2004. december 8. 10:59, Szerda
[ITTK Infinit] A kommunista párt által vezetett Kína internethez való viszonya gyakran témát szolgáltat a nemzetközi sajtónak is. Az ország közel 100 millió
internethasználóval rendelkezik, akik viszont igen korlátozott keretek között
hódolhatnak a világháló nyújtotta lehetőségeknek - a külföldi oldalak letiltása,
a chatszobák és a fórumok moderálása közismert szabályozási formák.
A kínai rendőrség közel 700 városban állított fel "internet-őrséget", míg a
"Kínai Nagy (tűz)Fal" arra a kilenc átjárójára felügyel, amelyen keresztül az
ország az internetre kapcsolódik. A tűzfal feladata, hogy a "nemkívánatos"
tartalomtól távol tartsa a felhasználókat. Érdekes megfigyelnünk, hogy egy ilyen környezetben az online naplók, a blogok -
amelyek a hírek gyors közléséről, kommentálásáról szólnak - milyen szerepet
játszhatnak, különösen úgy, ha tudjuk, hogy a kínaiak 62%-a elsősorban éppen
friss hírek megszerzése céljából használja a világhálót. A blogkultúra alapjait
Isaac Mao (az Intel egyik dolgozója), valamint Zhen Yunsheng fektette le, akik
CNBlog.org néven fórumot nyitottak a blog technológiájáról és kultúrájáról.
2003 januárjában külföldön hosztolt szolgáltatóknál mintegy 2000 kínai vezetett
blogot (a kínai nyelvben külön szó alakult ki a blogolókra, ez a bo ke). Ez a
mennyiség (és főleg a tartalom) felkeltette a hatóságok érdeklődését is, és
figyelmeztetés nélkül letiltották a hozzáférést a naplóknak helyet adó blogspot.com szerveréhez, amely a blogger.com oldalakat futtatta (az ellenőrzésnek ebben
a hullámában került sor a netkávézók nagy részének bezárására, illetve több
tucat, rendszerellenes véleményét az interneten vállaló ember bebörtönzésére is)
. Az oldalt használók egyik pillanatról a másikra blogjuk nélkül maradtak.
Ekkor indultak el azok a kezdeményezések, amelyek a Nagy Tűzfalon belüli
blogszolgáltatásokra vonatkoztak. Manapság már 45 különböző szolgáltató biztosít
felületet a naplót vezetni szándékozóknak, amelyek közül a nagyobbak nem
kerülhetik el a hatóság figyelmét sem, sőt, az állam erre vonatkozó önszabályozó
szerződést is aláírat velük.
És, hogy egy ilyen környezetben a blogok és a blogoszféra mégis hogyan fejlődhet
és növekedhet? A kérdés több tényezőből tevődik össze. Egy szakértő szerint a
blog semmilyen előképzettséget nem igényel, tulajdonképpen sem különleges
technikai követelménye, sem pluszköltsége nincs annak, hogy valaki bo ke legyen.
A kínai blogterjedés ezenkívül egy nem várt segítséget is kapott a közelmúltban,
ez pedig Mu Zimei blogja volt. A szexuális szabadosságot hirdető napló egy, a
férfiakat a lejátszandó CD-khez hasonlító hölgy ez irányú tapasztalatait
boncolgatta és hihetetlenül népszerűvé vált. Az oldalnak tavaly novemberre 160
ezer rendszeres látogatója volt, és ez a szám naponta hatezerrel bővült. A blog
témája természetesen alapvetően sértette a tradíciókat, épp ezért a napló
médiavisszhangja is nagy volt, ez által pedig a bo ke kifejezés bekerült a
köztudatba.
Mivel a kisebb szolgáltatók és az egyéni felhasználók nincsenek a cenzúra
látókörében - és egy képzettebb felhasználó egy megfelelő szoftver segítségével
könnyen indíthat blogot - a kisebb online naplók a hivatalos oldalakon blokkolt
információ terjesztésének komoly eszközei lehetnek. A kínai hatóságok
találékonyságát ismerve valószínűleg csak átmenetileg...