Túl sokba kerülnek a biometriai igazolványok

Egyelőre csak becslések vannak arra vonatkozóan, hogy mennyi pénzébe fog kerülni az Európai Uniónak és nekünk európai uniós polgároknak a biometriai okmányok bevezetése.

Az új úti okmányok bevezetésére hamisítók dolgának megnehezítésére van szükség, továbbá pedig csak így biztosítható, hogy az európai uniós országok állampolgárai 2005 ősze után is vízummentesen utazhassanak az Egyesült Államokba. Az egyetértés ebben a kérdésben itt már ki is merül. Ami biztos még, hogy az új útlevelek készítési költségeit is a polgároknak kell fedezniük. Jelenleg egy német útlevél elkészítése 26 euróba kerül, a tervek szerint azonban - és ettől tart több európai politikai párt is, így például a németországi FDP és a Zöldek - az új biometriai okmányok gyártási költsége a mostani díj többszöröse is lehet majd.

Érthető tehát, hogy egyre több európai uniós államban egyre idegesebben teszik fel a kérdést a polgárok: konkrétan mennyibe is fog kerülni az új úti okmány? Csak olaj volt a tűzre Silke Stokarnak, a 90-es Szövetség/Zöldek tömörülés belpolitikai szóvivőjének tavaly december elején tett nyilatkozata, miszerint a biometriai azonosítókkal ellátott útlevelek ára elérheti majd akár a 130 eurót is. Stokar úgy véli: abszurd lenne ezeket a költségeket az állampolgárokra áthárítani, és ez az összeg elfogadhatatlan. Egyes politikusok szerint még ennél is magasabb költségvállalásra kerülhet sor.

Ugyan az Európai Parlament tavaly decemberben elfogadta a biometriai igazolványok bevezetéséről szóló javaslatot, ám gyakorlatilag azóta sem készült költségbecslés. A német parlament technikai következmény-becslő irodája szerint csak Németország számára ez 669 millió euró egyszeri és akár 610 millió eurós éves költséget jelent.

Az Európa Tanács határozata értelmében minden igazolványnak két ismertetőjegyet kell tartalmaznia: az ujjlenyomatot és arckarakterisztikai lenyomatot. A korábban szintén szóba került íriszazonosítás elvetették a későbbi lehetséges nemzetközi szabadalmi viták elkerülésére. Az adatokat az okmányokban chipekben rögzítenék. Az alkalmazandó személyazonosító módszerek tévedhetetlensége azonban még korántsem bizonyított. Azok a kérdések is megválaszolatlanok, hogy hová, milyen központ(ok)ba kerülnek az így rögzített személyes adatok; ki(k) és milyen mélységig férhet(nek) ezekhez hozzá; mik a garanciák arra, hogy kormányok vagy hatóságok nem élnek vissza ezekkel az információkkal stb.

Ezek után nem lehet csodálkozni azon, ha valakinek az az érzése kezdene kialakulni, hogy - kis túlzással - egyre inkább digitális ketrecre hasonlít lassan az Európai Unió. Úgy tűnik, mintha egyik európai uniós ország minisztériumai és szakhatóságai sem akaródznának pontosan felvilágosítani az állampolgárokat, arról, hogy miről is van szó, az amerikai terrorellenes nyomáson kívül miért van szükség a biometriai adatok rögzítésére. Nálunk sem...