2005. január 24. 14:34, Hétfő
A Greenberg Traurig szerkesztője, Jay Cooper szerint a kulturális
változások következtében sokkal nagyobb jogi védelemben kell
részesíteni a hírességek magánéletét.
A hírességeket egyre inkább kizsákmányoló új szórakoztatóipari
technológiák robbanásszerű terjedésével és felhasználásával a
fogyasztók egyre közvetlenebb képet kapnak a híres emberek eddig
többnyire rejtve maradt magánéletéről, írja a szórakoztatóiparra
szakosodott jogászok nemzetközi szövetségének (IAEL) idei jelentése,
amelyet a cannes-i MIDEM fesztivál alkalmával adnak közre. A
hírességekkel foglalkozó 2005-ös kiadvány szerkesztője Jay Cooper, a
Los Angeles-i Greenberg Traurig ügyvédi iroda szórakoztatóipari
részlegének vezetője, és Ken Burry, aki ugyancsak az iroda
munkatársa. A Five Eight/Frukt kiadó gondozásában megjelent
folyóirat a világ 25 neves, szórakoztatóipari és médiaügyekre
szakosodott jogászának írását tartalmazza.
"A mai tömegtájékoztatási eszközök hihetetlen összegeket
költenek arra, hogy kielégítsék a nevezetes emberek élete iránt
megnyilvánuló hatalmas közérdeklődést" - mondta Cooper. "A szinte
szünet nélkül zajló televíziós szórakoztató műsorok, valamint a
magazinok és a bulvárlapok tömkelege mellett megjelentek a
hírességek magánéletére, filmekre, tévéműsorokra és pletykákra
szakosodott internetes honlapok is. A 2005-ös kiadvány szerint mindez azt eredményezi, hogy sokkal nagyobb igény mutatkozik a közszereplők magánélethez fűződő jogainak védelmére, amely gyakran összeütközésbe kerülhet az emberek
tájékozódási jogával. A bíróságok gyakran a magánélethez fűződő
jogokra hivatkozva védik meg a hírességeket a kíváncsi közvéleménytől, ami hűen tükrözi a mai kor könyörtelen viszonyait, és jelzi, hogy milyen irányban fejlődhetnek a magánélet szentségét védő törvények" - mondta Cooper.
"A mai hírességek nem csupán a filmcsillagok közül kerülnek ki"
- mondta Ken Burry, a Greenberg Traurig egyik részvényese. "Bármely
közismert ember közéjük kerülhet, akinek a személyisége,
élettörténete vagy személyes adatai felkeltetik a közvélemény
figyelmét, majd köztulajdonná válnak."
A folyóirat másik fejezetében Jonathan Coad, a londoni The
Simkins Partnership ügyvédi iroda tagja és Greg Nylen, a Greenberg
Traurig részvényese azt elemzi, milyen nehézségeket okoz az, hogy a
rágalmazás és becsületsértés elleni törvények alkalmazásával
párhuzamosan tiszteletben kell tartani a média jogait, együtt kell
működni vele a híres emberek arculatának kialakításában és
fenntartásában. A sajtó gyakran szövetségesként viselkedik az
arculatépítésben, de bajba is kerülhet, ha a bíróságok nem védik
megfelelően azt. A bíróságok tehát gyakran a vonatkozó jogi és PR
stratégiák sikeres megvalósításának kulcsfontosságú helyszíneivé
válnak.
"Bár a brit bíróságok már nem annyira felperes pártiak, mint
valaha, még mindig semlegesebb terepet kínálnak a hírességek és a
sajtó vitájához, mint az Egyesült Államok bíróságai" - mondta Coad. "Ha valakinek megsértik a nemzetközi hírnevét vagy a magánélethez való jogait, akkor követi a legígéretesebb stratégiát, ha brit bíróságra viszi az ügyet, majd ügyes PR módszereket alkalmazva az Egyesült Államok és a kontinentális Európa országainak közvéleményét
is tájékoztatja a per kimeneteléről."
A harmadik fejezet azzal foglalkozik, hogy az új technológiák
miként változtatták meg a helyzetet és a hírességek jogi védelmének
kereteit. A fejezet két szerzője, Mark Bateman és Paul Chamberlain
szerint a technológia robbanásszerű fejlődése előtt a közvélemény
többnyire a mozikból, valamint a komoly napokból és folyóiratokból
szerezhetett tudomást arról, hogy mi történik a híres emberekkel. Ma
számtalan magazin, weblap és digitális tévécsatorna szakosodik arra,
hogy a hírességek magánéletét töviről-hegyire elemezze. A
közvélemény pedig egyre inkább vevő ezekre a hírekre, információkra,
így a hírességek arculata rendkívül értékes portékává vált, amely
megalkuvásoktól mentes védelemre szorul.
"A technológia maga is szerepet játszik abban, hogy a
közvélemény egyre inkább igényli a hírességek életével kapcsolatos
rendszeres információkat - írja Bateman és Chamberlain. Az
internetes tartalomszolgáltatók komoly kihívást intéznek a
hírességekkel és jogászaikkal szemben. Néhány internetes kiadó olyan
sztorikat is nyilvánosságra hoz, amelyeket a nagy
tartalomszolgáltatók óvakodnak megjelentetni. Bár az internetes
kiadók kötelezhetők arra, hogy megnevezzék a téves vagy nem
megfelelően ellenőrzött anyagok forrását, kicsi a valószínűsége
annak, hogy a jogsértő félnek kártérítést kelljen fizetnie, nem
beszélve a perköltségek megtérítéséről.