Szabad szemmel is látható lesz a 2029-es aszteroida

A korábban armageddonnal fenyegető 2004 MN4 aszteroida miután kiderült, hogy mégis elkerüli bolygónkat, olyan látványossággá lépett elő, ami egy évezredben legfeljebb egyszer fordul elő.

A tavaly júniusban felfedezett hatalmas űrszikla decemberben egy időre kivívta magának a legnagyobb eséllyel a Földbe csapódó objektum címét, majd a további megfigyelések kizárták a 2029-es ütközés lehetőségét, sőt az Arecibo Obszervatórium legújabb vizsgálatai szerint a Holdnak sem esik bántódása. Azonban az aszteroida nagyságából és közelségéből adódóan szabad szemmel is követhető lesz, amint elhalad bolygónk mellett.

A valamivel több mint 320 méter szélesre becsült szikla 2029. április 13-án valamivel alacsonyabb magasságban halad el, mint a geoszinkron pályán működő műholdak, a becslések szerint 36350 kilométerre lesz a Föld középpontjától. Bár már volt két házméretű aszteroida is, ami ennél kisebb távolságban haladt el mellettünk, ezek optikai segédeszközök nélkül láthatatlanok maradtak. A modern történelemben még nem fordult elő szabad szemmel is látható aszteroida. Az elhaladások közelségének top tízes listáján a 2004 MN4 messze a legnagyobb objektum. "A tízes lista többi tagját már csak az elhaladáskor fedeztük fel, míg a 2004 MN4 esetében ezt már jó előre sikerült jeleznünk" - nyilatkozott a SPACE.com-nak egy telefonos interjúban Steve Chesley, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa.


Tavaly ősszel egy még ennél is nagyobb aszteroida, a 4,6 x 2,4 kilométeres Toutatis repült el a Föld mellett a Hold távolságának közel négyszeresén, melyről rengeteg felvétel készült, azonban ez az esemény sem volt szabad szemmel látható.

A 2004 MN4 várhatóan egy gyorsan mozgó, 3,3 magnitúdón ragyogó csillagnak fog látszani. Ezen a csillagászati skálán a kisebb számok jelzik a fényesebb objektumokat, a legfényesebb csillagok és bolygók negatív magnitúdóval rendelkeznek. A leghalványabb ideális körülmények között még látható csillag 6,5 magnitúdóval rendelkezik, ezért a városlakóknak célszerű a fényektől távolabbi helyet keresniük az ideális észleléshez. Az aszteroida elhaladását csak Európából, Afrikából és Nyugat-Ázsiából lehet majd végig kísérni. Az égbolton a Rák csillagképen fog áthaladni egy csillagszerű pont képében. Egy kisebb csillagász távcsővel és egy jó nyomkövető szoftverrel az aszteroida alakja is egyértelműen meghatározhatóvá válik.


Az űrszikla óránként 42 fokot tesz meg az égen, ami valamivel lassabb, mint egy műhold, azonban ez érezhetően nagy sebesség lesz egy kis látószögű távcsőnek. Chesley és munkatársai szerint 1300 évente átlagban egy hasonlóan közeli elhaladásra lehet számítani.

A 2004 MN4 a Nap körül kering, azonban ellentétben legtöbb társával, melyek a Mars és Jupiter közötti aszteroida övben lakoznak, 323 napos pályája főként a Föld pályáján belülre esik. A 2029-es elrepülés meg fogja hajlítani pályáját, ami megváltoztatja a későbbi elhaladások körülményeit. "Mindazonáltal jelenlegi kockázatelemzéseink szerint a 2004 MN4 részéről nem várható későbbi találkozás a Földdel a 21. században" - olvasható a Chesley és munkatársai, Paul Chodas, Jon Giorgini és Don Yoemans által kiadott állásfoglalásban.

Az elkövetkező hónapok megfigyelései segíthetnek kizárni a becsapódás lehetőségét a 2029 utáni években. Az ütközés helyi kipusztulást és területi károkat okozna, azonban nem jelentene globális katasztrófát, állítják a szakértők.