Settlers V: Heritage of Kings

Kiadó: UbiSoft Entertainment
Fejlesztő: BlueByte
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III vagy Athlon 1 GHz, 256 MB RAM, 32 MB-os DirectX 9 kompatibilis videókártya
Ajánlott: Pentium IV 2,4 GHz vagy Athlon XP 2400+, 512 MB RAM, 64 MB-os DirectX 9 kompatibilis videókártya
Kategória: Stratégia
Hasonló játékok: Warcraft III

Úgy tűnik, hogy a Blue Byte fejlesztői kitéptek egy oldalt a Warcraft III forgatókönyvéből, és felhasználták azt a Settlers sorozat ötödik epizódjának megalkotásához. Újabban hősök vezetik a csapatainkat és mesélős történeti szál szövi át a játékot, és sok egyéb hasonló meglepetés töri apró szilánkokra az eredeti Settlers sorozat rajongóinak szívét. Úgy tűnik, a lassú, nyugodt, mondhatni öreguras stílus helyébe a Blizzard-féle állatias rohanó tempó lépett. Ennek ellenére mindenki számára erősen ajánlott darab, mindenképp megér egy próbálkozást.

A játék elindítása utáni legelső szembetűnő dolog, hogy az újabban divatos valós idejű stratégiák kinézetével operál, tehát az egységek kidolgozottsága egyszerű, kevés poligonból álló, de mivel a terepet messziről szemléljük, ezért ezzel nincs gond. A terep és a környezet telis-tele van fákkal, bokrokkal, kis folyókkal, leégett régi épületekkel és sok szeméttel, fokozva az igazi középkori fantasy hangulatot, ami belengi a játékot. Manapság persze elmaradhatatlanok a szép tükröződő felületek és az árnyalás effektusok, illetve a folyóvíz természetesnek tűnő modellezésének újabb kísérlete. Ami viszont a régi érzetet juttathatja eszünkbe, hogy az évszakok változnak, illetve az időjárás mindig véletlenszerűen alakul, egészen a komor esős, viharos napoktól a szikrázó napsütésig minden, ráadásul a játékmenetre is befolyással van, pl. a befagyott vízeken átkelhetnek katonáink.


Az épületek szinte egybefolynak a természettel, minden él és mozog. Ahogyan az régen is megszokott volt, a fűrész, a favágó telep és a bányák megtelnek élettel, ahogyan a számos kis figura végzi a dolgát. A környezet tele van olyan egységekkel, amiket nem lehet kijelölni és mozgatni, így valóban az az érzete támad a játékosnak, hogy egy élő világban végzi saját feladatát, ami sokkal izgalmasabb tud lenni, mint több tucat élettelen rongybabát bámulni, akiknek ahhoz is parancs kell, hogy kikerüljék egymást.

Természetesen az évszám amit írunk megköveteli, hogy mindez három dimenzióban valósuljon meg, ez viszont a zsörtölődő ó-Settlers-hívők szívét is megdobogtatja. Első alkalommal sikerült a régi izgő-mozgó világot ügyesen és igényesen átültetni 3D-be. Az előző epizód bugyuta golyófigurái után én őszintén szólva eltemettem a sorozatot.


Persze megjegyeznék egy-két apróságot. A játéknézet a korábbi rajzfilmesről szép lassan átváltozott a sokkal józanabb, snasszabb épület- és szereplőbeállításra, illetve az építkezés folyamata redukálódott arra, hogy az épület szép lassan kijön a földből. Ez szintén nosztalgikus csalódás, mivel régen volt olyan, hogy passzióból sokáig néztem, hogyan kerül egyik tégla a másikra, hogyan fűrészelik a mesterek a tetőgerendát. További rossz hír, hogy a táj is leegyszerűsödött, hisz a korábbival ellentétben csak kisebb dombokat, illetve lehetetlenül meredek hegyeket találunk mindenfelé, és egyáltalán, eltűnt minden pozitív egyediség a tájból.

Talán mindezt kárpótolja a zene, ami viszont jobban sikerült mint ahogyan egy átlagos RTS-ben szokott. Emlékszem, hogy a Settlers I-II-III-nál onnan lehetett tudni, hogy már túl sok órája játszom, hogy akármelyik aláfestő zenét el tudom dúdolni és akárhova megyek, csak ezek járnak a fejemben. A legújabb részben ezzel a problematikával nem fogunk találkozni. Félreértés ne essék, a zene nagyon jó, de úgy tűnt, hogy most a minőség és a mennyiség kérdésével is egyszerre foglalkoztak.


Emellett érdemes említést tenni a szövegekről. Úgy tűnik, az írók egész napokat töltöttek el egyes egységek válaszainak megalkotásával. A legtöbb ezek közül nagyon eredeti, ráadásul humoros is kicsit, de csak fűszerezésszerű, tehát ne várjon senki kabarét. A lényeg, hogy nem alszunk el a klikkellgetés közben és nem merül ki a válaszreakció annyiban, hogy "Affirmative", "Yes, Sir" "I do that, Sir" "I'm on my way". Gondolom szinte mindenki, tudja, hogy itt melyik sorozat kliséiből merítettem ellenpéldát.

Az egység válaszok mellett sokszor negatív pont a mesélő, a narrátor, aki a küldetések szövegét mondja el. A Blue Byte-nak sikerült megtalálni az angolul beszélő Benedek Eleket, ugyanis hihetetlenül jó képességekkel megáldott mesélője van a játéknak. Ezt csak még különlegesebbé teszi, hogy a legtöbb lakónak is van némi hozzáfűznivalója a történethez, amit végig­hall­gat­hatunk. Amikor ezt végiggondoltam, akkor csodálkoztam, hogy hogyan lehetséges, hogy csupán 2 CD-n foglal helyet a játék.