Kevés itthon az IP-alapú telefon-alközpont

Több mint tízezer hazai intézménynek van telefon-alközpontja. A digitalizáltság foka az üzleti szféra arányait közelíti, az IP-alapú megoldásokra viszont még a döntéshozók sem készültek fel eléggé.

Telefon-alközponttal a hazai intézményi szféra szervezeteinek közel kétharmada, 64 százaléka rendelkezik legalább egy telephelyén - olvasható a Bell Research legutóbbi kutatási eredményei között. Az egyes intézményi szegmensek ellátottsága között azonban számottevő különbségek figyelhetőek meg: míg a központi költségvetés alá tartozó intézményi körben szinte teljes, 96 százalékos az alközponti penetráció, az oktatási szegmensben csupán minden második intézmény rendelkezik ilyen berendezéssel.

A hazai intézményi struktúra sajátosságainak köszönhetően a kicsivel több mint tízezer, alközponttal ellátott szervezet legnagyobb hányada, 45 százaléka az önkormányzati forrásokból gazdálkodó körbe tartozik, és egyharmadot képviselnek az alacsony penetrációs mutatóval jellemezhető, de az alapsokaságban nagy számosságú oktatási intézmények.


Az alközponttal rendelkező hazai intézmények túlnyomó része, 87 százaléka egy ilyen berendezést működtet. E magas arány mögött elsősorban az önkormányzati finanszírozású, illetve az oktatási intézmények sajátosságai állnak, e szegmensekben mindössze 2-3 százalékot képviselnek a 3 vagy több alközpontot üzemeltető szervezetek; ezzel szemben a központi költségvetés alá tartozó intézmények közel 6 százalékánál tíz vagy több ilyen berendezést találunk.

Az intézményi szférában használt alközponti berendezések nagyjából fele digitális, ami megközelíti az üzleti szférára jellemző 55 százalékos arányt. Az egyéb infokommunikációs területeken is általában a legfejlettebbnek tekinthető központi költségvetési szegmensben a digitális technológia erős dominanciája figyelhető meg, míg az oktatási és egészségügyi intézmények többségében analóg alközpontokat használnak. Az alközpontot használó intézményeknek mindössze 12 százaléka rendelkezik az IP-telefóniára felkészített berendezéssel. Megjegyzendő viszont, hogy a kutatásban meginterjúvolt távközlési döntéshozók negyed-ötödrésze nem tudott nyilatkozni az eszközparkról.

Az intézményi szféra technológiai alulin­for­mált­ságára, az ismeretek hiányosságaira utal az is, hogy a válaszadók csupán kevesebb mint egytizede tartja magát jól tájékozottnak az IP-alapú megoldások területén, a telekommunikációért felelős vezetők mintegy fele - saját bevallása szerint - még nem igazán hallott róluk.

Ez komoly veszélyt jelenthet az intézmények számára, hiszen egy esetleges távközlési fejlesztés tervezése során az információhiány tízből kilenc esetben szűk keresztmetszetté válhat. Elvi kitörési pontot jelenthet a megoldás-tanácsadás, azonban a büdzsékorlátok ritkán teszik járhatóvá ezt az utat.