A játékok és a 64 bites jövő

De vajon valóban ilyen fontos a 3D minden téren való erőltetése? A nagyteljesítményű hardvert megvásárló játékosok joggal várhatják el, hogy a legújabb játékok grafikailag is jobban mutassanak monitorjukon, mint elődjeik. Nem kétséges, hogy mind a fogyasztók, mind a kritikusok könnyebben befogadják a valóság pontos lemodellezését, mint hogy időt fordítsanak egy elképzelt világ megismerésére. Emiatt a játékfejlesztők a folytatásoknál sajnos csak általában a fotórealisztikus részletesség felé tesznek újabb lépéseket.

Mivel az üzleti szempontok a már bevált receptek nyomdokain haladást követelik meg, eredeti ötlet manapság ritkán van, a régi sikereket dolgozzák fel újra, látványosabb formában. Azonban a régi klasszikusok többsége sima felülnézeti, vagy izometrikus nézőpontú játék volt, és ezek 3D-be alakítása számos alkalommal csalódást okoz, gondoljunk csak a Worms kukacaira. A teljes mozgási és döntési szabadság hibás megvalósítása is zavart okoz a játékosoknál, "lebegő térben" érzik magukat, nem tudják hogy merre menjenek, mit csináljanak, azaz a választás korlátozása sokszor nagyobb játékélményt nyújt, mint a teljes szabadság.


A 3D egyes játékstílusoknál elengedhetetlen, másoknál erőltetettnek hat
A realizmus magas foka kihat a játékmenetre is, mivel a sík képernyőn megjelenő terek egyáltalán nem garantálják a nagyobb élvezetet. Tehát korántsem igaz, hogy a 3D hajhászása lenne a legjobb a játékosok számára, inkább minden műfajnál az ahhoz megfelelő megvalósítást kellene kiválasztani. A játékfejlesztőknek ellen kellene állniuk annak a terjedő szemléletnek, hogy a "3D fejlettebb", és jobban szem előtt kellene tartaniuk a játék stílusát és a vele elérendő célokat.

A nézőpont nem csak a játék külső megjelenését határozza meg, hanem az irányítást és a kezelhetőséget is, azaz - függetlenül attól hogy külső nézetes vagy FPS játékról van szó - alapkövetelmény hogy szabadon körbenézhessünk és mozoghassunk bármerre, amerre csak akarunk. A legmagasabb szintre ezt anno a Descent 3 vitte, melyben egy űrhajóval a hat irány bármelyikébe mehettük, tökéletes szabadságunk volt. Persze az FPS játékok is elképzelhetetlenek lennének anélkül, hogy lenézhessünk az erkélyről, vagy megvizsgálhassuk a tetőt.

Minden nézőpontnak megvannak az erősségei és gyengeségei, és ez alól a 3D implementációk sem képeznek kivételt. Az FPS nézetnél környezetünk csak egy szűk részét látjuk, külsőnézetes megoldásnál pedig akció (pl. célzás) közben érezhetjük korlátozva magunkat. 3D nélkül meg jóval kevésbé tudjuk beleélni magunkat a virtuális környezetbe, tehát valamelyik szituációban egyik sem tökéletes. Számtalan stílusnál nincs is szükség nagy teljesítményre, egy logikai vagy stratégiai játékot nem ez tesz felejthetetlenné, és a nagyobb gépigény csak lényegtelen kozmetikai elemekben látszik.


Realisztikusabb látvány = nagyobb játékélmény?
A 64 bitre váltás okozta nagyobb teljesítmény előnyei a fejlesztők részéről sem egyértelműek. A studiók sokat fektettek/fektetnek a grafikai motorok fejlesztésébe, és az alacsonyabb tőkeerejű, az új szabványokhoz nehezebben alkalmazkodni képes csapatok kifejezetten lassíthatják a 64 bitre váltás folyamatát. Van olyan vélemény is, hogy a játékokban lévő több lehetőség kihasználása még hosszabb és drágább fejlesztési ciklusokat eredményez, ami a választékot szűkítheti. Mindenesetre a nagyobb gépteljesítmény az egyébként gyenge játékoknál ha elrejti a silány belső tartalmat előnyt is jelenthet, de a dizájnereknek mindenképp több lehetőséget hagy kreatívitásuk kiélésére.

A számítógépvásárlások hullámait elemző legoptimistább becslések szerint két év múlva a számítógépek 60%-ban lesz 64 bites processzor. Ezzel szemben az alkalmazásfejlesztők többsége szerint még nincs szükség 64 bites számítástechnikára. A szabványok még kidolgozatlanok, szoftverek még nem kaphatók, tehát még annak sem érdemes csak a 64 bitre váltás kedvéért sok pénzt kiadnia, aki a jövőbeli fejlesztéseket el akarja kerülni.

Mindent egybevetve, a 64 bitre váltás előnyökkel és hátrányokkal is jár, és a lamentálás abból a szempontból értelmetlen, hogy a fejlődést úgysem lehet megállítani. A teljes visszafelé kompatibilitást senki nem fogja garantálni, és ezt főleg az egyedi szoftvereket használó cégek fogják megszenvedni, mivel egy esetleges fejlesztéskor nem csak új operációs rendszert, de a belső szoftverek konverzióját is meg kell fizetniük.