Mexikó utolsó esélye lehet a Wi-Fi?

Drótnélküli szélessávú helyi hálózatok, elérhető áron biztosított mobiltelefonok, teleházak, oktatási programok, közösségi szerepvállalás - csak hogy a leggyakoribb kezdeményezéseket említsük.

Az ENSZ milleniumi fejlesztési céljai között szerepel egy pont, amely a privát szférával való együttműködésre alapozva szorgalmazza az IKT technológiák elterjesztését a fejlődő országokban, mivel az elképzelés szerint ez kulcskérdés az életminőség javításában. Többek között Laosz, Banglades vagy éppen Brazília fordít kiemelt figyelmet erre az ajánlásra. A fejlesztések típusai széles skálán mozognak, de egy biztos: ha távoli falvak internet-elérésének biztosításáról van szó, nem jöhet más szóba, mint a drótnélküli alkalmazás - a Wi-Fi vagy a Wi-Max. Ezek megvalósításához azonban a kormányzat részéről is szükség van a megfelelő szabályozás megalkotására.

Mexikóban ez a szabályozás még késik, pedig az úgynevezett diszruptív technológiák használata, az infrastruktúrához és az olcsó IKT eszközökhöz történő hozzáférés segíthet a szegénység, a munkanélküliség és az elzártság leküzdésében. 50 millió mexikói él szegénységben, akiknek az élet legkülönbözőbb területein nyújthatnának segítséget ilyen módon.

Jelenleg 14 millió internethasználó él a 103 milliós lakosságú Mexikóban. A további terjedés egyik legfőbb gátjának a szabályozatlan frekvenciakiosztás tekinthető, pedig egy fenntartható, a vidéki térséget behálózó közösségi szélessávú projekt jelentős költségmegtakarítást érhet el, ha szabad frekvenciát használ a szélessáv biztosításához. A vidéki régiókban, ahol amúgy sem valószínű, hogy elérhető áron kiépül más infrastruktúra, mindenki számára hasznos lehet ez a megoldás - mutat rá a Government Technology magazin elemzése.

Kommunikáció szintjén a területért felelős miniszter és az e-Mexico program vezetője is elkötelezett a Wi-Fi mellett, de ez olyan törvénymódosításokban, amelyek megkönnyítenék annak elterjedését, nem realizálódik. Ennek hatására egyre inkább úgy tűnik, hogy Mexikó fokozatosan lemarad, egyre kisebb az esély arra, hogy a digitális megosztottság tekintetében javuljon a helyzet. Természetesen léteznek WiFi-szolgáltatók - ahol ez piaci logikával megvalósítható (repülőtér, néhány étterem, sőt kormányhivatal). Valamilyen módon azonban a lakosság döntő hányadának is biztosítani kellene, hogy információhoz jusson, mezőgazdasági terményeit megfelelő áron el tudja adni, távoktatásban részesüljön, azaz esélyt kapjon arra, hogy a kommunikációs technológiával valahogy kitörjön a szegénységből.