The Bard's Tale

A felülnézetes megjelenítés bennem legjobban a Diablo 2-t idézi. Ez a legnagyobb hátránya a játéknak, ugyanis túlzottan hajt az úgynevezett hack'n'slash stílusra, azaz a játék nagy részét azzal fogjuk tölteni, hogy egerünket gyilkoljuk őrült klikkelgetéssel. Ha úgy vesszük, akkor a beszélgetések felfoghatóak pihenőként, melyet a minőségi kidolgozottság miatt nem érdemes, sőt, bűn átugrani.

Jóravaló bárdunk egyébként elsősorban fegyverforgató, másodsorban pedig mágikus erők használója. Aki a szerepjátékok és a fantasy világában járatos, azoknak nem kell bemutatni ezt a karaktert. A lehetőségek viszont közepesek abból a szempontból, hogy fegyverek között nem nagyon tudunk válogatni. Első nekifutásra van egy bőr vértünk és egy egykezes kardunk. A későbbiekben lehetőség van kétkezes kard, buzogány pajzs és íj használatára. Nagyrészt tanulás révén sajátíthatjuk el az új fegyverek és azok speciális használatának titkait. Ezt a "talent"-ek felhasználásával érjük el, ami viszont bekorlátozza a játékost egy vagy két fegyvernemre, hiszen csak minden megadott szintlépés után tanulhatunk meg egy új képességet.


Javaslom, hogy az elején a közelharcra koncentráljunk, és szintlépéskor is az erőre, vitalitásra tegyünk pontokat. Később, amikor már komolyabb koncepcióra lesz szükségünk a tovahaladáshoz, akkor jöhetnek az egyéb képességek is. Ezek mindegyikét (erő, vitalitás, ügyesség, karma stb) 8 pontról kezdjük a játék elején és maximum 20-ig fejleszthetjük. Így a játék legvégére szinte mindenből elérhetjük a maximumot.

Az ellenségek kiirtása után mindig felszedhetjük (loot) a belőlük kieső tárgyakat (ezzel kapcsolatban is van a mesélőnek pár vicces megjegyzése), viszont ezek a tárgyak jellemzően azonnal átkonvertálódnak ezüstpénzzé, majd később a boltban vehetünk belőle különböző felszereléseket. Persze adott esetben ládákban találhatunk nagyon jó fegyvert, vagy korábban elhunyt kollégáinkról is leszedhetünk ezt-azt.

Varázstevékenységünk egy jó bárdhoz méltóan ugyan kimerül mindenféle dallamok eljátszása által előhívott lények idézésében, de ez éppen elég lesz. Multiplayer ugye nincs, tehát legalább kiélhetjük skizofrén hajlamainkat, és mindenfélét játszhatunk. A szemfüles játékos hamar begyűjt sok dallamot, melyek nagy része ládákban és fatörzsekben van elrejtve. Nagyon hasznos a gyógyító boszorkány, az íjász lány és a páncélos középkori terminátor.


Természetesen speciális feladatok elvégzésére érdemes mindig a legmegfelelőbb társat is megidézni, mint világítás, csapda keresés (egy öregember megy előttünk és belemegy a csapdába, ami brutálisan kivégzi őt helyettünk), vagy éppen az ellenségek megbénítása. Eleinte csak 1 havert tudunk magunk mellé állítani, de később egyszerre akár négy barátunk is lehet. Ekkor már érdemes vigyázni rájuk, mert nincs annyi manánk, hogy egy teljes vereség után egyszerre idézzük meg őket.

A történet egy egészen ártatlan esettel indul, mikor is a bárd megidézi patkányát, amivel a helyi kurtizánt ijesztgeti, hátha a megmentéséért jutalomként testi örömöket kap. Később hősünk belebonyolódik a helyi rakoncátlan népség buta történeteibe, és valóban nagyon szórakoztató, fordulatos cselekmény bontakozik ki ezekből az apróságokból.

Fő ellenségeink - mint ahogy az emberi faj fő ellenségei is - a gonosz kis gnómok, a Throw-k. Kövezzenek meg érte, ha ez egy létező fantasy faj, de nekem maximum a drow, mint sötét elf groteszk kifigurázása és a gnóm figurával való keverése jut eszembe róluk. Vidám, bolondos és velejéig romlott nép. Kb. azt sem lehet nekik elhinni, amit kérdeznek és biztosak lehetünk benne, hogy bármit teszünk meg nekik és ezért bármit ígérnek, ők járnak jól.


Velük egyébként általában harc közben találkozunk, de néhány nevesített figura NPC-ként lép színre, akikkel többször is társalgunk és üzletelünk. A játék nagy kihívásai a Fnarf nevű Throw likvidálásán túl a hercegnő megmentése egy toronyban lévő cellájából. Természetesen ezt a börtönt keményen őrzik, és eddig még csak eljutni sem sikerült senkinek oda. A mi fiúnk, a bárd persze meg tudja csinálni, hiszen ő a kiválasztott. A mesélő kommentárja erre csak annyi, "Válassz kiválasztottat megfontoltan". Ugyanis út közben éppen a korábbi kiválasztottak holtteste szolgál majd fegyver- és páncélfejlesztési lehetőségként - ez egyben jó hír, másrészt előre vetíti a gyakori load game effektust is.