2005. szeptember 7. 09:40, Szerda
Az 53-asok 1993 óta a légierő tartalékos egységeként működnek 10 db WC-130H repülőgéppel. Ezeket már több éve le kellett volna váltaniuk az új WC-130J típusú gépeknek, de ezek különféle technikai és szoftverproblémák miatt csak várhatóan 2006-ban fogják átvenni a már igencsak koros H gépektől a stafétabotot. A hurrikánokon kis magasságban való átrepüléshez a légcsavaros gépek az ideálisak, mivel sokkal jobban tűrik a kis magasságú, kis sebességű repülést és a cudar időjárási körülményeket, mint sugárhajtóművekkel felszerelt testvéreik.
Egy WC-130H - ezek a gépek 151 és 3033 méter közötti magasságban
repülnek át a hurrikánokon
A WC-130H műszerei:
Hőmérő, amelynek pontossága 0,25 °C, a tűréshatár mindössze 0,5%.
Egy páratartalom-mérő berendezés, amely egy kis mintakamrában lehűti a levegőt, és a nedvességtartalmat a megfagyott víz mennyisége alapján állapítja meg. Pontossága fagypont felett +0,5 °C, fagypont alatt +1 °C.
Radaros magasságmérő, amely rádióhullámok segítségével adja meg a felszíntől mért távolságot. Pontossága a repülési magasságról függően +1-2%.
Egy roppant precíz (nyugodt időjárás és rendes beállítás mellett néhány méteres pontosságú) légnyomás-alapú magasságmérő, amely a tengerszinttől mért nyomás alapján adja meg a repülési magasságot. Az előbbi radar-alapú magasságmérővel közösen használva, és a kettő közötti eltérést alapul véve alkalmas a viszonyított légnyomás meghatározására. (A légnyomás ugye függ a repülési magasságtól is, így a légnyomás adatok magukban csak az adott repülési magasságban állnak rendelkezésre).
Időjárás-radar, amely képes képet adni a viharok kiterjedéséről, alakjáról és haladási irányáról.
Ledobható szondák, melyek a kidobás után egy kis ejtőernyőt nyitnak, és folyamatosan küldenek a gépnek hőmérsékletre, légnyomásra és páratartalomra vonatkozó adatokat. A szonda mozgását egy GPS-alapú rendszerrel követve megállapítható a vízszintes, sőt, akár a függőleges irányú szélsebesség is. Ezek a szondák a hurrikánvadászok talán legfontosabb eszközei, mivel pontos képet adnak a hurrikán teljes keresztmetszetéről.
A NOAA B-57 hurrikánvadásza az 1960-as évekből
A Nemzeti Oceán- és Atmoszférakutató Ügynökség (NOAA - National Oceanic and Atmospheric Administration) 1961-től kezdve DC-4, DC-6 és B-57 gépekkel szintén csatlakozott a légi hurrikán-megfigyelésekhez. Az 1970-es évek közepén kapták meg a két azóta is rendszerben lévő WP-3D Orion típusú gépet, amely időjárás-megfigyelő radarral, különféle hőmérséklet (többek között tengerfelszíni hőmérséklet mérésre alkalmas infravörös rendszerrel) és páratartalom mérőkkel, valamint ledobható szondákkal rendelkezik, melyek az ereszkedés közben a hőmérsékletről, páratartalomról és szélről nyújtanak információt.
A WP-3D gépeket rövid idő alatt műholdas kapcsolattal látták el, melyenk segítségével a NOAA Hurrikán-megfigyelő központjába juttatják el az adatokat. A két gép a Breki (Kermit the Frog) és Röfi kisasszony (Miss Piggy) nevet viseli, majd 1996-ban csatlakozott hozzájuk Gonzo, egy Gulfstream IV-SP típusú sugárhajtású repülőgép, amely a hurrikánok körül vagy felett repül, és ledobható szondákkal gyűjt adatokat.
A NOAA Brekije és Gonzója - klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az USAF és a NOAA hurrikánvadászait a megfigyelő központ a műholdas képek alapján küldi ki, sokszor már a képződő trópusi viharokhoz is, hogy minél több adat álljon rendelkezésre. Ha a hurrikán már kialakult, akkor folyamatosan kíséri egy hurrikánvadász. Egy-egy repülés 9-15 óráig is eltarthat, és a kiemelt viharoknál szinte azonnal jön a váltás egy másik vadász képében. A repülési profil egy X alakú útvonalat követve 4-5 alkalommal is átvág a hurrikánon, folyamatosan adatot gyűjtve a szélsebességről, páratartalomról és hőmérsékletről. Ezeket az adatokat csak ezen módszerrel lehet begyűjteni - hiába keringenek nagyszerű meteorológiai műholdak a Föld körül, a repülőgépek segítsége nélkül a hurrikánok előrejelzésének pontossága nagyságrendekkel rosszabb lenne.
Különféle hurrikánok szemében készített felvételek - klikk a nagyobb változathoz
A hurrikán előrejelzésének pontosítása, és létrejöttük, működésük minél jobban való megismerése miatt a tudósok is sokszor utasok a légierő vagy a NOAA hurrikánvadászain, de e célra igénybe veszik a NASA DC-8-asát és ER-2-esét is, amelyek nagy magasságból követik az orkánokat. A DC-8-as elsősorban a műholdak adatainak ellenőrzésére (kalibrálására), az új érzékelők próbapadjaként, valamint a különféle légköri és felszíni tudományos kísérletek eszközeként szolgál. Fedélzetén többek között időjárásradar, egy nagy pontosságú GPS-rendszer és műholdas kommunikációs berendezés található, de ezeken kívül az adott feladatának megfelelően egyéb berendezések is beépítésre kerülhetnek.
A NASA DC-8 és ER-2 tudományos kutató repülőgépei - klikk a nagyobb változathoz
A NASA még az 1970-es évek elején kapott U2 C gépeket. A híres-hírhedt U2-es kémrepülőgépek az ökorendszer működését vizsgáló tudományos kísérletekhez először csak adott területekről készítettek felvételeket időről-időre. Később egyre többféle légköri és természetbiológiai tudományos kísérlethez nyújtottak segítséget, így több gépre is igény volt. Ezért szerezték be 1981-ben és 1989-ben az U2-esek civil változatai, az ER-2-esek.
Ezek különlegessége, hogy akár 20 km-nél is magasabbra emelkedhetnek, ezzel olyan magasságokból is adatokat gyűjthetnek, melyek a hagyományos, civil repülőgépek számára elérhetetlenek. A DC-8-as és az ER-2 gépek fontos részét képezték több, a hurrikánok keletkezését, életét és legyengülését vizsgáló tudományos kísérletnek, mint például az 1998-as CAMEX-3 és a 2001-es CAMEX-4 (Convection And Moisture EXperiment) tudományos kísérleteknek, melyek a szélviharok keletkezését, életét és legyengülését vizsgálták.
A jövő hurrikánvadászainak előfutára?
Ami a jövőt illeti, a hurrikánvadászokat is előbb-utóbb pilóta nélküli repülőgépekre cserélik. Az Aerosonde nevű aprócska, alig két méteres, robbanómotoros robotgép már évek óta részt vesz ilyen tudományos megfigyelésekben. Hatalmas előnye viszonylagos olcsósága, így elvesztése nem okoz jelentős problémát, valamint az, hogy megszakítás nélkül akár 32 órát is a levegőben tölthet.
Informatika és tudomány
