Bemutatta űrjármű-tervét a Northrop-Boeing

A Northrop Grumman és a Boeing bemutatta közös terveit a NASA által kiírt CEV (Crew Exploration Vehicle) projekt űrjárművére, ami az előzetes várakozásoknak megfelelően igen hasonlít a hajdani Apollo űrhajókra.

A Holdra való visszatérés jegyében készülő űrjármű természetesen számtalan változtatással rendelkezik a nagy elődhöz képest, melyek növelik az expedíciók rugalmasságát és biztonságát, hangsúlyozták a közösen pályázó cégek képviselői. A Northrop/Boeing csapat a Lockheed Martin ellen van versenyben az űrsiklók leváltására tervezett új generációs űrjármű tervezésében és építésében, melynek úticéljai várhatóan a Nemzetközi Űrállomás, a Hold és végül a Mars lesznek.

A Northrop/Boeing páros azért tért vissza a kapszulás megoldáshoz, mert véleményük szerint ez a legmegbízhatóbb és legbiztonságosabb kialakítás mind a kilövés, mind a visszatérés esetében. Doug Young, a Northrop alelnöke a sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a biztonságot és a rendelkezésre álló időt figyelembe véve a legjobb, ha a már bevált módszerekhez fordulnak. A Northrop vezetői szerint a győztesnek egy év alatt 3-5 CEV-t kell majd megépíteni a NASA repülési intenzitásának függvényében. Az űrhivatal jövő év áprilisában fogja kijelölni első számú alvállalkozóját.


A tervek szerint a parancsnoki modul könnyűsúlyú anyagokból épül. Az így nyert tömeget az űrhajósok rendelkezésére álló hely megnövelésére fordítják, azaz a CEV moduljának belső tere az Apollo által biztosított duplája lesz. Így hat fő utazhat az ISS-re, illetve négy a Holdra. Ebben nagyjából ki is merülnek a külső szemlélő számára is észlelhető különbségek a CEV és az Apollo között.

A tervek szerint a Northrop/Boeing CEV egy szilárd hajtóanyagú rakéta tetején jut el az űrbe, hasonlóan, mint amit jelenleg az űrsikló repülések első fázisaiban alkalmaznak. A tervekben szerepel egy kilövés megszakító rendszer, egy hengeres szerkezet, ami az emelkedés ideje alatt lefedi a parancsnoki modul tetejét. Ha minden simán zajlik, a rendszer a kilövést követő első perc után leválik a CEV-ről és elég a légkörben, vész esetén viszont a rakétahajtóművel ellátott egység begyújtja önmagát és elhúzza a kapszulát a járműtől. Ebben az esetben a kapszula vagy ejtőernyői segítségével visszatér a felszínre, vagy ha már elég közel volt az űrhöz, a megszakító rendszer rakétája segítségével földkörüli pályára áll, ahonnan a legénység már nyugodt körülmények között megtervezheti visszatérési műveleteit.


Egy Hold-expedíció esetében a CEV összekapcsolódik a Holdra szálló egységgel és az úgynevezett Föld elhagyási fokozattal, melyek a CEV-t megelőzően, egy külön rakétával jutnak el az űrbe, majd megkezdődhet a Hold-utazás. A Northrop/Boeing CEV modulja a kibontható nappanelek mellett jóval több üzemanyaggal rendelkezik, mint az Apollo, ezért a legénység jóval szabadabban módosíthat pályát és szinte bárhol leszállhat a Hold felszínen. Nem lesz annyira lekorlátozva, mint az Apollo küldetések idejében, így eljuthatnak a Hold sarkvidéki területeire is, amit korábban nem tudtak kivitelezni.

A CEV-nek nincs szüksége legénységre mialatt az űrhajósok a Hold felszínén dolgoznak. Az űreszköz akár 180 napig is automatikusan működteti önmagát holdkörüli pályán, a legénység pedig a felszínről nyomon követheti helyzetét. Visszatéréskor a kapszula a Föld felszínén landol - nem az óceánban, mint az Apollo modulok - ez azonban még viszonylag kezdeti stádiumban van, nyilatkozott Leonard Nicholson, a CEV helyettes programvezetője. Jelenleg a fejlesztők fékezőernyőkön, egy kis lassító rakétán, légzsákokon és egy, a modul aljára szerelhető, a földet érés erejét elnyelő szerkezeten dolgoznak.


A CEV fontosabb elemei duplázott meghibásodás elleni védelemmel fognak rendelkezni, azaz két-két pótdarabbal lesz felszerelve az űrjármű, míg az Apollonál a védelem egyszeres volt. Bár Young a sajtótájékoztatón nem beszélt a költségekről, kormányzati és ipari források szerint a CEV kifejlesztése 5,5 milliárd dollárt fog felemészteni, míg a CLV, a kilövő jármű további 3,2 milliárdot, amihez hozzácsapódik még a próbarepülések által támasztott 2-3 milliárdos összeg. A NASA 2006-ra 1,8 milliárd dollárt kapott a költségvetésből a CEV és a CLV fejlesztéseire.