Dollármilliárdokat emészt fel a szellemi tulajdon védelme

Gazdaságilag nem biztos, hogy kifizetődők a szellemi tulajdonok védelmére létrehozott rendszerek, a szabadalmak. Erre a következtetésre jutott legfrissebb tanulmányában a Gazdasági és Politikai Kutatások Központja (CEPR).

A CEPR munkatársai az Opening Dors and Smashing Windows: Alternative Measures for Funding Software Development című tanulmányukban leszögezik: a túl magas szabadalmi összegeket egyértelműen a vásárlóknak és a fogyasztóknak kell megfizetniük. A szervezet szerint a túlzó mértékűnek tartott, a szerzői jogvédelem címén levont összegek csak az Egyesült Államokban 80 milliárd dollár felesleges kiadást jelentenek.

A CEPR állítása szerint főleg a számítógépes programok piacán figyelhető meg ez a jelenség. A szoftverfejlesztés költségei között - a szellemi tulajdon védelme címén - indokolatlanul magas összegek szerepelnek. A licencdíjak, a szabadalmi jogsértések miatt "beszedett" összegek mind-mind az adott szellemi termék tulajdonosának, illetve a szerzői jogvédő szervezetek pénztárcáját gyarapítják, ám ez korántsem áll minden esetben egyensúlyban a nyújtott szolgáltatással. E mellett a központ kifogásolta azt is, hogy a licencdíjak megfizetése még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott magánszemély vagy cég ezután korlátlan példányban másolhatja vagy használhatja a szóban forgó alkalmazást.

A szervezet szerint egy lehetséges alternatívát jelenthetne, hogy az állam bizonyos mértékig beszállna a szoftverfejlesztésbe, ami összhangban lenne minden szabadalmi és szerzői jogi rendszerrel, tehát utólag már nem lennének ütközések. Ezenkívül a szoftverfejlesztő cégek egy egységes összeget kapnának (több milliárd dollárt), ezért cserébe viszont programjaikat szabadon hozzáférhetővé kellene tenniük és később nem élhetnének szerzői jogi panaszokkal. Ráadásul a kiadóknak így nem kellene digitális másolásvédelmek kifejlesztésével foglalkozniuk vagy azok beszerzésére, integrációjára dollármilliókat költeniük.

Egy másik javaslat szerint minden felhasználó egy meghatározott összeggel, például évi száz dollárral támogatná a zenei, a film-, a könyv- és a szoftveripart, illetve a producereket vagy a kiadókat. Ezért az összegért cserébe szabadon hozzáférhetne ezekhez a művekhez. Mindez azt jelentené, hogy a vásárlók részéről felszabadulna egy közel 80-120 milliárdos összeg, amit az emberek és az állam másba is befektethetnének, tőkeinjekcióhoz juthatna az ipar vagy új munkahelyek jöhetnének létre.

A film-, a szoftver- és a zenei ipar érdekeit képviselő szervezetek egyelőre nem kívántak reagálni a javaslatokra.