Keepsake demóteszt

Egyszer volt, hol nem volt, amikor még e műfaj is gyermekcipőben járt, a világot csodás, fantáziabeli kalandok tarkították. Daventrytől Discworldig, Kyrandiától G.U.E.-ig sárkányok és kastélyok, gonoszok és varázslók világa uralta a monitorokat. A fantáziálásnak egyedül az alkotó képzelőerő szabott határt, és azokban az időkben azt hittük, ez örökké tart. De amiként a gyerekek, e műfaj is felnőtté vált, és ezzel együtt a csodákban való hit is eltűnt. És amikor az álmoknak vége lett, a varázslat elillant, majd eltűnt a fantázia is. Egészen mostanáig.

Mikor a Wicked Studios bejelentette a Keepsake-et, a hír üdítő változatosságként hatott az utóbbi néhány év látszólag végtelen számú, valóságalapú kalandjátékok áramlata között. Persze ezek a fajta történetek, detektívregény benyomást keltő kalandok is nagyon kedveltek, de néhanapján az ember szeretne legalább egy kis időre elszakadni - ha úgy tetszik elmenekülni - a valóságból egy gondoktól mentes fantáziavilágba. A Keepsake pont ezt ígéri.

A játék a fantasy hagyományos elemeiből épitkezik, melyek már oly rég távol esnek a kalandjáték műfajától. Azonban a montreali független fejlesztőcsapat a tavalyi agyonhasznált, elkoptatott frázisok egyszerű feldolgozása helyett inkább magával hozta saját egyedülálló elképzeléseit, látványvilágát, melyet beleálmodtak a Keepsake-be. Ennek eredménye a többitől merőben eltérő, elképesztő fantáziabeli kalandjáték. A - sajnos csak német nyelven kiadott - demó nem mindennapi élményt tartogatott.


A játék a Dragonvale mágikus akadémia igazgatójának panaszos monológjával kezdődik, melyben elsírja, hogy az utóbbi időben az iskola lakói úgy eltünedeztek, mint szürke szamár a ködben. Ezután feltűnik egy fiatal hölgy, nevezetesen Lydia, aki azért érkezett, hogy megkezdje első napját az akadémián, és hogy találkozzon rég nem látott, legkedvesebb gyerekkori barátjával. De a tanulókkal és a tantestülettel teli fenséges kastély helyett egy elhagyatott iskolát talál, melyben csupán két lénnyel találkozik. Egy életkedvvel teli kereskedővel, valamint egy beszélő farkassal, aki nyilvánvalóan más, mint akinek mutatja magát - vagy mint akinek akarja, hogy lássuk.

Az egyedüllét és a menekülés légköre központi téma a Keepsake-ben, így fontos annak megértése, hogy mi NEM ez a játék. Ez nem egy átlagos keresős kalandjáték, tele párbeszédekkel, leltárbeli tárgyakkal és rengeteg különböző helyszínnel. A Keepsake teljesen Dragovale-ben és akörül játszódik (mely szerencsére óriási). A játék nagy része csendes felfedező út, valamint érdekes fejtörők sorozata. Habár a kezelőfelületet látva talán más lesz a vélemény, mégis a játékmenet sokkal inkább hasonlít a Mystre, mint bármely külső nézetes, point and click típusú kortárs műre.

Zak, a farkas - akit magányából szabadítottunk ki - azt állítja, hogy ő egy elvarázsolt sárkány. Utunkon elkísér abban a reményben, hogy mi képesek leszünk szerencsétlen állapotán változtatni. Azonban egy hatalmas sárkányhoz nem illően Zak fél a sötéttől, a magasságtól, a szellemektől, tehát jóformán még a saját árnyékától is. Ezek után nyilvánvaló, hogy a játék cselekményében vicces fordulatok is lesznek, de az állandó csipkelődést nem vitték túlzásba Zak és Lydia között, sőt a jópofa kötekedések különösen kellemesen hatnak. Ezen alapvető kiegészítések nélkül a játék talán túl magányosnak, elhagyatottnak tűnne.


Lydia megnyilatkozásai meglehetősen jól sikerültek, míg Zak és néhány karakter - melyek csupán látomásként jelennek meg - eléggé gyengén. A Keepsake készítői kétségkívül jobban odafigyeltek a megnyugtató hangszerelésre és a környezetet átölelő zenékre.

Bár az igazat megvallva ki az, aki a hangokra figyel, miközben a grafika szinte érthetőbben mesél, mint egy párbeszéd? A látványvilág egyszerűen fantasztikus! A kalandjátékok talán nem a kiemelkedő technikai teljesítményekükről híresek, de nehezen találhatnánk hibát az előre renderelt hátterek művészi szépségében. E szabály alól a Keepsake sem kivétel, bár ez a játék úgyszólván páratlan a maga nemében. Igaz, hogy talán még mindig nyomon követi a Syberia művészi kivitelezését, és esetleg pont ez az egyedülálló környezet okoz egy kis lendületvesztést a játék során, de a pompás függöny könnyen ráveszi a játékost, hogy újra és újra bejárja az egész akadémiát.

A legegyszerűbb dolgok is fantasztikusak kezdve a fa erezetétől kezdve egészen a természet kincseiig. Nincs tele a játék animációval, de a vízesések és a patakok, valamint az alkalmanként megjelenő bagoly között a világ meglehetős dinamikusságot sugall. Az átvezető animációk ritkák és kissé homályosak, és sokuk helyett inkább moziszerű bemutatók vannak.

A karaktermodellek a Keepsake legkevésbé lenyűgöző elemei. Bár a 3D-s alakok céljuknak megfelelnek, mégsem valami részletesek és sokszor szembetűnik természetellenes mozgásuk. Például ahelyett, hogy a földön járnának, keresztülsuhannak azon. Lydia tipikus gyorsított tempójára jobb szó lenne a rohanás, aminek kulcsfontosságú szerep jut a játék során hisz Dragonvale hatalmas terület, és lajhártempóban való bejárása igencsak türelemigényes feladat lenne. Szerencséjére Lydia kicsi és karcsú, ugyanis bárki más szívrohamot kapott volna azon maratoni barangolás után, amin keresztül kell mennie.


Azonban egy idő után ez a fel-alá járkálás kezd egy kicsit veszteni varázsából, és sajnos nincs túl sok mód rá, hogy csökkentsük ugyanazon helyek többszöri bejárását. Éppen ezért a játék egyik fő gyenge pontja a hatalmas bejárandó terület, sajnos könnyen el lehet tévedni. Ennek fényében érhető, hogy a játék szinte "sivalkodik" egy térkép után. Ezt a vágyódást csak azok érthetik meg igazán, akik már vagy tizedszerre vannak ugyanazon a helyen, és már inkább pokolba kívánnák az egészet. Egy szó, mint száz, ez az el nem készült térkép sokat könnyített volna a játékosok helyzetén. Szerencsére azonban valószínűleg ez az egyetlen felhasználóbarát jellemző, ami hiányzik a Keepsake-ből! A játék kezdetén lévő tutorialtól egészen a terjedelmes útmutató rendszerig ez a valaha volt egyik legsegítőkészebb kalandjáték.

A tipprendszernek két variációja van, melyek biztosítják, hogy soha senki ne akarja még egyszer végigjátszani a játékot. Az első a cselekmény előrehaladásában segít, melynek használata időnként igencsak csábító lehet. A játék nem igazán lineáris módon indul, de végül a történet előre haladása érdekében egyre jobban kezd specifikus eseményekre fókuszálni. Mivel maga a játék egy ún. vaktában történő keresgélés a továbbhaladás útján, nem valószínű, hogy a játékos megkockáztatna egy újabb céltalan, lelkiismeretes bolyongást a kastély környékén. Sőt még jobban is tesszük, ha magunk bizonyosodunk meg afelől, hogy teljesítettük az adott feladatot, hisz erre utaló jelet sajnos nem találhatunk.

"Menj az X szobába és végezd el az Y-t" típusú utasítások sorát kell végigcsinálni, amelyek még képeket is tartalmaznak annak érdekében, hogy még azok is biztosan meg tudjanak mindent jegyezni, akik enyhe szenilitásban szenvednek. Előfordul még néhány hiba a történet menetében (természetesen az előzetes verzióról beszélünk), de reméljük ezek megoldódnak még a végleges változat kiadása előtt. Szerencsére a speciális rejtélyek kulcsa lépcsőzetesen van felépítve. Az első réteg csak egy szegényes kis célzás, ami elsősorban azt írja le mi is a megfejtendő rejtély. A nyomra vezető jelek egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, egészen a negyedik fejezetig, ahol az egész rejtvénymegoldás automatikusan megtörténik. Valójában át is lehet ugrani ezeket, ha valaki úgy óhajtja - bár remélhetőleg ilyet senki nem akar!


A Keepsake kihívást jelentő feladatai szinte kizárólag logikai rejtvényekből állnak, melyek érezhetően összhangban vannak azok nehézségi fokával. Noha maguk a rejtvények nem fognak túl sok újat tartogatni a tapasztalt kalandjátékosok számára, mégis olyan elbűvölő módon jelennek meg, hogy nehéz nem a hatásuk alá kerülni. Azon új játékosok számára, akiket végül is a Keepsake tisztán megcéloz, a játékbeli akadályok kiváló bevezetői lesznek e műfajnak.

Bár a Keepsake nem az a fajta kalandjáték ami egy csapásra meghódítja a világot, mégis egy bűbájos, szerény kis játék, melyet szinte lehetetlen nem megszeretni. Így igazán érthetőek a dizájnbeli korlátozások, melyek nagyszerűen működnek a játékon belül. Ennek eredménye egy szilárdabb és összefüggőbb alkotás, mint azok az elnyújtott, nagyravágyó játékok, melyek végül sokkal érdemtelenebbek, mint amilyennek szánták őket. A Keepsake elméletileg még e hónapban meg fog megjelenni, és több, mint valószínű, hogy olyan mesebeli kalandot nyújt mindenkinek, melyre még sokáig emlékezni fogunk.

A játék honlapja