Azt beszélik... - Romantika Jennifer Anistonnal

Jennifer Aniston itt, Jennifer Aniston ott, hol egy romanikus komédiában, hol egy erotikus thrillerben. Ezúttal ismét a romantikus énjét domborítja ki.

Olykor Hollywood úgy dönt, hogy kommersz filmbe oltott műfajparódiát készít. Ez előfordul, hogy működik - lásd Sikoly, mely hatására horrorgeekek ezrei estek egymásnak, de természetesen Torrente-módra semmi buzulás nem jöhetett szóba. Olykor pedig nagyon nem működik, lásd Lopakodó. Necces a műfaj, de hasonlóval próbálkozik az Azt beszélik is, hiszen végre egy olyan univerzumban játszódik, ahol a szereplők ismerik a mozifilmeket, egy olyan univerzumban, ahol tudják, hogy ki az a Dustin Hoffman színművész (sajnos az egyik szereplő Kevin Costner-rel való szinte teljes megegyezése ennek ellenére sem tűnik fel a szereplőknek, sebaj) és tudják, hogy létezett egy Diploma előtt című sok Oscar-díjra jelölt film, melynek az a jellegzetessége - amiről senki sem tud -, hogy teljesen véletlenül Sarah Huttinger (Jennifer Aniston) családjáról készült.

Tudta ő is, hogy van valóságalapja a sztorinak, de azt legvadabb álmaiban sem gondolta ami egy családi látogatás során, húga esküvőjére való készülődés közben kiderült. És ha már megzördült a haraszt, akkor Sarah kénytelen megkeresni, hogy honnan is fú az a bizonyos szél - ezért családjának múltját tisztázandó elindul felkeresni múltjának egyik kulcsfontosságú szereplőjét.


Kellőképpen bonyolult így leírva? Helyes. No de, mit tehet olyankor egy kritikus, ha rálel egy olyan filmre, ami nyilvánvalóan fércmunka, nyilvánvalóan nem jó film - és ennek tudatában mégis olyan hatással van rá, hogy szinte odáig merészkedik, hogy az év egyik legjobb romantikus filmjének nevezze, ami nyilvánvalóan abszurd, hiszen a King Kong transgender románcát semmi sem homályosíthatja el.

Nehéz ügy, de meg kell birkózni vele. Az "Azt beszélik" fura egy film. Másképpen fog hatni minden emberre. Nyilván sokan ismerik a Diploma előtt-et Dustin Hoffman-nal és Anne Bancroft-tal - nekik rengeteg minden bejöhet a filmből - sok apró aranyos utalás, idézet, kibeszélés. Akik nem ismerik az 1967-es alapfilmet, azoknak máris a rajtvonalnál csökkentett maximálisan elérhető élvezeti értékkel kell számolniuk. Cserében viszont egy mozijegy áráért két filmet láthatnak - megtudhatják, hogy miről is szól az a bizonyos film, és hogy kicsoda volt Mrs. Robinson, akiről a Simon and Garfunkel énekelt anno, vagy a The Lemondheads nem is olyan régen.


A film műfaját az új trend szerint nem igazán tudták vagy akarták eldönteni. Romantika: pipa, vígjátéki elemek: pipa, dráma: pipa, kutya, delfin, gyerek: pipa (csak kivágták őket). Talán a romantikus aspektus domborodik ki leginkább a filmben és ennek hősét kellene megszemélyesíteni a sztahanovistaként filmről-filmre utazgató Jennifer Aniston-nak. Ez úgy ahogy sikerül is, a szemei miatt mindent elhiszünk neki. Fel kell készülni, hogy totálisan Aniston vállain nyugszik a film - magyarán szólva, aki kis ellenérzéssel is viseltetik az extévésztár színésznő ellen, az inkább nézze meg a Bambi 2-őt, mert csak idegesíteni fogja magát az Azt beszélik-en.

Másik oldalon Mark Ruffalo nem nagyon erőlteti meg magát. Amikor kell akkor nagyon vágyakozik, amikor kell akkor besértődik, de valahogy a néző kívülállónak érzi. Kevin Costner-t már régen láttuk itthon a mozikban, lehet, hogy csak ezért érezhetjük így, de mintha visszatért volna régi sármja - Kevin vagyok és hódítani akarok, rí le arcáról. Persze az igazi főnyeremény Shirley MacLaine, akinek a forgatókönyvíró nagyon penge mondatokat adott a szájába, és szinte 100%-ig ő szolgáltatja azokat a poénokat, melyek a filmet a vígjáték kategóriába sorolják. A csinoska Mena Suvari csak a futottak még kategóriába lett kényszerítve.


A rendezést nem az eredetileg tervezett forgatókönyvíró jegyzi, hanem csak az egyik napról a másikra beugró Rob Reiner. Láthatóan távolságot is tart a filmtől és figuráktól és olykor hihetetlenül alibi megoldásokat választ. Persze azt nem tudni, hogy az író vagy a rendező hibája-e, de nem egyszer előbukkan egy szál, amit később sikeresen a levegőben hagynak, elfeledkeznek róla. Valahogy nagyon fércmegoldás az, hogy teljesen véletlenszerűen, minden előjel nélkül behoznak a filmbe egy szereplőt, akivel generálnak egy minidrámát, amely eszkalálódik és maxi drámában csúcsosodik ki - majd ezt a szereplőt egy tollvonással - kávzi mórként, mint aki megtette kötelességét - el is távolítják a filmből. Ezek az alapvetések sajnos nagyon szétesővé, mesterkéltté és manipulatívvá teszik a filmet.

Persze az élveboncolás művészete olykor csődöt mond, és a kritikus a csöndes rácsodálkozáson kívül nem tud mással arra reagálni, hogy mindezek ellenére a film működik. Igen, ez azon kevés filmek egyik, amiben megvan az a hatóanyag, ami a gyenge középszert is nagyon élvezetessé teszi. Hogy ez a hatóanyag csak egy emberre hat-e, vagy a nézők többsége is szeretni fogja az Azt beszélik-et, az majd eldől, de egy biztos. Egy rajongót már szerzett a film.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Azt beszélik (Rumor Has It...) feliratos amerikai vígjáték, 97 perc, 2005 Rendező: Rob Reiner Forgatókönyvíró: Ted Griffin Operatőr: Peter Deming Zene: Marc Shaiman Szereplők: Jennifer Aniston (Sarah Huttinger) Kevin Costner (Beau Burroughs) Shirley MacLaine (Katharine Richelieu) Mena Suvari (Annie Huttinger) Mark Ruffalo (Jeff Daly) Richard Jenkins (Earl Huttinger) Christopher McDonald (Roger McManus) Forgalmazza az InterCom