Előbukkan Tambora elveszett királysága

Az indonéz Sumbawa szigetén 3 méter tajtékkő és hamuréteg alatt húzódik a keleti Pompeinek is nevezett, egykori Tambora királyság, jelentették be amerikai vulkanológusok.

Az emberi történelem legnagyobb vulkánkitörése által 1815-ben elpusztított parányi királyságról csupán a kelet-indiai területet uraló holland és brit gyarmatosítók említései alapján tudunk bármit is. A szigetet - melyen akárcsak Pompeiben i.sz. 79-ben a Vezúv kitörése megállította az időt -, eleve nem könnyű megközelíteni, így alig tudnak róla valamit a tudósok. Haraldur Sigurdsson a Rhode Island Egyetem Oceanográfiai Karának vulkanológus professzora szerint az emberek, a házak, az egész kultúra a vulkán kitöréskori állapotában konzerválódott a hamurétegben.

Sigurdsson amerikai és indonéz kollégáival kezdett bele a királyság maradványainak felkutatásába. Először csak edények cserepeit és elszenesedett fadarabokat találtak, nemrég egy radar segítségével azonban körvonalaztak, majd kiástak egy kis házat a hamuból, melyben két felnőtt ember maradványaira, valamint bronz tálakra, kerámia edényekre, vas eszközökre és egyéb műtárgyakra bukkantak. Az évezredeken át nyugalomban lévő Tambora-hegy 1815. április 5-én kezdte meg pusztító kitörését egy hatalmas robbanással. Ötnapnyi nyugalom után a vulkán április 10-én, este 7 órakor újra kitört.

Sigurdsson elmondása szerint újabb hatalmas robbanással indított rohamot a vulkán, néhány óra multán pedig nem kevesebb, mint óránkénti 160 kilométeres sebességgel minden irányba megindult lefelé az izzó lávafolyam. A kitöréssel a Tambora-hegy 100 köbkilométer magmát és olvadt kőzetet lökött ki magából, hamut okádott és 400 millió tonna kénes gázt lövellt 44 kilométeres magasságba a légkörbe. Ez okozta az 1816-os globális lehűlést, a "nyár nélküli esztendőt", súlyos csapást mérve a világ mezőgazdaságára.

A kitörés 117 000 tamborait ölt meg, csupán négyen élték túl, akik egy magas, sziklás hegyen vészelték át a lávazuhatagot. A Tambora egy sztratovulkán volt, ami a kitörést megelőzően közel 4000 méteres magasságba nyúlhatott. Az 1815-ös kitörés után a vulkán beszakad és egy 6,5 kilométeres kaldera jött létre.


A Tambora-kaldera
Az ásatások jövő évben folytatódnak, miután részletes radarvizsgálatokkal feltérképezik a helyszínt. A kutatók jelentős mennyiségű műtárgyra számítanak, mivel a tamboraiak tehetős kereskedő államot tudhattak magukénak - különösen az uralkodói palota tűnik érdekesnek számukra. Az eddig talált műtárgyak díszítése rokon jegyeket mutat a vietnámi és kambodzsai kultúrákkal, ezen felül a királyság saját nyelvvel is rendelkezett, ami a Mon-Khmer nyelvcsaládhoz rokonítható.

A történelmi feljegyzések szerint a 18. században Tambora uralkodóját, a rádzsát a szintén indonéz Dompo királyság uralmának átvétele érdekében összeesküvés szításának vádjával láncra verték a hollandok. Büntetését tetézte, hogy megbízást adott Dompo uralkodónőjének meggyilkolására, így a rádzsát végül élete végéig tartó száműzetésre ítélték, hátralevő éveit a holland fennhatóság alatt álló Fokvárosban kellett leélnie.