Az IHM hattyúdala

A választások közeledtével a politikusokat mintha klónozták volna. Egyszerűen mindenhol ott vannak, mindenhol szólnak néhány kedves szót. Nincs ez másként Kovács Kálmánnal, az első és nagyon valószínű, hogy utolsó informatikai és hírközlési miniszterrel sem.

Szerkesztőségünk a bőséges választékból egy olyan eseményt választott ki, ahol vélhetően a megszokott kampányszerűségtől nyíltabb, egyenesebb előadást hallhatott a közönség. Ez pedig az ITTK szakmai szervezet rendezvénye volt, ahová a miniszter urat négy év után másodjára is meghívták a műszaki egyetemi hallgatók, oktatók, hogy számoljon be arról, mit sikerült véghez vinni az elmúlt 4 évben.

Kovács Kálmán frappánsan egy nemrégiben elhangzott Bill Gates idézettel kezdte, amit Lisszabonban hallott személyesen tőle, mégpedig: "Azt mindenki tudja, hogy 1 dollár befektetés az autópályába 3 dollár haszon a gazdaságban, de tudják-e hogy 1 dollár befektetés az internetbe az 5 dollárnyi haszon a gazdaságban?" Ehhez mérten a legfontosabbnak azt tartja és tartotta mindig is, hogy az ország modernizációjának érdekében mindent meg kell tenni. Liberális politikusként viszont ezt úgy képzeli el, hogy az állam szerepe lekorlátozódik arra, hogy megteremti a versenyképességet a hazai piac számára, a gazdasági növekedés elérését pedig rábízza a piac szereplőire. Ez nemcsak az ITK-szektorra érvényes, viszont látni kell, hogy most jelenleg az egész gazdaság katalizátora az IT-szektor és az internet.

1999-ben Kovács azt mondta, hogy a modern társadalom a szabadságra, igazságosságra és versenyképességre épül és ezt most 2006-ban is fenntartja. Lássuk mit sikerült ezekkel a szép elvekkel elérni. Sok fórumon elhangzott már, de talán érdemes ebben az összefoglaló írásban is helyet adni annak az eredménynek, ami valóban úgy tűnik, hogy a liberális politika eredménye. Nevezetesen az, hogy 2002-ben az OECD országok közül hazánkban volt szinte a legdrágább az internet, a vezetékes és a mobil percdíj is. Ehhez képest ugyan a vezetékes telefon továbbra is rekordáron van, de 2005-ben a mobil percdíjak már csak a 18. legdrágábbak voltak, ami egy erős középmezőnyt jelent, illetve hasonló eredmények látszanak az internet és a vezetékes telefon esetében is. Hogyan is történt ez meg?

A miniszter meglátása szerint megfelelő keretszabályozással igyekeztek feltörni az akkori Matáv monopóliumot, beindítani, megteremteni a piaci versenyt, majd a szabadárazással egymásnak ugrasztották a szereplőket. Ugyanez egy szocialista verzióban úgy néz ki, hogy maximálják az árakat, tehát minden szereplő a maximális áron kínálja majd a szolgáltatását és még nem is lehet őket árkartellel vádolni. Aki még emlékszik azokra az időkre, az tudja, hogy az induló IHM-nek épp szembesülnie kellett azzal is, hogy a Matáv akkor szüntette meg MindenkiNet csomagját, amivel havi 4500 Ft-ért perc- és kapcsolási díj nélkül lehetett tárcsázni az internetszolgáltatókat. Ekkor indult be a DSL-szolgáltatás is, és ugyan kicsit korábban létezett már, de a kábeles szélessáv is ekkor élte csecsemőkorát hazánkban.

A piaci verseny ez alatt a pár év alatt valóban megtette a hatását, hiszen ugyan a kedvezményes esti netezés kiiktatása évekkel vetette vissza az amúgy is sereghajtó magyar informatikai szférát, de mára ez némileg kiegyenlítődőtt: akkoriban havonta tizenegynéhány ezer forintért lakossági ügyfél 384/64 kbps sávszélességű ADSL-t vehetett, míg ma az 512/128-as csomagok már a kritikusnak mondható 5 ezer forintos ár alatt vannak, sőt némely konstrukcióban már 3 ezer forint körül is vállalják ezt kisebb szolgáltatók. Emellett pedig a 2002-es 348/64-es sávszél áráért most 2-3 megbitet kapnak a felhasználók. Érdekes tény, hogy a tárca szerint nominálisan a telekom szolgáltatások árai csökkentek egyedül az összes szolgáltatás közül, amibe beleértendő a fodrásztól kezdve a cipősarkalóig minden szolgáltatás.

Ezzel a folyamattal együtt beindult a lakossági internetelérések számának ugrásszerű növekedése. Ha minden igaz, akkor hamarosan bejelentik az egymilliomodik internet elérést hazánkban, ami ugyan szerény eredmény mondjuk Svédországhoz képest, de a szélessávú penetrációnk akkor is szép teljesítmény. Ez köszönhető annak, hogy a lakosság nagy része az irreálisan magas telefonmodemes tarifa miatt átugrotta a betárcsázós internetet, és egyből a szélessávval kezdte. Ugye lehet előny is a hátrány?


Ami viszont krónikus betegsége ma is a magyar IT-politikának, hogy ugyan infrastruktúra van szép számmal, de tartalom nincs mögötte. Otthon már nagyon sokaknak van számítógépe szélessávval, tele vagyunk eMagyarország Pontokkal, minden iskolába elért a szélessáv (itt természetesen a minden úgy értendő, hogy kivéve néhány zalai stb. kisfalut, ahol mindössze 25-50 fős iskolák működnek - ami egyébként külön botrány), ráadásul sikerült a Közháló programban elérni, hogy van többszáz olyan település, ahol egyébként nincs kereskedelmi internet, de az iskolákban van.

Az ilyen helyeken, és egyéb esetekben is igyekeznek nyilvános eMagyarország Ponttá alakítani az iskolai számítástechnika termeket, hiszen többszörösére nőhet a kihasználtság ha tanítási időn kívül a lakosság is hozzáférhet az állami pénzen vett gépekhez. Az elérhető e-szolgáltatásokat, e-tartalmakat és e-közigazgatást sem az IHM-nek, sem a Miniszterelnöki Hivatalnak nem sikerült értelmes szintre hoznia négy év alatt. Beszélni sokat beszéltek róla, de történni alig történt valami. Itt óriási lemaradások vannak a tervekhez képest, bár vannak fényfoltok, ahol azért megtörni látszik a jég. Van olyan település hazánkban, ahol már bemutatták a működő e-közigazgatási rendszert (pl. Eger, Veszprém), ami ugyan még közel sem papírmentes, de annyira jól működik, hogy az osztrák sógorok közül is lettek érdeklődők, akik átvennék a rendszert.

A digitális szolgáltatások mellett a digitális tartalmak kérdése is kardinálissá vált. A papírforma és jobbára a konzervatív álláspont az volt, hogy akár mesterségesen is, de meg kell tartani a papír alapú kultúra elemeit. Erre Kovács Kálmán több fórumon is elmesélte kódexes történetét, miszerint anno a Gutenberg galaxis berobbanásakor a korábbi kézzel másolt kódexek lapjainak elején már ott volt az egész történet az iniciáléban. Elég volt csak ránézni és tudni lehetett, hogy szomorú avagy vidám részek következnek, kik lesznek a szereplők, hol és mikor játszódnak a dolgok.

Ehhez képest a nyomtatott könyvekhez csupán szedett-vetett ólom ákombákomokat használtak, ami silány teljesítmény volt az addig megszokotthoz képest. Ha bárkinek azt mondták volna hogy hamarosan csak ilyen tartalmak lesznek elérhetők, akkor nevetett volna, és lám. A summa az, hogy amit nem hozunk át a digitális kultúrába az az iniciálékhoz hasonlóan bizony el fog tűnni. Az IHM ehhez a folyamathoz legalább érdemben járult hozzá, bábáskodott számos projekt felett, aminek a célja a magyar analóg kultúra digitalizálása: ilyen például a NAVA projekt, vagy a hazai könyvtárállomány digitalizálását célzó projektek.