JAS-39 Gripen, az új va­dász­gé­pünk I.

Nemrég megérkeztek az Magyar Légierő kötelékébe az első JAS-39 EBS HU Gripen vadászgépek, ebből az alkalomból mutatjuk be a típust.

- I. rész - | - II. rész -
Svédország azon kevés országok egyike, amely saját vadászrepülőgépeket fejleszt és gyárt. Függetlenségük zálogaként komoly hadiipart építettek ki, és lehetőségeikhez képest igyekeztek katonailag mindent saját házon belül megoldani. Saját harcjárműveket fejlesztenek, amiket maguk gyártanak, maguk gyártják hadihajóikat és tengeralattjáróikat is, amelyek a technológia csúcsát képviselik. A svéd légierő számára pedig a Saab fejlett és nem éppen szokványos formájú harci gépeket fejlesztett ki. A Saab JAS-39 Gripen a legújabb e sorban.

Az 1970-es évek végén a légierő számára új vadászgéptípus után néztek. A várható költségek miatt először megvizsgálták az amerikai vadászgépeket. Az F-16-os 1980-as tesztjén azt kifogásolták, hogy majdnem 3 perc kellett a riadó után a felszállás megkezdéséig, míg a svéd előírások 60 másodpercet határoztak meg. Az F/A-18 pedig túl drága lett volna, mivel úgy számoltak, hogy legalább 240 gépre lenne szükség, hogy az összes Viggen vadász- és támadógépet leválthassák. Így 1980-ban a Svéd védelmi minisztérium egy új vadászgéptípust rendelt a Saabtól JAS kódnéven, ami a Jakt, Attack és Spaning (Vadász, Csapásmérő és Felderítő) szavakat takarta.


A Svéd Királyi Légierő Saab Viggenjei, ez a gép a Gripen elődje
Az elvárás egy többfunkciós vadászgép, amely egyaránt felhasználható elfogó vadászgépként, szárazföldi célok elleni csapásmérésre és harctéri légi felderítésre. A gépnek nagyon jó manőverező képességgel kell rendelkeznie, hogy felvehesse a versenyt az új szovjet Szu-27 és MiG-29 vadászgépekkel, valamint egyszerűbbnek és olcsóbban üzemeltethetőnek kell lennie, mint az előd Viggen gépeknek. Ugyanakkor a nagy hatótávolság nem volt elvárás, lévén kizárólag a saját légtér védelmére szánták.

A Gripen (Griff) névvel illetett új vadászgép már a fejlesztés első szakaszában csúszásokat és költségtúllépéseket volt kénytelen elkönyvelni, ami miatt újra felmerült, hogy inkább egy külföldi típust rendszeresítenek helyette. A Saab már 1979-ben elkezdett a váltótípuson dolgozni, és több, egymástól jelentősen eltérő változatot is papírra vetettek, többek között egy F-16-szerű változatot és egy olyat is, amelynél a hajtómű beömlőnyílás a gép hátára, a pilótafülke mögé került volna. A végső változat egy deltaszárnyú, Canard-rendszerű elrendezés volt, ahol a gép félszárnyai előtt volt egy-egy vezérsík (Canard-szárny).


A nehézségek ellenére az első prototípus 1988 decemberében felemelkedett a levegőbe, ám a következő év februárjában a repülésirányító szoftver hibájából lezuhant. A második prototípus ezért késve, csak 1990-ben kezdhette meg a tesztrepüléseket, hogy legyen idő a szükséges változtatások elvégzésére. További három prototípus csatlakozott még hozzá 1990-91-ben, és a berepülési program lassan kezdett beindulni. A svéd légierő az eredményeket látva végül is úgy döntött, hogy megéri tovább várni az új vadászgépre, és 1992-ben 110 gépre szóló megrendelést adott le, melyből 96 együléses, 14 pedig kétüléses változatra szólt.


A második prototípus feketére festve
1993-ban szállt fel az első sorozatban gyártott gép, de alig pár hónap múlva le is zuhant. A vizsgálat szerint az ok egy újabb hiba a repülésvezérlő programban. A baleset miatt a típust a földre parancsolták, amíg nem sikerült a problémát teljesen orvosolni. A típus így csak 1995-ben lett átadva a légierőnek, és csak 1997-ben állították szolgálatba.

A légierő mégsem lehetett teljesen nyugodt. A Gripen és a hozzá tartozó fejlesztések nagyon elhúzódtak, és jelentősen túllépték a költségkeretet. Ez a jelenség általános minden modern vadászgéptípusnál: az egyre összetettebb és bonyolultabb gépek egyre több potenciális problémalehetőséget hordoznak magukban. Az amerikai F-22A Raptor, a francia Rafale, vagy az európai együttműködésben készülő Eurofighter hasonlóan nehéz szülés után jött a világra. Csakhogy Svédország katonai költségvetése nem mérhető az Egyesült Államokéhoz vagy Franciaországéhoz, így pénzhiány miatt sok szükséges fegyverintegráció és fejlesztés egyszerűen elmaradt.


Korai JAS-39A gépek az akkori teljes fegyverarzenállal
Az 1997-ben szolgálatba állt gépek fegyverzetébe csupán a kis hatótávolságú AIM-9L Sidewinder levegő-levegő rakéta, az RBS 15F hajó elleni robotrepülőgép és az AGM-65 Maverick földi célok elleni rakéta került bele. Nem szerelték fel közepes hatótávolságú légiharc-rakétával, vagyis nem volt képes leküzdeni a mintegy 10 km-nél messzebb lévő légi célokat, nem volt hozzá felderítőkonténer hogy légi felderítésre használhassák, és hosszasan lehetne sorolni, mi minden hiányzott még a listáról.