Tomb Raider: Legends

Ms. Croft mozgáskultúrája epizódról epizódra gazdagodik. Ugyan az előző résznél kritizáltam, hogy 1/8-adokat fordul, itt mégsem éreztem olyan szörnyűségnek, hogy álló helyzetben már csak negyedeket illetve feleket képes forogni. Talán azért, mert menet közben egérrel teljesen jól irányítható, illetve megszűnt a terep négyzetekre való felosztása. Bárhol megállhatunk, bármilyen tereptárggyal interakcióba léphetünk és a ládahúzogatás sem egységenként zajlik, hanem teljesen szabadon játszhatunk vele Soko-Ban-t.

Az ajtók nyitása lábbal történik, néhány rúgás után szabad az út, de a kevéssé rögzített tereptárgyak is lerúghatóak, vagy lelőhetőek. Az új mozgás ebben a részben a tornász atlétika újabb mozdulatát, a felemás rúdon való pörgést és arról való ugrást örökíti meg. Nem vagyok benne biztos, de mintha Tarzan.. azaz Jane indán való lóbálása sem lett volna korábban látható. Az akrobatikus mozdulatok viszont sokkal összefüggőbbek lettek, kevésbé esik szét egy egész sorozat, mint korábban. Több olyan helyzet van, mikor folyamatosan, megállás nélkül kell vagy érdemes csinálni az akciót.



Gondolkodni nem is kell, hiszen említettem, annyira sok lehetőség nincs. Ha van egy lánc, akkor fel kell rá mászni, ha van egy perem, akkor függeszkedve azon kell tovább menni és ha van egy szakadék, át kell ugrani. Ez stimmel, olyan, mint régen. Bár a kamera sokszor segít nekünk, hiszen eleve olyan szögekbe áll be néha, ami egyértelművé teszi a tovahaladás irányát.

A harmadik védjegye a sorozatnak a csapdák, talányok és kapcsolók világa. Nem gondoltam volna, hogy sikerül újdonságokat belevinni az elcsépelt dolgokba, de anélkül hogy spoilerkednék, elmondhatom, számos kreatív megoldással szolgál az új epizód. Persze nem maradhat ki a régi jó ládatologatás, a valamilyen formán eltűnő padló, a mozgó falak és a plafonból és padlóból előugró kivégző szettek sora sem.

Újdonság az interaktív mozijelenet, amikor a Fahrenheithez hasonlóan nem mi irányítjuk a karaktert, de a felvillanó jeleket le kell követnünk. Amennyiben nem sikerül, akkor a próba kudarcba fullad. A táncgépen profi arcoknak ez nevetséges kihívás lesz. Kicsit féltem attól, hogy a készítők megint úgy próbálják a köztudottan rövid játékidőt kinyújtani, hogy idióta kapcsolókat rejtenek el a leglehetetlenebb helyeken, de nem így történt. Lehet, hogy végre hallgattak a felhasználói visszajelzésekre és elfelejtették ezt az eszközt.



Néha eltévelyedtem persze, de ilyenkor a megfelelő kapaszkodó észrevétele került csak 1-2 percbe. Akinek esetleg mégis perverziója az ilyesfajta keresés, az vadászhat bronz, ezüst és arany kegytárgyakra, amik színükhöz mérten könnyű, illetve nehéz helyeken vannak elrejtve. Minél több ilyet sikerült begyűjteni, annál több extra videót és extra tartalmat érhetünk el, például alternatív öltözékeket.

Kimaradt még az ismertetésből a helyszínek és a feladatok kérdése. Lara ezúttal 6 helyszínen mutatja meg magát, mégpedig Boliviában, Peruban (falu, múltbéli labirintus, jelen), Japánban, Nyugat-Afrikában, Kazahsztánban és Angliában. Bár ezek közül még csak Angliában jártam, mégis biztosan állítom, hogy eléggé autentikusak a díszletek és a két év alatt tapasztalható grafikai fejlődés nagyon jó irányba terelte a pixelcici körítését.

Bár az árnyékokkal adódik néha gond, a fények, a víz, tűz és mozgások teljesen kielégítők. Térképünk továbbra sincs, bár nincs is rá szükség, tényleg mindenhol csak egyfelé lehet menni. Amennyiben képes valaki észrevenni, hogy megfordult, akkor nem fog sosem eltévedni.