(V)egyél Interneten!

A legszebb dolog, mikor az ember álmodozik, tervezget, ideologizál, fantáziál. Körülbelül ilyen szintű dolog ma Magyarországon elektronikus kereskedelemről beszélni. Sajnos. A lelkes szereplők mindennek ellenére kiskereskedői oldalon és a banki szektorban is bizakodóak és úgy érzik, hogy majd most robban a piac.

A III. Elektronikus Kereskedelem Konferencia 2006. május 30-31-én került megrendezésre Budapesten Biztonság és Bizalom címmel, ami helyett biztatóbb lenne, ha a cím mondjuk Szárnyalás és penetráció lehetne. Ma nemcsak hazánkban, de talán világszerte is a legnagyobb problémát a biztonsági kérdések, a fogyasztók bizalmatlansága és nem utolsó sorban a tájékozatlanság jelentik. Ez a konferencia főként a szűk szakmának szólt, de néhány eleme tanulságos lehet a laikus netező számára is. A számos előadás közül kiemelnék kettőt, amelyek megragadták a figyelmemet, mégpedig a Netpincér ügyvezető igazgatójának, Perger Péternek az előadását, aminek a kulcsfogalma a social marketing volt, illetve Starcz Ákos, az Inter-Európa Bank eBusiness üzletágának vezetőjének ismertetőjét a jelenleg használatos bankkártya alapú fizetési megoldásokról és azok jellemzőiről.

A Netpincér szolgáltatással kapcsolatban elsőként meg kell állapítani, hogy egy igazi csodabogár, hiszen nem süt, nem szállít, nem neki fizetnek, mégis legtöbbünknek ő jut eszünkbe, ha ételt szeretnénk online rendelni. Nem másként aposztrofálta saját bizniszüket Perger, mint online "Matáv-vonal". Ők nem más, mint kommunikációs csatorna, a fogyasztó számára mégis neki kell kialakítani a bizalmat.

Érdekes adalék, hogy hazánkban az online vásárlások nagyrésze ételrendelés, míg az Egyesült Államokban a Top 10-ben sincs benne a kaja. Ennél viszont relevánsabb információ, hogy míg Angliában a kiskereskedelem 10%-a zajlik online, addig nálunk az ezrelék jobb mérőszám még jelenleg erre. Megkérdezhetjük magunktól: pénz kérdés, gazdagabbak ott? Biztos, de a százalék nem függ ettől. Talán penetrációbeli különbség? Ez már inkább, de már hazánkban is elég erős az internetellátottság, mégsem érződik az eCommerceben.

Viszont a fogyasztói bizalmatlanság és a tájékozatlanság jóval többet ront a helyzeten, mint kellene. Konkrét példán végigmenve a Netpincér tudja, hogy neki akkor lesz sikere ha az emberek belül el tudják dönteni, hogy az internetes vásárlás az jó, nem csak egy lehetőség, de komoly könnyebbség sok esetben. Ehhez élő (telefonos) ügyfélszolgálatot hoztak létre, majd triviális eszközökkel, mint a rendelés óta eltelt idő számlálása, vagy a napi rendelések száma, esetleg a visszajelző email megoldásával éltek. Ezek célja hogy a laikus felhasználót is biztosítsák, hogy miután ő megnyomta a gombot valóban történt valami és valahol messze egy kemencébe becsúsztatták a neki szánt tésztalapot. (Úgy néz ki ez sikerült is, hiszen tavaly 6 másodpercenként kaptak egy rendelést.)

Ez mind szép és jó, de Perger szerint ez nem elegendő. Külső eszközöket kell bevetni, amihez egy ilyen ici-pici szereplő nagyon kevés. Sőt, ha a magyar online boltok összefognak még az is csak halvány segítség. Véleménye szerint az internet üzletág bőven elhagyta maga mögött a kistestvért, az ekereskedelmet, ezért üdvösnek látná, ha a szolgáltató (akivel szemben már megvan a bizalom) segítene felhúzni magának a vásárlásnak a presztízsét. Ezt nevezte el az ötletgazda Social marketingnek, aminek a lényege, hogy a szereplők (üzleti modellekre építve persze), de egymást ajánlják, a szolgáltatók időről-időre ajánlanak online kereskedelmi lehetőségeket ügyfeleiknek, hogy ne csak hírolvasásra használják a netet.

Természetesen ez kevés mint sünben a dauer, hiszen a bizalom nem csak a kereskedővel szemben gyenge, de a fizetési módozatokkal szemben is. Amennyiben túllépünk az utánvételes rendelésen - ami ma hazánkban a legelterjedtebb -, akkor érdemes néhány pillantást vetni az igazi elektronikus megoldásokra, melyek nem csak a vásárlás, de a számlafizetés területén is kiválthatnak néhány ósdi megoldást, mint például a sárga csekk.