Vita az amerikai gyermekpornográfia-ellenes törvényről

Republikánus amerikai szenátorok egy új gyermekpornográfia-ellenes törvényjavaslat megalkotásán fáradoznak. A szigorú büntetéseket kilátásba helyező előterjesztést - bár még el sem készült - máris sokan támadják.

A Stop Adults' Facilitation the Exploitation of Youth Act (Internet SAFETY Act) nevű törvénytervezetet Jon Kyl arizonai republikánus szenátor és más republikánus szenátorok dolgozzák ki. A politikusok szeretnék visszaszorítani a világhálón a gyermekpornográf anyagok terjedését és ezért nem riadnának vissza a szigorú pénz- és börtönbüntetések kiszabásától sem. Kyl sajtóközleményében az amerikai igazságügyi minisztérium aktuális tanulmányára hivatkozott, amely szerint 2003-ban hetente 20 000 gyermekpornográf tartalmat jelenítettek meg az emberek az interneten. "A világháló új lehetőségeket nyitott ezeknek a ragadozóknak, hogy szabadon kivethessék hálóikat a gyanútlan gyermekekre" - fogalmazott a szenátor.

Tény, az eltűnt gyermekeket nyilvántartó központ (National Center for Missing and Exploited Children) adatai szerint az 1998 és 2004 között bejelentett gyermekpornográf esetek száma a harmincszorosára nőtt. Az előterjesztést ellenzők azonban azzal érvelnek, hogy a Kyl Billnek is nevezett csomag nem csak a pedofilok ellen tartalmaz hatékony lépéseket, de alkalmas lenne az ártatlan felhasználók elleni boszorkányüldözésre is.

Az azcentral nevű honlap tájékoztatása szerint a törvényjavaslat alapján az, aki elmulasztaná az oldala tartalom szerinti automatikus minősítését, akár 5 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatna. Az oldal idézte a First Amendment Project nevű nonprofit szervezet képviselőit, akik szerint a tervezet számos esetben megsértené az emberek alkotmányos jogait.

Ráadásul az Internet SAFETY Actban megfogalmazott szexuálisan érzékeny tartalom (sexually explicit material) kifejezés az amerikai jogban számos területet takar, így például ezt a fogalmat használják a nemiszerveket, a maszturbálást vagy a szeretkezéseket ábrázoló felvételekre éppúgy, mint például a szadista vagy bestiális képekre, videókra és szövegekre is. A törvény nem fogalmazna egyértelműen, így minden eset megítélése az adott per bírójára lenne bízva.