Mégis vannak tavak a Titánon

A Cassini űrszonda radarrendszere igen meggyőző bizonyítékokra bukkant a Titán régóta feltételezett tavainak létezéséről. A felvételeken a földi tavakra emlékeztető sötét foltok láthatók, melyek a szaturnuszi óriás hold északi sarkköre közelében helyezkednek el.

A július 21-én készült képeken látható, hogy több folthoz tartoznak csatornák, melyek a spekulációk szerint folyékony metánt vagy etánt szállíthatnak a tavakba, vagy a tavakból. Alakjuk szintén arra utal, hogy valamilyen folyadék alakította ki azokat. A foltok és az összekötő csatornák némelyike teljesen fekete, ami annyit jelent, hogy az adott terület nem vert vissza radarjelet, éppen ezért rendkívül sima felületről lehet szó. A sötét foltok körül egyes esetekben peremek is kivehetők , ami a folyadék elpárolgásával bekövetkező üledékképződésre utal. A Titán légköre rendkívül gazdag metánban, etánban, folyékony víz azonban nem jellemző.


A felső kép középpontja nagyjából az északi 80. és a nyugati 92. foknál van és egy 420x150 km-es területet mutat, míg az alsó hasonló méretű területet jelenít meg, középpontja északi 78, nyugati 18 fok közelében van
A fenti okokból a tudósok a sötét foltokat folyékony metán, vagy etán tavakként értékelik, így a Titán az egyetlen ismert égitest a Földön kívül, ami képes tavak fenntartására. Azonban nem csupán a tavak teszik hasonlatossá bolygónkhoz a holdat, legalábbis erre enged következtetni egy korábbi, április 30-i képsorozat elemzése. A világos, közel 4000 kilométeren terpeszkedő, kilométeres magasságba nyúló hegyláncokkal tarkított felföld, a Xanadu elvileg barlangok sokaságával büszkélkedhet.

A Cassini rádióhullámokkal vizsgálta ezt a területet, melyek szerint a hegyek nem szilárdak. Anyaguk rendkívül alacsony dielektromos állandóval rendelkezik, ami valamilyen porózus anyagot, valószínűleg vízjeget feltételez. A Cassini elemzőcsapata szerint a területen rengeteg barlang alakulhatott ki a metán esőzések felszínformáló munkája hatására.



És végül, hogy még teljesebbé tegyük a képet a holdról, megérkeztek a Huygens szonda leszállóhelye körül észlelt kavicsok méretelemzései. Az adatok egy nem várt rádiójel visszaverődésből jutottak el az ESA tudósaihoz, akik megállapították, hogy a szondától nyugatra látott képződmények átlagban 5-10 centiméter átmérővel rendelkeznek.