Neverwinter Nights 2

A szintlépésekkor gondolva a kezdőkre a játéktól kérhetünk ajánlott fejlődési tippeket, legtöbbször a kaszt általános jellemzőihez mérten oszt ilyenkor pontokat, varázslatokat és képességeket a program. Ezt sokszor érdemes megfogadni, de némi fenntartással kell kezelni, ha már képesek vagyunk hosszabb távon gondolkodni és el akarunk szakadni a klisés karakterektől. A nagyon szétaprózott ezermester karakterfejlődés hátrányai csak később mutatkoznak meg, mikor nem bírunk majd normális erejű képességeket felvenni és a komolyabb csaták kínkeserves újratöltések sorozatává fajulnak.

Legkönnyebben a fizikai sebzésre alapozó kasztokkal lehet boldogulni, bár náluk nagyban függ minden a használt tárgyaktól, míg a varázsló kasztok mellé mindenképp kell tank karakter is. A jobb kommunikációs készséggel megáldott karakterek gyakran kidumálhatják magukat helyzetekből, elkerülve a harcot, amiért természetesen szintén jár a tapasztalati pont, tehát nem kell feltétlenül lemészárolnunk mindenkit.

Az NPC-kel való kokettálás is nagyban függ attól, hogy karakterünk milyen képességekkel bír. A diplomácia, hazugság, blöff, bölcsesség leegyszerűsíthetnek sok helyzetet. A dialógusok során ha rendelkezik valamelyik karakter ezek közül valamelyik képességgel, akkor a válaszok közé kerül, de messze nem biztos, hogy siker koronázza a próbálkozást. Alapesetben a válaszok valamiféle udvariassági skálán mozognak, sokszor ugyanaz a következő lépés 3-4 válasz közül bármelyikre, de nem mindegy, hogy segítőkészek, érdeklődőek vagy éppen tahó bunkó módjára viselkedtünk.


Az önző válaszok például sokszor érhetnek további jutalmakat küldetések után, de a megítélésünknek nem tesz valami jót. A fő küldetések mellett minden esetben érdemes figyelmet szentelni a mellékszálaknak is, mert ha gyorsan végigszaladunk nélkülük, akkor karaktereink túl gyengén vágnak neki komoly kihívásoknak, míg saját tapasztalatom szerint ha minden lehetőséget kimerítünk, akkor a legritkább esetben kell megfutamodnunk. Nem konkrétan a jutalmakért éri meg küldetéseket csinálni, hanem egyrészt az XP-ért, másrészt a játékélményért. A legviccesebb esetek mindig mellékágon történtek, nem éri meg kihagyni azokat.

Pénznek sem nagyon leszünk szűkén, hiszen nem megterhelő minden eldobott fegyvert, páncélt vagy egyéb tárgyat begyűjteni a hulláktól és eladogatni azokat a legközelebbi árusnak. A kereskedők itt is kifogyhatnak a pénzből, de általában pár tízezer arany van mindegyiknél. Visszatérve a küldetésekhez, meg kell említeni, hogy kellemes csalódás volt a küldetésrendszer. A WoW-val ellentétben szerencsére nem világít sárga felkiáltójel a küldetést adó feje felett és sokszor a szövegkörnyezetből derül csak ki, hogy mit kell csinálni, sőt alkalmanként azt is ki kell nyomozni a környéken, hogy hová szól az adott küldi.

Beszédbe elegyedve a karakterekkel, a 4.-5. kérdés-felelet környékén is bukkanhat fel küldetés, bár tény, hogy ha már megvan a célszemély, akkor szinte lehetetlen elkerülni, hogy kidobja a küldetést. Többnyire elküld valamilyen tárgyat megszerezni, ellenfelet likvidálni, területet biztosítani, de akad escort küldetés is pár és puzzle-szerű is. A hasonló kaliberű játékok mellett teljesen korrekt kínálata van, sok óra után sem válik unalmassá.


Az új Neverwinterben szinte mindennel elégedett lehet a játékos, kivéve egy igen fontos dolgot, a kamera kezelést. Nagyon háromdés akart lenni, nagyon praktikus és látványos, ennek viszont az lett az eredménye, hogy érdemes lenne egy kis serpát felfogadnia mindenkinek, hogy egy külön kezelőszervvel rendben tartsa a nézeteket. Négy kameramód közül választhatunk, amit menet közben egy gombnyomással (*) azonnal válthatunk, de nagyon furán képes forogni a kamera és többször előfordult, hogy teljesen elvesztettem a fonalat, nem tudtam már azt sem, hogy merre van az egyenesen előre. Szabad téren egyébként a Driving Camera, zárt téren pedig a Top Down mód bizonyult a legjobbnak.

A szabad nézet maximum screenshot pózoláshoz képzelhető el, a Chasing pedig elég fura egy találmány. Ehhez kapcsolódik az a csalódás is, hogy a játék igazából nem 3D, hanem úgynevezett 2.5D, azaz a terep alapjában véve 3D, de a karakterek a gyűrt síkban mozognak, tehát még ugrani sem lehet, ami sokáig fel sem tűnt, de így levitáció és lebegés varázslatok is buknak. Kicsit szomorú, mikor béna kis lejtőkön, farönkökön vagy ágyakon nem tudunk keresztülmenni, de ez ilyen konszolidált játék ezek szerint. Ebből a szempontból a Gothic 3 előrébb volt, hiszen ha vért pisilve is, de fel lehetett kapaszkodni a nem függőleges hegyoldalakon is.

Aki ezeken az apróságon képes túltenni magát, az viszont valóban konzerválhatja magát 1-2 évre. Bár az alap kampányon végigmenve párszor meg lehet talán unni a sztorit, de a játékkal együtt megjelent a teljes modulszerkesztő, amivel teljes kampányokat lehet létrehozni és fognak is valószínűleg, amit a netes közösség el is terjeszt hipp-hopp. Bár ezzel még várni kell egy cseppet, sőt, aki nem izgága premierista, az nyugodtan kivárhat néhány patchet, mert sajnos bugok is előfordulnak benne. Szerencsére nem túl komolyak, de grafikai is, dialógusbeliek is és a környezettel kapcsolatos hibák is előfordulnak, bár egyik sem kritikus, így a játékélményt komolyan nem befolyásolja.