Sony gondok a Blue Rayjel

Egy kutatás szerint az emberek 46%-a sokkal pozitívabban nyilatkozik a HD-DVD-ről, mint a Blu-rayről.

A Cymfony elnevezésű cégnek a Sony új, Blue-ray elnevezésű, a DVD formátumot legyőzni hivatott meghajtójával kapcsolatban végzett online vizsgálata az online fórumok beszélgetéseiből kimutatta: a hozzászólók 46%-a sokkal pozitívabban nyilatkozik a HD-DVD-ről, mint a Blu-rayről (amely ugyancsak magas felbontású filmeket játszik le, csak tárolókapacitása sokkal nagyobb, így többféle extra szolgáltatást kínál).

A Cymfony kimutatása jól érzékelteti, hogy az emberek általában véve nem lelkesednek annyira a Blu-rayért. Szó sincs arról, hogy rossz lenne a Blu-ray filmek minősége, csak éppen annyival nem tud többet, mint a HD DVD, hogy mindenkinek azonnal kelljen egy ilyen, illetve a visszafogott reklámkampány miatt sem épült be annyira a publikum tudatába. Még baljósabb jel, hogy még azok között is, akik PS3-at vásároltak, a legtöbben azt írták a fórumokon, hogy nem kívánnak Blu-ray filmeket venni, mert eleve bosszantja őket, hogy azért ilyen drága a konzol, mert ez az új típusú meghajtó van benne - kötelező jelleggel.

Az Xbox 360 opcionális, a gépre köthető HD DVD meghajtója, (amelyet külön lehet megvásárolni) ezek után már nem is tűnik annyira rossz megoldásnak, hiszen aki ilyet akar, külön megveheti magának (ha 200 dolláros árával nem is olcsó mulatság), viszont nem kötelező, hiszen nincs beépítve a gépbe.

Ez a kimutatás ugyan nem igazán tudományos, és nem is pontosan mér, de azt jól kimutatja: az emberek nem bíznak annyira a Blu-rayben, ezt pedig nagyon erősen befolyásolja az a tény is, hogy az új formátumok terén a Sony eddig sem volt túlzottan sikeres. A Sony az egyik vezető szórakoztató elektronikai cég, amit többek között annak köszönhet, hogy az előző két Playstation játékgép (PS1 és PS2) döbbenetes sikert aratott és hatalmas bevételt hozott - különös tekintettel a hozzá való játékokra. Ám amikor a Sony eddig új, forradalmi formátumokkal próbálta bombázni a közönséget, abba rendre belebukott, de ezek a termékek legalábbis korántsem terjedtek el annyira, mint ahogy azt a japán cég remélte.

Ilyen volt például a Betamax videó, amelyet ugyan a kézikamerások közül páran kedveltek, ugyanakkor nem tudott magának kellő piaci részt hasítani a VHS és a későbbi DVD mellett. A Sony MiniDisc-et és a Super Audio CD-t (SACD) maga a Sony ugyan erőteljesen támogatta - de csak a Sony, így ezek is kudarcot vallottak.

Végül a legnagyobb kudarc a kis kézben hordozható játékmasina, a PSP UMD formátuma volt, amely ugyan a PSP játékoknál persze nagyszerűen működött, viszont a nagy filmstúdiók csak nagyon-nagyon minimálisan támogatták ezt a formátumot, nem kis részben azért, mert a PSP-s mozifilmek rendkívül csekély bevételt hoztak. Pedig nem a PSP képminősége a ludas (az ugyanis filmekre is kiváló), csak éppen sokan úgy gondolták, hogy teljesen felesleges jó drágán UMD filmeket venni amikor (teljesen legálisan!) a meglévő DVD filmjeiket is nagyszerűen át tudják konvertálni a kis masinára a megfelelő szoftverek segítségével.