Internetes szupermikrohitel

A világháló legújabb őrülete, a közösségi site lehetővé teszi, hogy olyanok is ismerőssé váljanak, akik csak ezen a webhelyen keresztül találkoznak egymással. Ebből pedig kisebb-nagyobb kölcsönök is adódhatnak.

Az Egyesült Államokban élő Ann Brown és a hondurasi Maria Matinez soha életükben nem látták egymást, mégis van egy üzleti kapcsolatuk: Brown ötven dollárt adott kölcsön Martineznek egy 400 dolláros "hitelcsomag" részeként, amelynek segítségével a harmadik világban élő hölgy el tudta indítani ruhaboltját.

A dolog ma már a visszafizetési periódusnál tart, a hitelfelvevő részletekben törleszti a kölcsönt azon a webhelyen, a kiva.org-on keresztül, amelyen át hozzájutott a szükséges pénzhez. Brown asszonyság elmondása szerint saját táskaüzletét baráti kölcsön igénybevételével tudta elindítani, ezért gondolta úgy, beszáll az újfajta hitelezésbe. És a példák sora folytatható. Akár egy 500 dolláros hitel segítségével egy ugandai özvegyasszony felpörgethette halkereskedését, amely talán nem vált világraszólóan profitábilis üzletté, de annyit azért hoz a konyhára, hogy a hölgy iskoláztatni tudja a gyermekeit, vett két tehenet és öt kecskét, továbbá megtakarítási számlát nyitott a helyi bankban.

A Kiva szó swahili nyelven egyezséget, egységet jelent, a kiva.org célja pedig az, hogy felhasználja a közösségi oldalak azon képességét, hogy a rajtuk bemutatkozó személyek elég bizalmat kelthetnek másokban ahhoz, hogy azok pénzt adjanak nekik kölcsön. Így akar filléres hiteleket irányítani a fejlett világból a fejlődő országokba, olyan kölcsönfelvevőknek, akik enélkül nem jutnának külső forráshoz.

A site-on megjelenő tengernyi személyes bemutatkozás és üzleti terv alapján bárki kiválaszthatja a neki tetszőt és akár 25 dollárral hozzájárulhat az ahhoz kapcsolódó hitelkérelemhez. Az átutalások díjmentesek, a kamat viszonylag alacsony és a visszafizetés részletekben történik. Ehhez ugyanakkor minimális kockázat társul: a Kiva megalakulása után néhány hónappal már 200 ezer dollárnyi hitelt kezelt, amelyet 450 hitelfelvevő ügyfél között osztott szét, és egyelőre egyik üzlete se dőlt be - derül ki a Business Week cikkéből.



A Kiva ötlete a Stanford Business School két diákjától, Matt és Jessica Flannerytől származik, akik Kelet-Afrikában tanulmányozták a mikrohiteleket nyújtó alapok működését. Kutakodásuk közben azt találták, hogy ezek az intézmények bankoktól szerzik azt a pénzt, amelyet azután szétosztanak ügyfeleik között, s saját kölcsöneik után nem ritkán 12 százalékos vagy még magasabb kamatot fizetnek. Mivel a hitelfelvevőknek ezenfelül még egy rakás adminisztrációs költséget is állniuk kell, nem ritka, hogy végül 35 százalékos kamatot kell kitermelniük.

Matt Flannery ismerte azokat az amerikai és európai site-okat - prosper.com, zopa.com -, amelyek országokon belül segítik a mikrohitelezést, így jutott nejével arra a következtetésre, hogy ezt pusztán globalizálni kell, s máris létrehozhatnak egy olyan rendszert, amelyben a szokásosnál jóval alacsonyabb kamat mellett juthatnak kölcsönhöz a fejlődő világ mikrovállalkozói. Az elmúlt időszakban elég jó hírnévre tettek szert, még igazán pénzes emberek is kezdenek fantáziát látni a dologban, minthogy volt olyan 100 dolláros kihelyezés, amelyre 120-at kapott vissza a kölcsönadó.

A kockázatkezelés pedig egyszerűen önműködik: az afrikai özvegy hölgyek hogy, hogy nem simán megkapják, amit kérnek, míg a közép-amerikai férfiaknak csekélyek az esélyeik. Ezt látva a Kiva menedzsmentje most azt tervezi, hogy kialakítja a magasabb kockázatvállalásért magasabb hozamot ígérő konstrukciókat, igaz, a piaci tapasztalatok hosszabb távon úgy is elrendezik a bizalmi viszonyokat.