Hígított éghajlatváltozási jelentés

Brit kutatók nemtetszésüknek adtak hangot a Kormányközi Éghajlatváltozási Bizottság (IPCC) jelentésével kapcsolatban, mondván, a kormányzatok elé tárt változat sokkal enyhébbre sikeredett, mint a közel egy évvel ezelőtt közzé tett előzetes. Bár sokak számára így is sokkoló volt, a jelentés korántsem fedi le a klímaváltozás valós kórképét.

David Wasdell független elemző, a jelentés ellenőrzésével megbízott szakértők egyike szerint a 2006 áprilisi előzetes változat számos utalást tartalmazott arra vonatkozólag, hogy az egész folyamat jóval gyorsabban végbemehet a vártnál, melyek nagy része egyáltalán nem került be a végleges változatba.

Wasdell tüzetesen átvizsgálta mindkét igen vaskos jelentést és ezek fényében így nyilatkozott: "Megdöbbentett, hogy az ellenőrzés utolsó szakaszában a kormányügynökségek milyen mérvű változtatásokat erőszakoltak rá a jelentésre. A jól megalapozott, vezető tudósok által elkészített anyag adatainak eltussolása elképesztő". Az esetről publikált kritikájában élesen bírálja a kormányokat, akik állítása szerint politikai és gazdasági érdekből átszabták az IPCC jelentést. Bár Wasdell maga nem éghajat tudós, elemzését több helyről is alátámasztották, többek közt két elismert brit kutató, de a politikai elemzők szerint sem alaptalanok a vádak. A végleges változatban szereplő eredmények ellentmondásosak, nem teljesen számszerűsítettek és több esetben nem is alkalmazkodnak az éghajlati modellekhez, ellentétben az eddig vázlatosnak tartott tavalyi előzetessel.



Az egész jelentés két évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a brit kormány kezdeményezésére tudósok tucatjai gyűltek össze Exeterben, hogy megvitassák az éghajlatváltozás veszélyeit, számos olyan tényezőt azonosítva be, melyek nem szerepeltek a Föld éghajlati rendszeréről alkotott jelenlegi modellekben és gyorsíthatták a felmelegedést, vagy a tengerszint emelkedését. Ezek közt szerepelt a grönlandi jégmező összeomlása, a Golf-áramlat leállása, ami akkoriban Hollywoodot is magával ragadta, valamint a széndioxid és a metán kiáramlása a talajból, az óceánokból és az olvadó altalajból. Mindezek ellenére az IPCC jelentésébe szinte semmi nem került be az exeteri felfedezésekből.

A New Scientist már korábban is foglalkozott a témával, gyanítva, hogy az IPCC jelentés korántsem a teljes igazságot tárta a közvélemény elé, ezért több prominens szakembert is megszólaltattak. A Cambridge Egyetem óceán fizikusa, Peter Wadhams, aki elsőként számolt be az északi sarkvidék jegének vékonyodásáról, szintén alaposan áttanulmányozta a jelentést. "A közvéleménynek tudnia kell, hogy a politikusok összegzése, amit az IPCC zászlaja alatt tártak elénk, igen körmönfont módon, alapjaiban lett felhígítva"

Az előzetes változatban a tudósok figyelmeztettek, hogy a természetes rendszerek, mint az esőerdők, a talaj és az óceánok a jövőben kevésbé lesznek képesek az üvegházgázok elnyelésére, ami újabb 1,2 Celsius fokot ad a 21. századra eddig jövendölt hőmérsékletemelkedéshez. A végleges változatban csupán egy röpke utalást tesznek erre a tényezőre, melynek mértékét bizonytalannak nyilvánították. Az előzetes megemlíti, hogy a melegedés megnöveli a légköri vízpára szinteket, ami az üvegházgázokhoz hasonló hatásokat fejt ki, 40-50 százalékkal erősítve fel a folyamatot, a publikált változatból ez ebben a formájában kimaradt, csupán említés szinten emlékeznek meg róla, jóval enyhébb adatokkal.

Szintén eltünedeztek azok az utalások a végleges változatból, melyek a nagy jégmezők eltűnésének felgyorsulásáról szólnak, ami drasztikusan növelné a tengerszintet, sőt sokak szerint a folyamat már javában zajlik. Helyettük egy kétértelmű megjegyzést kapott a közvélemény, mely szerint a trend létezik, azonban nem csupán a növekedése, de a csökkenése is elképzelhető. Wasdell ezzel kapcsolatban kiemeli azokat a megfigyeléseket, melyek szerint a jég olvadásának mértéke hatévente a duplájára nő, ami igen valószínűtlenné teszi a visszájára fordulás eshetőségét.

Grönland és a sarkvidékek olvadása méterekkel emelné a tengerszintet, míg a jelentés csupán 3,1 centit prognosztizál évtizedente, ami így is duplája a kilencvenes évek elején tett becsléseknek, mégis messze elmarad a helyszíneken dolgozó gleccserkutatók eredményeitől, akik elutasítják azt az általánosan elfogadott nézetet, hogy a helyenként több kilométer vastagságú jégmezők a hő hatására lassan fognak olvadozni. A kutatók szerint ez korántsem ennyire egyszerű és békés folyamat lesz, a gyakorlat jól mutatja, hogy a jégtáblák az olvadás során nem csak zsugorodnak, repedések is keletkeznek bennük, ahová pillanatok alatt behatol az egyre melegedő víz, teljes mélységéig átmelegítve a vastag jeget, felgyorsítva elválását az alapkőzettől, így az összeomlás sokkal hamarabb bekövetkezik, mint azt kizárólag a hő munkájának kalkulációi előrejelzik.

A változtatások többségét akkor eszközölték a jelentésen, amikor a kormányok kutatói múlt hónapban, Párizsban véglegesítették az IPCC tanulmányát, míg több másik ezt megelőzően került bele, nem sokkal azután, hogy az előzetest kézbe vehették a kormányok illetékesei.

A New Scientist megkérdezte az IPCC tudósait is a változtatásokról, ők azonban a miértekről egyáltalán nem voltak hajlandók nyilatkozni, csupán annyit mondtak, hogy nem politikai nyomás hatására következtek be.