Mobiltelefónia az intézményeknél

A közintézmények háromötöde rendelkezik mobiltelefon-előfizetéssel. A post-paid konstrukciók dominálnak, a pre-paid előfizetéssel rendelkezők aránya az utóbbi évben minden intézményi szegmensben csökkent.

A BellResearch készítette jelentés bemutatja a hazai közintézmények mobiltelefon-penetrációját, az általuk birtokolt előfizetések átlagos és teljes számát, a mobilszolgáltatók pozícióit és a kiadásokat, a számhordozással kapcsolatos változásokat, valamint az állományok alakulását. A hazai költségvetési szervek 59 százaléka rendelkezik legalább egy mobiltelefon-előfizetéssel. Ugyanakkor míg az oktatási intézmények körében csupán kicsivel több mint egyharmados [37 százalék] a mobiltelefon-penetráció, addig a központi költségvetésből finanszírozott intézményeknél csaknem teljes körű [95 százalék] az ellátottság.

A részletes tevékenységcsoportok szerint az általános központi közigazgatás, a felsőfokú oktatás és a fekvőbeteg-ellátás büszkélkedhet 90 százalék feletti penetrációval, ezzel szemben az alap- és a középfokú oktatás, illetve a szociális ellátás területének mutatói [32-64 százalék] jóval kedvezőtlenebbek.


Az intézményi szférát a korábbi évekhez hasonlóan a post-paid előfizetések dominanciája jellemzi: a vizsgált szervezetek 88 százaléka rendelkezik utólag fizetendő, havidíjas konstrukcióval, míg pre-paid előfizetést [is] csupán 22 százalékuk használ. A tavalyi felméréshez képest szignifikánsan nőtt a számlás előfizetéssel rendelkező intézmények aránya: ez a tendencia elsősorban az oktatási és az egészségügyi szegmensben éreztette hatását, ahol 5, illetve 8 százalékkal nőtt az ilyen konstrukciók elterjedtsége.

Ezzel szemben a feltöltőkártyás előfizetéssel rendelkezők aránya az adatfelvételt megelőző egy év során minden szegmensben csökkent, különösen igaz ez a központi költségvetési körre [30-ról 12 százalékra] és az egészségügyi intézményekre [44-ről 33 százalékra] - mutattak rá a BellResearch elemzői.

Az egy intézményre jutó előfizetések - konstrukciótól független - száma jelentős eltéréseket mutat a szegmensek között. Az élen a jellemzően nagy alkalmazotti létszámmal működő, több telephelyes, központi forrásokból gazdálkodó intézmények állnak: itt egy-egy szervezet előfizetéseinek száma a sokasági átlag négyszeresét is meghaladja, míg a sor végén álló oktatási szférában az átlagos kártyaszámnak csak kevesebb mint egyharmada jut egy intézményre.

A mobiltelefonszámok hordozhatóságának hatása a közszférában sem volt igazán jelentős: csupán az intézmények 5 százaléka vitt át a megelőző év során legalább egy mobiltelefon-előfizetést másik szolgáltatóhoz. A központi költségvetésből finanszírozott körbe tartozó, illetve az egészségügyben tevékenykedő intézményeknél az átlagnál nagyobb aktivitást lehetett tapasztalni ezen a téren: ebben a két szegmensben a szervezetek 10-10 százaléka hordozott legalább egy telefonszámot; ugyanakkor az önkormányzati forrásból finanszírozott és az oktatási intézmények körében ez az arány csupán 3-4 százalékra tehető.