Bezzeg Észtország!

WiFi

Mindhárom ország fővárosában egy PDA-val mini-wardriving akciót rendeztem városnézés közben, s arra jutottam, hogy a helyzet nagyon hasonlít a hazai szituációra. A város véletlenszerű pontjain keresve szinte mindenhol találtam hálózatot és a nagy része nyitott is volt, tehát azonnal tudtam csatlakozni. Vilniusban például egy templom kijáratánál találtam egy nagyon gyors kapcsolatot, amit még a mise után kitóduló hívek tömege sem tudott megzavarni, maximum azzal, hogy folyton meglöktek miközben emailt próbáltam írni.

Lettországban és Észtországban a helyzet szintén pozitív, a fővárosban szinte mindenhol találtam hálózatokat, sőt szinte minden benzinkút és minden telefonfülke 100 méteres körzete hotspotként is funkcionált, igaz, a telefonfülkék közelében lévőek valószínűleg fizetősek vagy valamilyen regisztrációhoz kötöttek voltak. A lakóövezetekben viszont nagyon sok nyitott hálózatot lehet találni, ami magyarázható azzal, hogy a fizetések alacsonyak és a szélessávú net árazása pedig megegyezik a hazaival. Így minden boldog-boldogtalan megosztja a szomszédokkal a net kapcsolatát, levédeni persze kevesebb embernek jut már eszébe.


VISA-Maestro

A net helyzet mellett a másik igen meglepő dolog a magyar látogató számára, hogy a három országban mindenhol, szinte kivétel nélkül mindenféle üzletben elfogadnak bankkártyát. A kis kávézóktól kezdve a kocsmákig szinte mindenhol ki tudtuk egyenlíteni a számlánkat anélkül, hogy kellett volna helyi pénzt váltani. Észtországban jogos a dolog, hiszen a finnek nem valószínű, hogy sokat akarnának szívni az észt koronával, egyszerűen oda mennek, ahol elfogadják a műanyagot is. Viszont a másik két ország sincs lemaradva.

Érdekes módon náluk a műszaki boltokban is lehet kártyával fizetni, ami azt jelenti, hogy az ő bankjaik nem olyan rabló módon osztják a POS terminálokat, mint a nálunk lévők, melyeknél a fizetett összeg 3-4%-át le kell perkálni a tétel nagyságtól függetlenül. Ez a számítástechnikai árucikkek csekély árréséből kivitelezhetetlen. Nem ijednek meg a benzinkúton sem, ha a tankolás után jut eszembe, hogy egy üveg sört vennék még kártyával, sőt a kocsmában ha úgy tartja kedvem, akkor rundónként vagy akár egyben is egyenlíthetek. A saját bankomnak annyira fura volt a kártyás ámokfutásom, hogy néhány nap múlva le is blokkolták a kártyámat egy rövid időre, mert gyanúsnak ítélték a tevékenységet.


A benzinkutak jó része kiszolgáló személyzet nélkül is működik: semmi más dolgunk nincs, csak bedugni a kártyát, PIN kódot ütni, tankolni, majd még egyszer betenni a kártyát a bizonylatért cserébe. Észtországban 1,4 millió elektronikus fizetésre alkalmas kártya van használatban és 13 ezer helyen lehet POS terminálnál fizetni. Emlékeztetőül: alig 1,3 millióan laknak az országban. A kártyás fizetések száma 1998-2005 között tizenkilencszeresére növekedett, míg a készpénz vagy papír alapú megbízások száma a negyedére csökkent. Bravó.

A három ország ugyan mélyről kezdett pár évtizeddel ezelőtt, de úgy tűnik komoly energiákat fektettek városaik rendbetételére. Autópályák ugyan nincsenek, de nem is nagyon van szükség rájuk. A széles és legtöbb esetben jó minőségű utakon bőven elfér a forgalom, noha a lettek igen kaotikus módon vezetnek, ezért a balesetek száma is kiugróan magas arrafelé. Öngyilkossági statisztikákban is jó helyen állnak az északiak, minden ezredik ember kísérli meg kioltani saját életét, de ennek ellenére a gazdaság dübörög, legalábbis fejlődik. A három országban mindenhol egykulcsos jövedelemadó van, ami jelenleg 24-28% körüli sarcot jelent, de ez folyamatosan csökken 2-3 évenként. Az EU eldugott sarkában lévő három ország szép lassan lehet, hogy mégis megeszi Magyarországot reggelire.