Tarr Béla még elhozhatja az Arany Pálmát

Eleve kudarcra volt ítélve a kulturdiplomácia erőfeszítése, amely a végsőkig azon fáradozott, hogy a Vajna-film, a Szabadság, szerelem bekerüljön a Cannes-i fesztivál A világ filmművészete című programjába. Tarr Béla viszont még elhozhatja az Arany Pálmát.

Rövid időn belül másodszor körözte le Lengyelország Magyarországot: néhány hete a 2012-es labdarúgó-Eb rendezési jogáért folytatott küzdelemben, most pedig a május 16-án kezdődő Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon kerültek elénk. A sport- után a kultúrdiplomácia sem tudott jeleskedni, pedig informátorunk - és az Index értesülése - szerint Hiller István kulturális miniszter egy fél tucat levélben igyekezett beprotezsálni a szervezőknél Andrew Vajna Szabadság, szerelem című filmjét abba a programba, amelynek célja, hogy a kiválasztott ország egy napig Tous les Cinémas du Monde (A világ filmművészete) program keretében megismertethesse filmművészetét a cannes-i publikummal. Fenti értesülésünket viszont a kulturális tárca cáfolta, állítólag a miniszter személyesen nem vállalkozott semmilyen szerepre, nem írt sem levelet, sem e-mailt.

A cannes-i szervezők olyan alkotást látnak szívesen, amelyet náluk mutatnak be először nemzetközi közönség előtt, s amely jól reprezentálja a küldő ország filmművészetének kilátásait. E kritériumoknak nem teljesen felelt meg a Vajna-film: a rendező Goda Krisztina okán még helye is lehetett volna Cannes-ban, a filmnek viszont nem ez lett volna az első nemzetközi bemutatkozása (a berlini fesztivál közönsége ugyanis idén februárban már láthatta). Ezzel pedig a formálisan ajánló Magyar Filmuniónak is tisztában kellett lennie, valamiért mégis a Vajna-filmet "nyomatták".

Filmes körökben elterjedt vélemény szerint talán Hiller viszonozni igyekezett Vajna 2004-es gesztusát, amikor is épp Cannes-ban jelentette be a miniszter társaságában az etyeki megastúdió építését. A hivatalos, vagyis a minisztériumi okfejtés viszont úgy szól, hogy a Tous les Cinémas du Monde rendezvénysorozatra a Magyar Filmunió állított össze egy filmes csomagot - igazodva a cannes-i fesztivál kritériumaihoz -, ebben szerepelt Goda Krisztina Szabadság, szerelem című alkotása is, amely egyébként 2006-ban a legnézettebb magyar film volt a hazai mozikban.

Mivel azonban a fiatal filmeseink legkiválóbb alkotásai már más rangos külföldi filmmustrán is szerepeltek - sikerrel - a francia fesztivál előtt, ezért a magyar szervezők nem tudták teljesíteni a cannes-i feltételt, vagyis azt, hogy a nemzetközi "fesztiválpremier" náluk legyen.


Vezér Évától, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatójától megtudtuk, hogy a cannes-i Tous les Cinémas du Monde programba az elmúlt 3 év első, második, esetenként harmadik filmes rendezőinek munkáit ajánlották fel, amelyek közül a Berlinben, korábban Cannes-ban vagy Velencében már fontos szekcióban bemutatott filmek nem jöhettek szóba. Miután emiatt számos színvonalas film kiesett a programból (például a Kontroll, a Dealer, a Johanna, a Taxidermia, a Fehér tenyér, a Friss levegő, az Iszka utazása, a Boldog új élet), a szervezők úgy döntöttek, hogy célszerű az idei bemutatkozásról lemondani. (Az előbbi filmekhez hasonlóan a Szabadság, szerelem sem felelt meg a cannes-i kritériumnak, a Filmunió mégis az ajánlatok között tartotta azt, aminek oka továbbra sem ismert).

A kulturális tárca végül így összegezte a történteket: a felkérés ahhoz már túl későn érkezett, hogy lett volna elegendő jó, ám más fesztiválokon még nem szemlézett filmünk, ezért tettek egy próbálkozást. (Ami után Magyarország helyett Lengyelország mutatkozhat be a Tous les Cinémas du Monde programban.)

A történet annál is inkább nagy blamázs, mert végre - tizenkilenc év után - ismét szerepel magyar alkotás a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában: Tarr Béla filmrendező A londoni férfi című művével versenyben van az Arany Pálmáért. Az idei elszállt remények után pedig mind a kulturális tárca, mind pedig a Magyar Filmunió reménykedik: talán majd jövőre sikerül az, ami az idén nem. Arra a kérdésünkre pedig, hogy ennek érdekében bevethető-e lobbitevékenység is, Vezér Évától azt a választ kaptuk, hogy jó értelemben vett lobbizásra természetesen szükség van, ami folyamatos informálást, kapcsolattartást, piacismeretet, PR- és sajtómunkát, korrekt együttműködést jelent a fesztiválokkal.

A Tous les Cinémas du Monde programban való részvételnek főként országképformáló funkciója van. Bemutatható néhány film, közönségtalálkozó szervezhető az alkotókkal, szakmai és kulturális programok, sajtótájékoztató kapcsolódhat hozzá, koncentrált hirdetések jelenhetnek meg. Az adott országtól függ, hogyan használja ki a felkínált lehetőséget, miszerint "van egy napja" Cannes-ban.

A program független a fesztivál hivatalos szekcióitól, díjakat nem osztanak, a programban bemutatott filmek (amelyeket viszonylag új, de soha sem a legújabb filmekből válogatnak) további fesztiválokon is szerepelhetnek. Ha egy film színvonalas és érdeklődnek iránta, előbb-utóbb el is jut más nemzetközi fesztiválokra.

A Magyar Filmunió a Magyar Mozgókép Közalapítvány által megítélt éves költségvetés alapján 140 millió forintból gazdálkodott 2006-ban, 2007-ben első féléves jóváhagyott költségvetésük 65 millió forint. Ebből a költségvetésből fedezik többek között a filmek kópia és/vagy feliratozási költségét, idegen nyelvű ismertető anyagainak elékészítését, idegen nyelvű kiadványok készítését, a kópiák szállítási költségét, vhs-, illetve dvd-kópiák készítését, A kategóriás fesztiválokra a rendező utaztatását, Berlinben és Cannes-ban a standok üzemeltetését, a meglévő kópiaállomány raktározási költségeit, nemzetközi szervezeti (European Film Promotion) tagdíjukat, illetve az efp-programokban való részvétel költségeit - tájékoztatta lapunkat a Magyar Filmunió.

A Magyar Filmunió szervezésében tavaly több mint háromszáz külföldi filmfesztiválon és egyéb filmes rendezvényen jelentek meg a hazai alkotások: 57 országban mintegy ezer vetítésen 130 alkotó 150 produkcióját láthatta a közönség. A legfontosabb, A-kategóriás nemzetközi filmfesztiválokon - ilyet mindössze tizenkettőt tart számon a FIAPF (Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége) - az utóbbi években szinte mindenhol szerepelt magyar mozi. Az elmúlt évben Sanghajban egy, Mar del Platán, Locarnóban, Velencében és Montrealban kettő, Moszkvában, Karlovy Varyban és Kairóban három, Cannes-ban pedig - húsz év után újra - négy magyar filmet mutattak be.