A digitális könyveknek nincs szaga

Jegyzetboltban manapság: "Jó napot! Meg szeretném vásárolni a másodéves gazdászok számára készített jegyzetcsomagot." "Sajnos a mikroökonómia elfogyott, a jog jegyzetekből nem is érkezett, de a többi itt lesz. 16852 Ft-ot kérek." És a jövőben: "Klikk, klikk, klikk, katt". Hamarosan a felső, majd a közoktatásban is normális lesz, hogy a tankönyvek elektronikus formában jutnak el a diákokhoz, de hamarosan regényekhez és szakkönyvekhez is hozzájuthatunk részben vagy egészben digitálisan.

Budapesti sajtótájékoztatón jelentette be Sas Tamás a néhány hónapja alakult eTan zRt. nevében, hogy hamarosan pilot projektek keretében elindul a Könyvpiac 2.0, azaz a digitális könyvekkel és tananyagokkal foglalkozó terjesztési technológia. A 200 millió forintos alaptőkével létrehozott cég nem rejti véka alá, hogy nyereségorientált vállalkozásról és nem egy közcélú intézményről beszélnek, ugyanakkor az elsődleges terület ahol megvetik a lábukat, az oktatás lesz.


A felsőoktatásban hosszú évek, évtizedek óta megoldatlan a szakirodalmak, jegyzetek megfelelő kezelése, amire élelmes vállalkozók szerzői jogokat sértő trükkjein kívűl más megoldás eddig nem született. Az eTan rendszere egyrészt komolyan csökkentené a kiadási költségeket, hiszen nem kell feltétlenül papíron megjelennie minden tartalomnak, így a terjesztési és nyomdai költségek gyakorlatilag eltűnnek, másrészt lehetőség van a virtuális könyvesboltban végtelen számú címet elhelyezni és nem okoz problémát az sem, ha valami már régi kiadás vagy éppen mindössze néhány száz vásárlót érdekel csupán.

A digitális könyvek és tananyagok kérdése még egész Európában újdonságként hat. Ugyan a fizetési módok és a másolásvédelmi technológia már letisztult képet mutat, de az eTan kezdeményezése azért vonta magára a figyelmet, mert egy működőképes üzleti modellt is csatoltak az eddigi elméleti tudáshoz. A vállalkozás az Alexandra árnyékából tűnt elő, ennek ellenére egy független piaci szereplőként definiálja önmagát, aki nem kíván kiadóként működni, hanem partnerséget és egy új felületet kínál nekik. Nemes céljaik közt központi szerepet kap az e-learning működőképessé tétele, a szövegeken túl a képi, animációs és interaktív tananyagok elterjesztése, továbbá az oktatási anyagok szerzői jogkezelésének rendezése.

Az általuk kínált rendszer nagyrésze platformfüggetlen, ugyanis PDF formátumot támogat, melyhez egy Adobe Reader-en túl semmire nincs szükség, leszámítva persze a DRM (digitális jogkezelés) megoldás beépülő modulját. A könyvekkel ellentétben a digitális anyagok esetén lehetséges a megnyitások, olvasások, nyomtatások számának korlátozása, érvényességi idő beállítása vagy éppen a másolás tiltása. A beépülő modul minden alkalommal ellenőrzi a jogosultságokat és annak megfelelően engedi az anyagot használni. Dolgoznak azon is, hogy a diákok a hitelkártyás, mobiltelefonos fizetési módok mellett a jegyzettámogatást is igénybe vehessék a rendszerben.


Ez első körben a felsőoktatás gyakorlatába fog beépülni, így nem meglepő, hogy a 2007. őszén induló pilot projektek főiskolák és egyetemek közreműködésével zajlanak. A Budapesti Műszaki Egyetem a TTS technológiák (szövegek gépi felolvasása) fejlesztésében segédkezik, a Pécsi Tudomány Egyetem orvosi kara a bonyolult és drága ábrák könnyebb kezeléséért száll harcba, míg az egri Eszterházy Károly Főiskola vezetése 2008-tól már nem is kíván papíron megjelentetni jegyzeteket.

A kiadói oldal általában ferde szemmel nézi az online fejlesztéseket, de a legnagyobb hazai tankönyvkiadó kereskedelmi igazgatója, Menyhártné Hámor Ildikó üdvözölte a kezdeményezést. Külön előnyként említette meg, hogy egy nagyobb terjesztő vállalat szárnyai alól nőtt ki, hiszen teljesen új vevővel nehezebben indultak volna be a tárgyalások. Így viszont szerinte végre lehetőség lesz azon kiadványok megjelenésére, melyek eddig is nyomdakész állapotban voltak, de a kiadó deficitesnek találta volna a megjelentetését, hiszen csupán néhány száz, esetleg ezer vevő akadt volna ezekre a könyvekre.


Ez főként a szakirodalomban probléma, így a parkolópályára állított 1200 mű (a Nemzeti Tankönyvkiadónál) hamarosan publikussá és elérhetővé válik digitálisan. A későbbiekben viszont 3-4000 olyan kiadvány is felbukkanhat, ami klasszikus kiadás mellett esélytelen lett volna a megjelenésre. Ez a megoldás az egyetemi fénymásoló szindrómát is megszűntetheti, hiszen a legtöbb esetben nem is azért fénymásolnak könyveket, jegyzeteket mert drága lenne megvenni, hanem azért mert egyáltalán nem beszerezhetőek azok a tartalmak, melyeket az oktatók megkívánnak, vagy éppen egy fejezet miatt a hallgatók nem vennének meg egy sok ezer forintos kiadványt.

A digitális terjesztés technológiailag pedig lehetővé teszi nemcsak teljes művek eladását, hanem akár az oldalanként, fejezetenként való értékesítést is. Ehhez természetesen a kiadóknak is lesz néhány szavuk, bár vannak olyan kiadók már ma is, akik nem tiltanák automatikusan a részleges eladást. Sas Tamás szerint a rendszer alkalmas ráadásul arra is, hogy valós időben, szerzőre és művekre lebontva oldja meg a szerzői jogdíjak kifizetését, regisztrálását. Így még egy olyan terület van, ahol a technika lekörözi a hagyományos értékesítést, nem beszélve arról, hogy a logisztikai nehézségeknek is búcsút lehet inteni. Természetesen a legtöbb tartalmat az emberek mégsem monitoron keresztül kívánják majd befogadni, a kinyomtatott anyagokat pedig ugyanúgy lehet majd fénymásolni, mint korábban.


A már létező tartalmak digitális megjelenése mellett a második fázis mindenképpen az interaktív tartalmak létrehozása lesz. Főként az oktatási anyagok esetében az illusztráció és a visszacsatolás fontos tényező, így fontos lenne, ha minél több olyan tananyag kerüljön forgalomba, ami praktikus készségeket fejleszt, gondolkodtat és nem egyszerűen szöveggel magyaráz. Ennek használatához viszont mindenképp számítógépre van szükség, ami meg is oldja a szerzői jogi problémákat, hiszen ezeket már nem lehet egyszerűen lefénymásolni.

A szakértők szerint hálás lenne, ha a pedagógusok minél több ilyen tartalmat vennének be a napi gyakorlatba és nem feltétlenül csak saját felkészülésükkor vagy téma bevezetésekor, hanem a feldolgozás, számonkérés során is. Ehhez persze megfelelő szoftverekre és háttérre van szükség, hiszen nem lehet minden biológia tanár önmaga rendszergazdája is.