Túlbonyolítottá vált a mobiltelefónia

Szakértők szerint a mobiltársaságok egyelőre nem tudnak mit kezdeni az új szolgáltatási lehetőségekkel, például a mobilinternettel vagy mobiltévével, mert azok túl bonyolultak a felhasználók többségének.

A mobiltelefon-társaságok mostanában a nagy sebességű adatátvitel terjedése nyomán lehetővé vált új szolgáltatásokkal bombázzák a felhasználókat. A zeneletöltéstől kezdve a mobilinternetezésen át egészen a zsebtelefonos tévézésig sok mindent ajánlanak az ügyfeleiknek, nem sokat törődve azzal, hogy vajon tényleg szükségük van-e ezekre az embereknek, hogy az ügyetlenebbek elboldogulnak-e a komputerekénél egyszerűbb billentyűzettel, illetve a bonyolult menüsorokkal. Mennyire ragadták meg ténylegesen a mobilosok képzeletét az újdonságok? - teszi fel a kérdést a CNNMoney.

A válasz helyfüggő: Ázsiában az operátorok bevételének 40 százaléka a fentiekben jelzett mobil-adatátviteli szolgáltatásokból származik, ám az Egyesült Államokban csak 5 százalék ez az arány. A mobiltelefont használó alig több mint százmillió amerikai közül mindössze 5,3 millióan néznek videoklipeket zsebtelefonjukon és kevesebb mint felük internetezett már életében mobiljáról. Más szóval, az amerikaiak túlnyomó többsége kizárólag beszélgetésre használja mobiltelefonját. Erre persze a szolgáltatók úgy reagálnak, hogy egyelőre talán így van ez, de rövid időn belül minden másképpen lesz, egyre többen fognak élni a széles sávú adatátvitelből fakadó lehetőségekkel, és a zsebtelefonból személyes szórakoztató eszköz lesz.

Csakhogy talán éppen a nagy bizakodás elfeledtette velük, hogy ez nem magától értetődő, az újdonságokat befogadható módon kellene tálalni a fogyasztóknak. Így aztán annyi különböző szolgáltatással, technológiával, okos telefonnal bombázzák a nép egyszerű gyermekeit, hogy azok szinte képtelenek követni az ajánlatokat, képtelenek felfogni, hogy mit kínálnak nekik, ezért elidegenedhetnek az egésztől, és úgy dönthetnek, maradnak annál, amivel már barátságot kötöttek: a beszélgetésnél, sms-ezésnél.


A bőség zavara
Szakértők úgy vélik, hogy a mobilcégek jól tennék, ha egyszerűek, ostobák maradnának. Ha felhagynának a lélegzetelállítónak szánt nagy bejelentésekkel, és ehelyett jobban fogyaszthatóvá tennék azt, amijük van. A mobiltévé a legjobb példa erre. Ennek jelenleg két lényegesen eltérő formája van a piacon, az egyikben előre csomagolt videoklipeket küldenek az előfizetőnek, a másikban folyamatos adást sugároznak. Az előbbi a mobilhálózatokat használja, így a sávszélesség minden ingadozása élvezhetetlenné teheti, az utóbbi a földi tévécsatornák által használt UHF-sávon fogható, ami megint csak változó vételi minőséggel jár. E gondon túl igen eltérő tartalmat kínálnak, amiről nem sokat tudnak a felhasználók, és így végül is nemigen képesek választani. A végeredmény az, hogy maguk kénytelenek kísérletezni a dologgal.

És a mobiltévé nem az egyetlen zűrös dolog a legtöbb mobilos életében. Sokuk azt sem tudja még, hogyan lehet zenét letölteni a telefonjára vagy hogyan szinkronizálhatja az elektronikus levelezőrendszerét a készülékével vagy milyen csomagot válasszon a szerteágazó internetelérési kínálatból. Ha a cégek el akarják adni a fejlett adatátvitelen alapuló szolgáltatásaikat, akkor sokkal könnyebben érthetővé, fogyaszthatóvá kell tenniük azokat. Erre például szolgálhat a tavaly alapított Helio operátor. Aki ennek a vállalkozásnak az ügyfelévé válik, nem kell sakkoznia a különböző lehetőségek között. Egyetlen mindent bele típusú csomagból "választhat", amiben benne van szolgáltatója teljes kínálata a videózástól az internetezésig, aztán hogy mit használ ebből, az már csak rajta múlik. Tény, hogy a Heliónak egyelőre csak 70 ezer ügyfele van, de azok fejenként havi 100 dollárt termelnek a cégnek, ami duplája az iparági átlagnak.

Szakértők szerint a Helio mintájára kellene árulni a zavarba ejtően sokféle mobiltelefont is: mondjuk az áruházak egyik polcsorán legyenek az okos telefonok, így a vevő számára leegyszerűsödik a választás. Ha kinéz például egy vékony készüléket, mert az tetszik neki, tisztában lehet vele, hogy az például azért drága, mert a sokat tudó telefonok között van, s ezért talán érdemes szétnézni az olcsóbbak polcain.

A piacgazdaság egyik alapvetése, hogy a fogyasztó minél nagyobb választási szabadságot akar. Ez egy bizonyos határig igaz is, ám amikor nagyon bonyolult technológiákkal találja szembe magát - például szabványokkal kellene megbarátkoznia, operációs rendszerek között kell igazságot tennie -, akkor a legtöbb vásárló elbizonytalanodik és megriad. Ez vezet oda, ahol ma tartunk, hogy a felhasználók nagy részének fogalma sincs arról, mit is tud a mobiltelefonja.