Itt a nyár, irány a tengerpart!

A víz alatt is használható fényképezőgépek és a vízálló tokok árának csökkenésével egyre népszerűbb a búvárkodás közbeni fényképezés.

A nyár manapság már egyet jelent a kánikula beköszöntével, és ilyenkor nemcsak a klímaberendezések eladása fut fel, de a kompakt fényképezőgépekhez kínált vízálló tokok forgalmazói sem panaszkodhatnak. Az aprócska műanyag tokok első látásra gyerekjátéknak tűnnek, mégis nagyon ellenállóaknak kell lenniük, hiszen a víz alatt tíz méterrel már a külső nyomás kétszerese nehezedik rájuk.

A vízalatti fényképezés úttörőjének egyértelműen a Nikon tekinthető. A cég a búvárkodás pionírjével, Jacques Cousteau-val együttműködve már 1963-ban kifejlesztette Nikonos termékcsaládját, melynek utolsó tagja az 1984-ben kiadott Nikonos V volt. A vállalat még ma is ezt a márkanevet használja a Coolpix fényképezőgépek vízálló borításához.

A víz alatti fotózás két legnagyobb problémája a fény és a késleltetés. Utóbbi a legújabb kompakt gépeknél már elhanyagolható kérdés, de a DSLR gépekhez képest még mindig jelentős a hátrányuk. Ez búvárkodás közben fontosabb mint egyébként, hisz itt a téma általában mozog, a halak gyorsan elúsznak, és egy jó fotóhoz azonnal reagálnunk kell.

A világítás már fogósabb kérdés, hiszen a víz jóval sűrűbb, így a távolság és a vakuk fényerejének kérdése hatványozottan esik latba. A kompakt gépek aprócska beépített vakuját jobb ha elfelejtjük, hiszen még ha elég erősek is, fényük megcsillan a vízben lebegő aprócska részecskéken, zajossá téve az egész képet. Szóval ha komolyabban gondoljuk a dolgot, mindenképp ajánlott egy külső lámpa használata.

A kezdők számára a legfontosabb tanács, hogy menjünk minél közelebb a témához: ha a felvétel nem elég jó, akkor nem voltunk elég közel. A víz alatt a nagy távolság elmossa a színeket, és hiába tobzodnak színekben a tenger alatti világ csodái, a fotókon ebből kevés fog látszani.