Nem egyértelmű a perui meteorit esete

Az elmúlt időszakban számtalan spekuláció és összeesküvés elmélet látott napvilágot a hidrotermális gázrobbanástól egészen a lezuhant kémműholdig. A helyszínen járt geológusok első hivatalos jelentése szerint a Peruban szeptember 15-én keletkezett és rejtélyes gázokat kibocsátó krátert valóban egy meteorit hozta létre, mint azt korában is feltételezték, illetve a szemtanuk beszámolóiból is következtetni lehetett.

A meteorit egy olyan területet talált telibe, ahol magas volt a talajvíz. "A rejtélyes gáz valójában gőz volt, a krátert pedig egy űrből becsapódó kőzet hozta létre. Ennyi" - zárta rövidre a magyarázkodást Lionel Jackson, a Kanadai Földtani Intézet szakértője, az esetnek azonban így is akadnak furcsaságai.


A meteor valószínűsíthető útvonala a desaguaderoi szemtanúk elmondása alapján
A meteorit észak-északkeleti irányból érkezett és elég fényes volt ahhoz, hogy bevilágítsa a becsapódáshoz közel eső és a megbetegedéseket jelentő településtől 20 kilométerre található Desaguadero város feletti égboltot. A városiak jól látták a meteor által húzott fényes csíkot helyi idő szerint 11 óra 45 perckor. A szemtanúk nem észlelték, hogy a tűzgolyó darabokra esett volna a levegőben, a 20 kilométerre fekvő Carancas lakói azonban csak egy robbanást hallottak, így az feltehetőleg a becsapódásé volt, a helyszíntől 1 kilométeres távolságban fekvő egészségügyi központ ablakai még be is törtek a létrejött rezgések hatására. Az űrkőzet puha vörösagyagos talajba csapódott, amit a jégkorszak idején a Titikaka-tó borított.

A perui hatóságok által elsőként kirendelt földtani szakemberek, Luisa Macedo és José Macharé jelentésükben egy 13,3x13,8 méteres kráterről és az eredeti talajszint felett egy méteres magasságba kiemelkedő peremről számoltak be. A talajvíz, ami gyorsan feltöltötte a krátert, a szemtanuk beszámolója szerint fortyogott. Mire Macedo 36 óra elteltével a helyszínre ért, csak "zavaros barna vizet" talált, ami egy méteren belül tetőzött az eredeti talajszinthez viszonyítva. Peter Schulz, az amerikai Brown Egyetem szakértője szerint jól látható, hogy a kráter víz áztatta talajban keletkezett. A fellelt meteorit darabkák "finom szemcsés, világosszürke, törékeny, köves anyagok, benne elszórva egy milliméter átmérőjű vasrészecskék találhatók" - olvasható a Macedo-Macharé jelentésben. A megvizsgált vékony metszetekben parányi szilikát gömböket találtak, melyek számos meteoritban megtalálhatók, ez erősítette meg azt a feltevést, hogy a kőzet az űrből érkezett.

A perui hatóságok azt is közzétették, hogy az első jelentésekben említett 200 megbetegedés, amit egyes források idővel 600 körülire emeltek, eltúlzott adatok voltak. Mindössze 30 lakos panaszkodott fejfájásra és hányingerre, de az okát nem sikerült megállapítani. Jackson szerint az áldozatokat egyszerűen csak sokkolta a nagy robbanás az amúgy rendkívül csendes, a városok nyüzsgésétől elzárt területen. A geológusok néhány részlet felett azonban még ma sem tudnak napirendre térni. A maradványok egy köves meteoritról árulkodnak, ez a típus azonban rendszerint még a levegőben darabokra hullik, a helyiek viszont csak egy objektumot láttak. A becsapódó objektum mérete szintén tisztázatlan, a becslések szerint egy kosárlabdától néhány méteres átmérőig terjedhetett.


A helyszín a meteorit becsapódásának irányából szemlélve. Középen a kráter, távolabb egy ház, Gavino Ramosé, amit beterített a becsapódás által kilökött anyag
A szakértők azt gyanítják, hogy a földet ért meteorit egy nagyobb objektum darabja, ami körülbelül 50 kilométeres magasságban eshetett szét. Az objektum sebessége és hőmérséklete is rejtélyes. A szemtanuk szerint félórán át gőzölgött a kráter a becsapódás után, viszont a meteoritok felszíni rétege elég a légkörben, ami a talaj felé száguld az már csak egy, a világűr hidegétől átitatott mag, tehát egy meteorit becsapódás nem forralhatja fel a vizet, igaz a becsapódás helyszíne elég nagy, 3800 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, ami csökkenti a víz forráspontját, de ez legfeljebb 10 Celsius mínusz lehet.

Jackson, aki jelenleg a szeizmikus adatokat böngészi munkatársaival, úgy véli, a becsapódás kinetikai energiája generálhatta a hőt. Schultz szerint a hő és a buborékolás a meteorit "elejében" megrekedt és a nagysebességű becsapódás során felhevült levegőnek tulajdonítható.