A Pentagon az űrből sugározna energiát

A napenergia műholdakkal történő futurisztikus begyűjtése és Földre sugárzása mellett kötelezte el magát az Egyesült Államok hadserege. A Nemzetbiztonsági Űrhivatal (NSSO) kedden napvilágot látott jelentése azt javasolja az amerikai kormánynak, hogy támogassa a napenergia előállító műholdakat és adjon pénzügyi ösztönzést a technológia fejlesztéséhez az ipar számára.

Az űrben elhelyezett napenergia begyűjtő egységek nappaneljei kilométeres méretekkel rendelkeznének. A kinyert energiát mikrohullámok vagy egy lézersugár formájában juttatnák le a Földre, amit a felszínen elhelyezett antennákkal gyűjtenének be, hogy azután elektromossággá alakítsák. A bolygófelszínen működő nappanelekkel ellentétben a geostacionárius pályán keringő napenergia-műholdak éjszaka és felhős időjárási körülmények között is üzemelnének.

Az NSSO szóvivője, Paul Damphousse alezredes keddi sajtótájékoztatójában elmondta, a hadsereg jelentősen felgyorsíthatja a technológia előretörését. Jelentésükben 10 milliárd amerikai dollárt kértek az elkövetkező 10 évre egy kísérleti 10 megawatt elektromos energia lesugárzására alkalmas kísérleti műhold kifejlesztéséhez és megépítéséhez. A sajtótájékoztatón több mint egy tucat űrtevékenységgel foglalkozó csoport jelentette be egy új szövetség, az Űr Nap Szövetség a Jövő Energiájáért létrehozását az űrnapenergia támogatása érdekében. A szövetség szerint a technológiával több energiát nyerhetünk, mint a kőolajszármazékokból, a szél- és atomenergiából együttvéve.


Az NSSO jelentés szerint a napenergia-termelő műholdak megoldást jelentenének a távoli területek, mint Irak energiaellátási nehézségeire is, ahol jelenleg az üzemanyag szállítása szigorúan őrzött konvojokban zajlik, melynek következtében az elektromos áram költsége meghaladja az 1 dollárt kilowattóránként, ami tízszerese az amerikai áraknak. A jelentés emellett a technológiát tiszta, bőséges energiaforrásként jellemzi, ami visszaszoríthatja az olajért folyó globális versengést.

Az űrbeli napenergia ötletét elsőként Peter Glaser, az Arthur D. Little tanácsadó cég mérnöke fogalmazta meg 1968-ban. Az első tervekben 50 négyzetkilométeres nappanel tömbök szerepeltek, amit elvileg űrhajósok százai építettek volna fel ezermilliárd dolláros költséggel. Az USA az 1970-es években megvizsgálta és gazdaságilag életképtelennek nyilvánította az elképzelést. Egy modern fosszilis erőmű által megtermelt elektromos energiamennyiség előállításához egy körülbelül 3000 tonnás űreszközre lenne szükség, ami méretét tekintve a Nemzetközi Űrállomás tízszerese.

Ennyi anyag űrbejuttatásához közel száz rakétakilövésre lenne szükség, miközben az USA évente átlagosan 15 rakétát indít a világűrbe. A kihívások ellenére az NSSO és támogatói szerint semmilyen eget rengető tudományos áttörésre nincs szükség az ötlet kivitelezéséhez, az elkövetkező néhány évtized műszaki fejlődése pedig gyakorlatban is megvalósíthatóvá teszi az űrnapenergia.