Leáldozott az analóg alközpontoknak

Ma még csupán alig 2 százalékra tehető ugyan az IP-alközpontok aránya, de az installált alközpontok mind nagyobb része IP-képes. Az idei beszerzésekben ezek hányada a nagyvállalatoknál elérheti az egyharmadot, miközben az analóg alközpontok iránti igény marginálissá válhat.

A BellResearch a legalább egy főt foglalkoztató cégek körében mérte fel a vállalatok távközlési eszközökkel való ellátottságát és az egyes telekommunikációs megoldások elterjedtségét. Az üzleti piac idei, friss elemzéseiben a kutatók részletesen vizsgálták az alközpontok állományának összetételét, a telekommunikációs rendszerekkel kapcsolatos beruházási terveket, a vállalati iptelefóniát, illetve az ezekhez kapcsolódó megoldásokat és fejlesztési terveket.

Napjainkban mindinkább bizonyosságot nyer, hogy a hazai vállalati szféra már rendelkezik a telekommunikációs igényeinek adekvát kielégítéséhez szükséges alközponti berendezésekkel. Ennek jele, hogy a penetrációs szint az utóbbi években konzerválódni látszik: 2007-ben a legalább 1 fős cégek 22 százaléka rendelkezik alközponttal, de a közép és nagyvállalatok esetében a 90 százalékot is meghaladja a mutató értéke. A kulcsfolyamatot az utóbbi időszakban nem az ellátottság növekedése, hanem annak strukturális átalakulása jelenti. A BellResearch kutatói a változások mögött álló okokat vizsgálták.


Idén, év elején professzionális telephelyi IP-telefonrendszerrel mintegy 800-1100 vállalat, míg telephelyek közötti integrált adat-hang hálózattal 600-800 szervezet rendelkezett; ez utóbbiak nagyobbrészt bérelt vonali kapcsolatokra, kisebb arányban pedig IP-magánhálózatra épültek. A rendszerek megtérülése az esetek jelentős részében nem kérdés. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem téved nagyot az az informatikai vezető, aki az átállástól akár 20 százalékot is elérő költségmegtakarítást vár el.

Az ip-telefónia persze közel sem az egyetlen megoldás a távközlési kiadások lefaragására - tűnik ki a Magyar Infokommunikációs Jelentés kutatási eredményeiből. Jellemző példája ennek, hogy a mintegy 53 ezer, alközponttal rendelkező vállalat közül minden ötödik használ gsm-adaptert, további 5 százalékuk pedig közvetlen gsm-kapcsolatot. Az okok nyilvánvalóak: csupán ennek a megoldásnak a segítségével a cégek éves szinten összességében több milliárd forintos megtakarítást érnek el.

Az alközpontok cseréjének [digitális és ip-képes berendezések beszerzésének] további indítéka lehet - vagy gyakorta inkább csak lehetne -, hogy olyan innovatív funkciókat is elérhetővé tesznek, amelyek érzékelhetően hozzájárulhatnak a vállalati hatékonyság növeléséhez. A BellResearch elemzéséből azonban egyértelműen kiderül, hogy a vállalati döntéshozók jelentős része jellemzően nincs is tudatában az általuk elérhető szolgáltatások körének. Az alapfunkciókon túlmutató, magasabb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatáselemeket, mint például a hívásnaplózást, a hangpostát, a konferenciabeszélgetést vagy a hangrögzítést például a releváns cégek kevesebb mint negyede használja.

Az alközponti állomány struktúrájának folytatódó átalakulása mindazonáltal elkerülhetetlen: a régi berendezések amortizációs idejének lejártával a szállítók ma már inkább a digitális és ip-képes eszközöket ajánlják. Az újonnan installált alközpontok többsége digitális, az analóg alközpontok iránti kereslet marginálissá vált, s eközben az új trónkövetelő, az ip-alközpont részaránya folyamatosan nő.