Közös energiapolitika nélkül Kelet-Európa

Az energiaszállítások megszakítása vagy ennek kilátásba helyezése éppen olyan biztonsági kockázatot jelent a vevőknek, mint a katonai fenyegetés.

A szovjet utódállamok naponta érzik ezt a problémát, mivel Oroszország egyre inkább energiaszállítói túlsúlyára építi hatalmi ambíciót - mondta Alexandr Vondra cseh miniszterelnök-helyettes azon a konferencián, amelyen számos kelet-európai állam (Ukrajna, Lengyelország, Románia, Lettország) magas rangú politikai vezetője, illetve több közép-ázsiai volt szovjet köztársaság (Azerbajdzsán, Grúzia, Kazahsztán, Türkmenisztán) vezetője kereste országaik orosz energiafüggősége csökkentésének módját. A kemény szavakkal a többi résztvevő sem fukarkodott. Lech Kaczynski lengyel államelnök hangsúlyozta: sem Lengyelország, sem Litvánia nem használta ki zsarolásra azt, hogy tranzitországok az energiaszállításban, bezzeg Oroszország felhasználta az energiafegyvert olajának és gázának vevőivel szemben.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy erősíteni kell Európa és a Kaszpi-tenger, illetve Fekete-tenger menti országok együttműködését, ám a deklarációnál nem jutottak többre. Az energiabiztonsági tanácskozás öt résztvevője csak abban tudott megállapodni, hogy elkészítik egy az ukrajnai Odesszából Lengyelországig húzódó energiavezeték megvalósíthatósági tanulmányát. Azerbajdzsán támogatná ennek megépítését, Kazahsztán azonban nem foglalt egyértelműen állást, pedig nélküle nincs értelme a projektnek. Eközben a konferencia két résztvevője, Litvánia és Lengyelország között elkeseredett vita robbant ki az úgynevezett áramhíd-megállapodás aláírásának elmaradása miatt.

A litván lapok országuk arcul csapásaként értékelték, hogy a lengyel fél attól tette függővé részvételét a nyugati és a litván elektromosenergiarendszer összekötésében, hogy több energiát kapjon a litvániai Ignalinában épülő új atomerőmű termeléséből. Mivel a jelenleg üzemelő ignaliai erőmű szovjet technológiájú nukleáris blokkjait az EU-val kötött megállapodás részeként hamarosan le kell állítani, az új reaktorok elkészültéig Vilnius európai energiaforrásokra számít, amelyeket viszont csak a lengyel elektromos rendszerre kapcsolódva érhet el.

Varsó azonban 1000 megawattnyi energiát szeretne kapni a még csak tervezés alatt álló, lengyel-litván-lett-észt együttműködéssel megépítendő, 4-6 milliárd euró költségvetésű - ebből 135 millió uniós támogatásból fedezhető - projekt végeredményeként felépülő új atomerőmű termeléséből, miközben még azt sem véglegesítették, hogy 1600 vagy 3200 megawatt kapacitású lesz-e a létesítmény. A hivatalos álláspont szerint csak technikai okok miatt csúszik az áramhídszerződés aláírása.

A vita rosszkor jön a feleknek, hiszen mind a lengyel-orosz, mind a litván-orosz viszony egyre rosszabb. A lengyel titkosszolgálat a napokban azt állította, hogy Oroszország az energiafegyverre alapozva akarja visszaállítani kelet-európai hegemóniáját. Bár a veszély "adott szintjét" még nem érte el a dolog, a lengyel kormány mindent megtesz egy ilyen lehetőség valósággá válásának megakadályozásáért. A PKN Orlen olajtársaság esetleges orosz felvásárlásának megelőzése érdekében például szeretnék elérni, hogy az vásárolja fel kisebb szektortársát, a Lotost, amelyben 59 százalékos többsége van. A PKN 32 százaléka van állami kézben. A litván elnök ezzel egyidejűleg kijelentette, hogy Oroszország valószínűleg soha nem indítja újra az olajszállításokat a Barátság 1. vezetéken, amelyet 2006-ban technikai problémákra hivatkozva állított le. Az igazi ok szakértők szerint az volt, hogy Vilnius egy orosz cég helyett a PKN-nek adta el a mazeikiui olajfinomítót.

Belarusz atomerőműért kiált A Belarusz Köztársaság nem maradhat fenn atomerőmű nélkül - mondta Alekszandr Lukasenko államfő nem kevés pátosszal, megerősítve azt a korábbi hírt, miszerint az ország 2000 megawatt kapacitású nukleáris erőmű építését tervezi. Az ötlet még a téli orosz-belarusz energiavita után merült fel, amikor Minszk exportvámot vetett ki a keletről érkező olaj tranzitjára, mire Moszkva elzárta az olajcsapot. Az atomerőmű megvalósítását annak anyagi terhein túl az is akadályozhatja, hogy a fehérorosz közvélemény nagyon atomenergia-ellenes, miután az 1986-os csernobili katasztrófa igen nagy károkat okozott Fehéroroszországban.