A másik én - Jodie Foster betorzul

Jodie Foster magára húzza Charles Bronson álarcát és elkezd bosszút állni. New York lakossága megtizedelődik, kő kövön nem marad.

Jodie Fostert jól ismerjük, Hollywood egyik vezető színésznőjéről van szó, aki az utóbbi öt évben három filmben játszott főszerepet. Vagyis ha valamit el lehet mondani róla, akkor igencsak megválogatja a keze ügyébe kerülő forgatókönyveket, csak olyan filmhez adja a nevét, amiből profitálhat az anyagiakon kívül is.


Többek között a stúdiók is ezért szeretik őt, hiszen Julia Roberts és Sandra Bullock mellett ő azon kevés színésznők egyike, akik képesek egyedül, saját vállukon elvinni egy filmet. Visszamehetünk egészen a Kapcsolatig, vagy a frissebb Pánikszobáig, de ott a nem is olyan régi Légcsavar - mindegyik filmet egyedül adta el, rendezők ide vagy oda. Némi feszítés a plakáton megtette a magáét, és a filmek is 88 és 100 millió dollár között hoztak, akárcsak a tavalyi, immáron nem egyszemélyes filmje Denzel Washingtonnal, A belső ember.

Nyilvánvalónak látszott tehát, hogy A másik én is egy erősen főszereplő centrikus film lesz, Jodie Foster arca megint megkapta a plakátképet egy pisztoly társaságában. Kit ne érdekelne egy viszonylag húzósnak beharangozott bűnfilm, egy bosszúdráma, amelyben ezúttal Charles Bronson helyett Jodie Foster dönt úgy, hogy a rendőrség nem jó semmire, és inkább a saját kezébe veszi az igazságszolg..., vagyis hát a bíráskodás, pontosabban az önbíráskodás eszközét.


A Másik énben a Jodie Foster által játszott Erica hatalmas traumán esik keresztül. Megtámadják az "utcán", alaposan helybenhagyják és a rendőrség sincs túlzottan helyzete magaslatán, illetőleg inkább más ügyekkel foglalkoznak, mintsem hogy tizenkettő egy tucat verések utáni nyomozásokra költsék az adófizetők pénzét. Egy ideig Erica is próbál belenyugodni abba, hogy élete örökre megváltozott, de miután ez nem megy, leugrik a sarki közértbe és elhatározza, hogy vesz egy pisztolyt.

Nem mondható különösebben eredetinek a történet, de mindettől függetlenül mindig sikamlósnak tűnik az efféle téma, vagyis amikor a pozitívnak szánt főhős a másik oldal eszközeivel próbál érvényesülni. A sikamlósság itt is megvan: puffogtathatjuk a közhelyeket, hogy totálisan eltűnik a jó és a rossz, a fehér és a fekete közti határ, csakhogy a végeredményt még csak szürkének sem mondhatjuk.


Sem a filmen belül nem szürke a végeredmény, sem a moziba szánt végtermék esetében. Esetünkben - illetve hát A másik én esetében - ez a verdikt pedig azt jelenti, hogy nem sikerült jó filmet összehoznia Neil Jordan rendezőnek, aki talán leginkább ludas a bukásban. (Anyagilag is bukott a film, a nézőket valahogy nem érdekelte Jodie Foster vendettája.) Jordan olyan művészibb filmekkel a háta mögött, mint a Síró játék, A kapcsolat vége vagy A jó tolvaj most a totális kommersz területére merészkedett - vesztére.

Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, önmagával és főszereplőjével sem, aki hiába a motiváció, mintha csak céltalanul lézengene a filmben. Hogy ezt a lézengést valamivel drámaibbá tegye, Jordan kicsit megdönti olykor a kamerát, de az efféle trükköknek már nem nagyon dőlünk be. A Másik én nem lett egy Taxisofőr, inkább egy öncélúan és manipulatívan moralizálgató bosszúfilmet kapunk. Ugyan - a színésznőhöz méltón - kiemelkedik az átlagos hollywoodi kommersz színvonalból, de messze-messze a várakozások alatt marad, maximum egy közepes osztályzatot véshetünk be rá. Jóindulattal.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A másik én (The Brave One) feliratos amerikai-ausztrál akciófilm, 122 perc, 2007 Rendező: Neil Jordan Forgatókönyvíró: Cynthia Mort, Bruce A. Taylor, Roderick Taylor Zeneszerző: Dario Marianelli Operatőr: Philippe Rousselot Producer: Susan Downey, Joel Silver Jodie Foster (Erica Bain) Terrence Howard (Mercer nyomozó) Nicky Katt (Vitale nyomozó) Naveen Andrews (David Kirmani) Mary Steenburgen (Carol) Jane Adams (Nicole) Ivo Velon (James) Zoe Kravitz (Chloe) Victor Colicchio (Cutler)