Mikrofilmekre mentik a legfontosabb német adatokat

Németországban, a Fekete-erdő mélyén, Freiburgtól körülbelül 15 kilométerre délkeletre fekvő Oberriedben található az a létesítmény, ahol a német kultúrtörténet legfontosabb alkotásait őrzik.

A német kormány 1975 óta használja az egykori ezüstbányát a legfontosabb információk tárolására. A német kultúrörökség részét képező alkotásokat mikrofilmekre rögzítik, majd az adattárolókat nagy konténerekben helyezik el, így biztosítva, hogy a fontos művek digitális másolatainak bitjei szinte örökre megmaradjanak. Ez az adatbázis Európa legnagyobb mikrofilmarchívuma, több mint 27 000 kilométer hosszúságú mikrofilmet tárolnak itt jelenleg. A lementett alkotások között vannak I. (Nagy) Ottó német-római császár 936-ból származó koronázási oklevelének, a kölni dóm eredeti, a 13. századból származó építési terveinek és Johann Sebastian Bach partitúráinak digitális kópiái.

"Úgy véljük, hogy az itt megőrzött mikrofilmek legalább 500 évig olvashatók lesznek" - nyilatkozta Ursula Fuchs, az adatbázist működtető bonni Szövetségi Népesség- és Katasztrófavédelmi Hivatal munkatársa. A mikrofilmeket eddig szinte csak és kizárólag dokumentumok vagy papírfotók, és nem digitális adatok tárolására használták. Utóbbiak megőrzésére elsősorban a mágneses adathordozók népszerűek, hiszen vannak olyan információk, amelyekhez a szakembereknek gyakran hozzá kell férniük.


Rudolf Gschwind, a Baseli Egyetem professzora és kollégái jelenleg is egy olyan eljárás kifejlesztésén dolgoznak, amelynek segítségével akár digitális szövegek, képek és videók vagy teljes internetes oldalak is mikrofilmekre menthetők. "Ennek oka, hogy egy merevlemezről legalább 6-7 évente újra el kell menteni az adatokat, ahhoz, hogy tökéletesen meg lehessen őket őrizni. Egy a digitális adatokat nem kellően védő eljárás hiányában sok, a kultúrörökségét részét képező tárgy elveszhet. A mikrofilmes megoldások előnye, hogy míg a merevlemezekhez bárki hozzáférhet, ha valaki egy mikrofilmet próbál meg manipulálni, az azonnal kiderül" - jelentette ki a szakember.

"Mi egy olyan eljárást dolgoztunk ki, amelynél ötvöztük az analóg és a digitális adattárolási megoldásokat, majd az így kapott végső változatot mentjük el a mikrofilmekre. Első lépésként egy 2D-s pontmintává alakítjuk át az archiválandó tárgyat. Ebben a mintában a világos pontok jelölik a digitális egyeseket és a sötét pontok a digitális nullákat. A pontrendszer elkészítéséhez egy különleges kamerát használunk."

"A bináris információk grafikus megjelenítése nem új keletű, ilyen eljárásokat már az 1970-es évek óta alkalmaznak. A mai mozifilmeknél például a digitális hangot alakítják át ilyen pontokká és a mozirendszerek konvertálják újra hangokká a pontokat. Mivel a több száz év múlva élő tudósok nem tudnák, hogy mi ez a rendszer, ezért mellékeljük az adott tárgy leírását és egy használati útmutatót is. Így a következő évszázadok kutatói is pontosan ismerik, hogy milyen adatokat vagy alkotásokat mentettünk le. A használati útmutató segítségével tudni fogják, miként rekonstruálják az eredeti tárgyat. Leírjuk azt is, hogy milyen operációs rendszert és milyen programokat használtunk a munkánk során."

"A fotóknál fontos adat például a színmélység. Amennyiben ez az érték 24 bit, úgy 24 világos vagy sötét pont van a mintán, ha 36 bites, akkor 36. A legfontosabb most már a pontok méretének csökkentése, hiszen jelenleg egy négyzetcentiméter mikrofilmre közel egymillió pont fér el. Évek múlva ez az adat elérheti majd akár a tízmilliót is" - mondta Rudolf Gschwind. Az eljárás előnye, hogy többféle adatformátum tárolható egyszerre, így lementhetők akár a teljes weboldalak is, és ezáltal megőrizhetők az utókor számára.