Need for Speed: Pro Street

Történet egyébként gyakorlatilag nincs, a lényeg, hogy fiatal és vad sofőrként a játékos fejében megfordul az az eszeveszett ötlet, hogy ő lesz a környék autós királya, amihez le kell győzni szinte mindenkit. Az eleje még örömzene, meglepően jobb autókat is könnyedén lehet elverni, a bemelegítés tehát nem vérpisilős. Az előrehaladás függvénye, hogy az egyes helyszíneken el tudjuk e verni a helyi menő arcokat és tovább tudunk-e állni a következő helyszínre. Ehhez néha elegendő pár meccsen megmutatni a helyieknek, hogy ki a főnök, de olyan is előfordul, hogy teljes tisztítás szükséges, mikor a legnagyobbak rekordjaihoz kell közel kerülni.

A szép az az egészben, hogy nem lehet ám bármikor visszatérni, foltozgatni az egyes részeket, hanem az elismerést jelentő "Domination" fokozatért egy szuszra kell megküzdeni. Javítani lehet a versenyek között, de belepiszkálni a beállításokba vagy az alkatrészeket cserélgetni már nem. A fejlesztők ismét megpróbálták megbonyolítani is a adolgot, ezért immáron tervrajzok vannak az autókhoz, ezekből autónként három darab lehet, ezen belül lehet beállítani, hogy milyen motor, milyen váltó, karosszéria és extrák kerüljenek majd a járgányra, illetve azok hogyan legyenek beállítva.

Sajnos legtöbbször a játék nem tájékoztat arról, hogy pontosan mi is történik, a pihent amcsiknak az már biztosan megterhelő lett volna, ha kettőnél több számot látnak egy napon/lapon, ezért egy teljesen öncélú "légcsatorna" lett a prezentáció, aminek funkciója viszont nem sok van. Szerencsére az autó festegetése, matricázása a régi, bele lehet merülni a dekorációba, már akinek van türelme hozzá, kitartása és ideje maszatolni vele és nem kizárólag a verseny érdekli.


A játékmódok között régi ismerősök és új megoldások is vannak, igaz sajnos a korábbi részekben kedvelt funkciók közül is hullott ki bőven, kezdve mondjuk a rendőrökkel, hisz ez egy tök legális verseny, nem nagyon kell menekülni. A sima versenyt itt Grip-nek hívják, ami egy versenypályán zajlik, amiben többnyire 1-2 hosszú egyenes és különböző erősségű kanyarok vannak. A sima módban mindenki olyan autóval nevez be, amilyennel tud, míg van az osztály alapú, amikor annak ellenére, hogy a keményebb és gyengébb gépek is a pályán vannak, a mindenki a saját kategóriájának megfelelő társakkal méreti meg magát.

Le lehet akár zúzni a komolyabbakat is csak nem sok értelme van, talán a több bónusz jutalom miatt esetleg Ezen kívül egy érdekes találmány a sima köridő alapú verseny mellett a szektor foglalósdi. Aki a leggyorsabban teljesíti az adott szakaszt, az pontokat kap, az időket persze lehet javítgatni, amiért szintén jár a pont, kicsit olyan, mint a saját magunk kitalált manuális kompetitív játékmód 5 NFS-sel korábban. A Speed módban szintén egy korábbi ismerős köszön vissza, mégpedig az trafipax hangulat.

A maradék két játékmód pedig természetesen a drift és a gyorsulás. A dift szintén valamennyivel valóságosabbnak tűnik, nagyon könnyen meg lehet csúszni, nagyon könnyen lelassul az autó és alig ellenkormányozható. Ezen persze fejlesztéssel lehet javítani. Míg a driftben a legfontosabb, a kocsi útontartása és minél nagyobb sebességgel való bűvészkedés, addig a gyorsulás természetesen most is egy gagyi reflexjáték. Az autóra rá sem kell nézni, elegendő a sebváltó sávot bámulni és a megfelelő pillanatokban felváltani következő sebességbe.


Ezektől persze senkinek nem fog a vérnyomása az egekbe szökni, pár óra után halál unalmassá válik, jómagam egyszer-egyszer el is aludtam versenyek közben, de legalább sikerült komolyabban tesztelni az autók törését morálisan megkérdőjelezhető szándékosság nélkül. A változás mindössze annyi lesz, hogy egyre gyorsabb tempóban haladunk majd, egyre rövidebb idő alatt lesz meg a negyed mérföld és egyre gyorsabban bírja majd a verdánk bevenni a kanyarokat. Ez körülbelül olyan kreativitási szintet jelent, amit a PDA-mon favoritként kezelt pár megás K-Rally játék is képes prezentálni. Amennyiben valaki nagyon előre akar szaladni a játékban, akkor azt fogja észrevenni, hogy a drag race-ben a többiek másodpercekkel előtte vannak, ha viszont alaposan minden versenyt kivégzünk, akkor pedig ultra könnyű lesz végig az egész játék. A titok egyszerűen annyi, hogy mindegyik versenytípusra legyen egy felkészített autó, amiket nem kell agyontuningolni, éppenséggel csak azt kell belerakni, amitől azt a versenyt meg lehet nyerni.

Autók szintjén viszont teljesen meglepő a választék. Mivel a versenyhelyzet a bárki által szabadon nevezhető bajnokságot jeleníti meg, ezért nem a legelvarázsoltabb csudajárgányok kaptak csak helyet a játékban, sőt a jelen levő márkák közül sok esetben nem is a legújabb modellek. BMW-ből, Porsche-ből például több féle is van, VW-ből az 5-ös Golf GTI-je szerepel, addig például a Ford a jó kis Escorttal képviselteti magát, ami egyébként teljesen érthető, annak ellenére, hogy a Nissanból például nem a Sunny-t tették be mégsem.

Kár lenne felsorolni mind az 55-60 járgányt, ami szerepel a játékban, viszont a bogarászós fajta játékosok bizonyára élvezni fogják, hogy az eddiginél még aprólékosabban lehet majd kidíszíteni az autókat, a fényezés, a karosszéria elemek mellett a minták, feliratok végtelen tárháza áll rendelkezésre és az autók között is lehet lelni már önmagában stílusos és gyönyörű darabokat. Aki kevésbé kreatív, az az ellenfelek autóiról is lophat ötleteket, de szerencsére az efféle optikai tuning ki is hagyható teljesen, akkor is ha a vallásos NFS játékosnak a dizájnolás nélkülözése elképzelhetetlen.