Lost és Hősök helyett Szex és New York-ra fáj a fogunk

Miután a Lost-féle sorozatszerkezetet tavaly lemásoló Hősökkel végeszakadt a szerializált sorozatok sikerszériájának, Hollywood új préda után nézett.

Ha még visszaemlékszünk a 2004-es évre, akkor bizony arra is emlékeznünk kell, hogy a Lost - Eltűntek premierje mekkora felzúdulást hozott sorozatkörökben, nem csak a nézők, hanem a sorozatkészítők körében is. A Lost óta szinte minden csatorna megpróbálkozott hasonló szerkezeti felépítésű drámákkal, vagyis hosszú, folytonos történetekkel, melyeket csak az időhatárhoz igazodva vágtak külön epizódokra ellentétben azon szériák zömével, melyek egy rész alatt egy vagy két lezárt sztorit tárnak a nyilvánosság elé.


A Lost sikerének a titkát most nem érdemes taglalni, mint ahogy azt sem, hogy ezen témájukban ugyan eltérő, de struktúrájuk alapján mégiscsak klónsorozatok miért buktak meg sorban. Sci-fi műfajában A mélység fantomja, A rejtélyek városa, stb., krimik terén Kidnapped, Vanished és társai zakóztak. Csak a Szökés és a Hősök tudott trendi maradni és hozni olyan nézőszámot, mely elég volt a túléléshez (de persze egyikük sem képes a Lost első évados nézettségét reprodukálni.)

Mivel ez az aranybánya kimerült, így Hollywood megpróbált egy régi-új témához nyúlni. Az idén, a 2007/08-as évadban a kockákkal is ellepett tévé feltámasztotta a szappanoperás jegyekkel is ellátott, olykor szexközpontú kapcsolati dráma műfaját. Ez a Szex és NY befejezése óta ugyan nem számított hiánycikknek, de a próbálkozások egyrészről ritkásak voltak, másrészről nem arattak sikert.

A 2007/08-as felhozatal sikerét sem lehet tudni előre, de az biztos, hogy az ABC csatorna egyszerre két sorozattal kíván Carrie Bradshaw lába nyomába eredni. A Cashmere Mafiában négy ambiciózus és dögös nő lesz a főszereplő (hmm, honnan is ismerős ez?), akik amellett, hogy próbálnak minél előrébb törni a munkában, magánéletüket sem kívánják elhanyagolni, s ez, ahogy szokás, bonyodalmakat szül. Persze gond egy szál se, hiszen a gráciák saját kis maszek klubjukban ki tudják tárgyalni a pasikat.


Filmes szemmel nézve a Cashmere Mafia szereposztása pazar, hiszen a nagyvásznon az időszakos sikerekre mindig bukásokkal riposztozó Lucy Liu lesz a főszereplő, de Miranda Otto, a Gyűrűk ura Éowynja is sokaknak ismerős lehet. Ugyancsak jól csenghet sokaknak Frances O'Connor neve, bár ő az évezred elején játszott főszerepeket olyan hollywoodi produkciókban, mint az AI - Mesterséges értelem, az Idővonal vagy a Bájkeverő - azóta viszont mintha elfelejtették volna a mozisok.

Hogy a férfiaknak (vagy éppenséggel lehet, hogy a nőknek) is kedvezzen a csatorna, előálltak a Big Shots címre hallgató sorozattal, melyben négy, nagymenő férfi a főszereplő (...), akik ugyancsak magasra ívelő karrierjüket és barátnőkkel teli magánéletüket próbálják kiegyensúlyozni, és közben még bátorítják is egymást. A sablonos és bizsergető érzést sem első, sem második blikkre ki nem váltó alaptörténetet a tévés szinten "all star"-nak mondható szereposztás teszi ígéretessé, hiszen Michael Vartan (Alias), Dylan McDermott (Ügyvédek), Christopher Titus (Titus) és Joshua Malina (Az elnök emberei) meglehetősen gyakori vendégek a képernyőn.


Hogy a triumvirátus teljes legyen, az NBC legújabb "első-pillantásra-Szex-és-New-York-klónnak-tűnő" sorozatát, a Lipstick Jungle-t kell még előcitálnunk, mely (meglepetés!) egy bizonyos Candace Bushnell nevű írónő tollából született könyv alapján készült. A Szex és New York szerzőjénél ezúttal három a kislány, de ők elég magas beosztású karrierista barátnő triónak tűnnek. Egy divatmagazin főszerkesztője, egy filmstúdió vezetője és egy divattervező keresi a boldogságot a munkában és a privát életben - New York városában. A színésznőket a másodvirágzását élő Brooke Shields vezeti, aki nemrég a Kés/alatt-ban brillírozhatott a tévében, őt Lindsay Price és Kim Raver egészíti ki, miközben a férfi mellékszereplők között Julian Sands is feltűnhet a képernyőn.

Az (erősen idézőjelbe tett) "új műfaj" mind a kinti, mind a hazai fogadtatást tekintve zsákbamacskát kínál a stúdióknak, hiszen a kapcsolati dráma központú sorozatok előzetes teljesítménye megjósolhatatlan. Viszont azon érdemes elgondolkodni, hogy a nézők pár nagy kivételével miért hanyagolták a hosszú, egybefüggő, hömpölygő történettel rendelkező drámákat. Lehet, hogy nem csak a nők tartoznak a kapcsolati drámák iránt rajongók skatulyájába, hanem a számítógép-lelkű férfitársaink is titokban telefújnak egy zsebkendőt egy-egy epizódon?