Környezetvédők a szén-dioxid raktározása ellen

Az EU a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére támogatná annak csapdába ejtését és raktározását. A zöldek szerint alapvetően hibás az ötlet.

Az Európai Bizottság (EB) az élelmiszer-termelés területét csökkentő és meglehetősen energiaigényes bioetanol- és biodízelgyártás támogatásával kivívta a környezetvédők kritikáját, ám úgy tűnik, ezzel nincs vége kálváriájának. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló legújabb javaslatcsomagjának egyik eleme, a szén-dioxid csapdába ejtése és raktározása (carbon capture and storage, CCS) hasonló reakciókat váltott ki.

Az elképzelés lényege, hogy megfelelő technológiával kivonják a termelési folyamatokban - a széntüzelésű erőművekben, az acél- és cementgyártásban, a vegyiparban - keletkező égés- és melléktermékekből az üvegházhatású gázt, megkötik, elszállítják, majd vagy a föld alatt - például a kitermelt kőolaj vagy földgáz helyére lepumpálva -, vagy a tenger mélyén elraktározzák azt. Ezzel elkerülhető a levegőbe kerülésük, amit az EB felkarolásra méltó lehetőségnek tart, s ezért támogatná a kísérleti CCS-projekteket.


A szén-dioxidot a föld alól kitermelt gázok helyén tárolnák el
Az első gond ezzel az ötlettel az, hogy a CCS technológiája egyelőre olyan drága, hogy a finanszírozása többe kerül, mint ha a kibocsátó a szén-dioxid-kereskedelem keretében kifizeti az általa kibocsátott gáz forgalmi értékét. A bizottság is úgy számol, hogy a CCS-t akkor éri meg alkalmazni, ha a segítségével kivont egy tonna szén-dioxid "elásásának" költsége alacsonyabb, mint ennek az egy tonna gáznak a piaci ára.

Bár az elsődleges cél a megújuló energiaforrások terjedésének ösztönzése, ez nem elegendő ahhoz, hogy 2050-re 50 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása - érvel az EB -, ezért szükség van olyan kiegészítő megoldásokra, mint a CCS. Csakhogy egyelőre nagyon éretlen technológiáról van szó - így az ellentábor -, hiszen egyes becslések szerint 2020-ra, mások szerint 2030-ra lehet gazdaságos a szén-dioxid-csapda alkalmazása, ezért nem éri meg évtizedekig ölni bele a támogatási forrásokat.

E praktikus érv mellett elvi jellegű kifogást fogal­maznak meg a CCS-sel szemben azok a környezet­védők, akik szerint a mód­szer mintegy legitimálja a fosszilis energia­hor­dozók felhasz­nálását, ahelyett, hogy az EU annak tuda­tosítását támo­gatná, hogy ezek kora lejárt. Durvábban fogal­mazva azt mond­ják: e techno­lógia támo­gatásával a hagyo­mányos olaj- és gázipart segíti az unió. Ráadá­sul a szén-dioxid csap­dába ejtése, szállítása és elraktározása megle­hetősen ener­gia­­igé­nyes. Ehelyett az energia­takarékos­ságot kel­lene segí­teni a köz­pénzek­ből - mond­ják. Végül soka­kat aggaszt, hogy a tároló­helyekről kiszivá­roghat a gáz, ami azonkívül, hogy a környe­zetükben élőkre nézve élet­ve­szélyes fenyegetés, még értelmetlenné is teszi az egész CCS-t. Szakér­tők szerint a jól kivitelezett szén-dioxid-raktárak nem ereszthetnek.

Végül egy környezetvédő úgy jellemzi a módszert, mint valami nagyon ismert és nagyon rövid távú megoldást. Ahelyett, hogy megelőznénk a szennyező anyag keletkezését - mondja -, lerakókban raktározzuk el a szén-dioxidot, utódainkra hagyva a problémát, hogy mit kezdjenek a "szeméttelepekkel".