Gears of War

A történet során többnyire egy kisebb csapat egyik tagjaként haladunk előre egy majdhogynem teljesen lineárisan vezetett szálon. Ugyan vannak kisebb-nagyobb letérők, de az eredmény azonos. Ha meg kellene nevezni egy gyenge pontot a játékban, akkor ez éppen az lenne. Sajnos - vagy nem sajnos - a játék annak ellenére, hogy pörgős és élvezetes, mégiscsak egy árkád akció. Nagyjából ugyanaz történik végig az egész játék során, szinte elhanyagolható számú feladvány van a játékban, és nem is nagyon kell gondolkozni. A legtöbb esetben a klisé a következő: beérünk egy térbe, folyosóra, területre, ahol felbukkan x számú szörny, akik rendezett sorokban megpróbálnak minket leteríteni. Miután kiderül, hogy ez nem sikerült nekik, mehetünk tovább a következő etapra.

Fegyverekből sincs túl komoly repertoár, bár egy apokaliptikus szituációban furán is hatna, ha 16 elemes arzenál és ahhoz folyamatos ellátás dukálna. Így az emberi felhozatalból be kell érni egy laza kis pisztollyal, amivel a távolabb megbúvó jószágokat lehet könnyen leteríteni, egy shotgunnal, ami nagyon közelről halálos, illetve egy gépkarabéllyal, ami az alapfegyver. Ez egy hatékony golyószóró, kiegészítve egy mini láncfűrésszel esetleges közelharcokhoz. Jó móka ledarálni szemtől szemben a sáskákat, igaz komoly rizikója van az ilyen akcióknak.


Ezek mellett természetesen hozzájuthatunk távcsöves puskához is, amivel vidám fejlövéseket lehet osztogatni, illetve van egy alkalmi sugárfegyver, amit bizonyos küldetések közben lehet beizzítani. A túlzottan elbarikádozott jószágokat pedig a spéci gránáttal lehet kifüstölni, amiről annyit érdemes tudni, hogy eldobás előtt mutatja a várható ívet, így gyakorlatilag ezzel is célra kell lőni. Minden fegyverrel lehet vaktában lövöldözni, ami figyelemelterelésre kiváló, öldökléshez viszont csak célzott lövéseket érdemes leadni.

Viszont még célzás mellett is nehéz egy rövid sorozattal leteríteni valakit, mert erősen visszaütnek a fegyverek és szép szórásuk is van, de idővel meg lehet szokni. A fegyverek bőséges választéka helyett viszont inkább a taktikával, sunnyogással lehet eredményeket elérni. Hősünk bármilyen masszív felület mögött hajlandó megbújni, sőt ügyes gyerek, ezért át tud ugrani közeli fedezékekbe, tud vetődni és átpattanni kisebb akadályokon. Az irányítás viszonylag egyedi, kezdetben szokatlan, sőt emlékszem, hogy első konzolos megkísértésekor folyamatosan bénáztam ki-be a fedezékekből. Ami persze valószínű azért volt, mert a kontroller még mindig nem az én világom.

Mit kapunk a PC verzióban?

Mivel a játékot már megkönnyezték az elmúlt évben millió leírásban, ezért a legfontosabb infó, hogy az Xbox360-hoz képest mi a különbség. Szerencsére van. A GoW azon ritka kivételek egyike, ahol a konzol -> PC portolás nem összecsapott rókabőr lehúzás, hanem valóban megcsinálták rendesen. Egyrészt sokkal szebb lett. Gyönyörű. Konzolon sem festett rosszul, de egy kraftos PC képességeivel még zseniálisabb képi világot ki lehet belőle sajtolni. A grafikai motor eleve elismerésre méltó, emellett pedig a világ, ahová csöppen a játékos szintén lélegzetelállító. Szándékosan nem mondom, hogy szép, hiszen egy poszt-traumatikus káosz kellős közepén játszódik a történet, így minden szürke egy kicsit, minden sötét, depressziós. A kezelés szintén necces szokott lenni PC-re átírás után, de itt ezt is sikerült jól abszolválni.


Tartalmilag pedig öt teljesen új pálya várja a játékosokat, ami nem tudni, hogyan illeszkedik majd a második részhez, de mindenesetre sokkal nehezebbek és kalandosabbak, mint az eddigiek. A PC erőforrásai ráadásul engedik, hogy nagyobb terek is bekerüljenek, amivel ha lehet még jobban megmutatja a játék a foga fehérjét. Mivel multiban is elég erős a játék, ezért külön örömhír, hogy egy teljes értékű pályaszerkesztő is érkezik a DVD lemezen, bár kövezzenek meg, egyelőre nincs tudomásom eget rengető MOD-ról. Igaz több ingyenes és pénzért osztogatott népi pálya is fellelhető már a neten.