Ma már semmivel nem váltható a notebook

A notebookoknál alig található zűrösebb eszköz. Sérülékenyek, könnyen elveszthetők és ellophatók.

Amikor cipelni kell, túl nagyok és nehezek, viszont használat közben sosem elég a teljesítményük. Már-már tudomá­nyos tény, hogy mindig a legfontosabb pillanatban merülnek le, ráadásul a megbízhatóságukat sem sem lehet egy napon említeni asztali társaikkal. Mindezekért "cserében", ha elromlanak, legalább aranyáron javítják őket. Egyre kevesebben tudják elképzelni a munkájukat notebook használata nélkül. Ahogy régen a diplomatatáska esetében, úgy ma az úton lévő biztosítási ügynökök, az ügyfélnél előadást tartó hirdetésszervező, az üzlet után kajtató businessman mind-mind elképzelhetetlen a vállra akaszthatós laptoptáska nélkül.

Az IDC adatai szerint miközben az asztali számítógépek eladási adatai egyre rosszabbak, tavaly az üzleti szektorban húsz százalékkal több hordozható számítógépet adtak el, mint egy évvel korábban. Állítólag idén már több laptop fog elkelni, mint asztali gép, és az olló egyre jobban nyílik. Egyedül az Egyesült Államokban 31,7 millió notebookot adtak el tavaly. Úgy tűnik, a hordozható számítógépek ideális megoldást nyújtanak a bárhonnan, bármikor, bármennyit dolgozni kívánóknak. Vagy mégsem?

Az alacsony akkumulátorkapacitás volt sokáig az egyik Achilles-sarka a laptopok használatának. Képzeljük el, mennyivel kevésbé lennének sikeresek a mobiltelefonok, ha két-három óránként fel kellene tölteni őket. Egy kevésbé "fontos" mobiltulajdonosnak elég egy-két hetente feltöltenie a készülékét, de a legtöbbet trécselőknek is csak három-négy naponta kell megkeresniük a konnektort. Mindeközben a legszuperebb notebookok is legfeljebb négy órát bírnak táplálkozás nélkül, ami a mobil felhasználóknak édeskevés. Bár a használat ideje tartalék akkuval, mobiltöltővel meghosszabbítható (lásd keretes), mindennek ára van: az egyre nagyobb súly, amit cipelni kell. Nehogy abban a tévhitbe ringassuk magunkat, hogy a plusz fél kilók a nap végére nem jelentenek majd mázsás terhet!

Persze ne legyünk teljesen igazságtalanok, az irodákban nagyon nagy segítség lehet áramszünet esetén egy alig töltött akkumulátor is, ugyanis pont elég időt biztosíthat a szabályos leálláshoz, amivel elkerülhető a fenyegető adatvesztés. Nagy-nagy átka a laptopoknak, hogy kényesek. Egyes nézetek szerint a patkolt tojás egy strapabíró, elnyűhetetlen szerkezet hozzájuk képest. Elég egyszer óvatlanul letenni a földre, elég egy figyelmetlen mozdulat, és törik a csuklópánt, reped a ház. Gyakori, hogy miközben a képernyőn mutatunk valamit a kollégánknak, ügyfelünknek, egy kicsit erősebben megnyomjuk a kijelzőt.

Kész katasztrófa, mert sötét, javíthatatlan folt marad a képernyőn. A szervizelés márpedig drága mutatvány. Hiába egyre olcsóbbak a notebookok, a javítás, az alkatrészcsere horribilis összegekbe, s gyakran hetekbe is kerülhet, hiszen a nagy gyártók többsége külföldi központokban javíttat.

Egy átlagos asztali gép négy-öt évig szolgálja tulajdonosát, az egyszerű, avagy mezei laptop az IDC vizsgálatai szerint csak három-négy évig. Jó esetben. Amíg egy asztali gépben a legtöbb egység (videokártya, hálózati kártya, satöbbi) cserélhető, addig ugyanezen egységek cseréje a hordozható számítógépeknél gyakran egyenlő az alaplapcserével. Ráadásul amíg az asztali gépeket könnyen javíthatja a helyi szakembergárda, addig a notebookoknál ez gyakorlatilag nem lehetséges.

Azért is nehéz szeretni a laptopokat, mert könnyen elveszthetők, ellophatók. A konkrét, ám el nem hanyagolható anyagi káron kívül ott lapulhat a merevlemezén egy cég teljes adatvagyona vagy érzékeny információk. Nem csoda, hogy a rendszergazdák számára egy rémálom a notebookok üzemeltetése. Ha szigorú korlátozásokat vezetnek be a laptophasználatban, akkor lehet, hogy a kollégák munkáját nehezítik meg, ha meg eleresztik a gyeplőt, akkor a cég működését kockáztatják. Úgy kell felelniük a gépek biztonságáért, hogy közben például meg kell nyitniuk a nyilvános, ám bizonytalan biztonságú Wi-Fi-kapcsolatok használatát. Miközben gyakran távolról kell felelnie nem egy, az ECDL-vizsgától magát it-zseninek érző munkatársának jajkiáltására: miért nem tudok csatlakozni?

Az észlény kollégáknak szinte lehetetlen elmagyarázni, hogy hiába sulykolják, ma még nem egyszerű bárhol, bármikor online-nak lenni. Kivéve persze azt az Olaszországba szegődött vízilabdást, aki az édesanyjával vezetés közben egy laptopon keresztül videotelefonál. Teljes képernyőn, nem kásás, hanem dvd-minőségben. Persze! Azután jön az egyszerű kolléga, hogy ő is így szeretne kommunikálni az ügyfeleivel. Csoda, hogy terjed a munkahelyi erőszak?

Nem lehet szó nélkül elmenni az úgynevezett kis-nagy paradoxon mellett sem. Amikor cipelni kell, nincs az a notebook, amelyik ne lenne túl nagy, amikor meg gépelni kell, mindig kiderül, hogy a normál asztali billentyűzethez szokott felhasználó kínlódik a kicsi, segédbillentyűkkel nem rendelkező laptopon. Ami a legszörnyűbb, hogy úgy tűnik, ezen a téren belátható időn belül nem lesz középút. A gyártók a nagyság ellen kitalálták ugyan a subnotebookokat, amelyek azonban leginkább levélnehezéknek alkalmasak. Ezek a szerkentyűk valóban nagyon kicsik, nagyon trendik, na de dolgozni velük?

Az már csak a hab a tortán, hogy minden állítással szemben a hordozható számítógépek nem rendelkeznek az asztali gépek teljesítményével. A valóság az, hogy lehet abban a szerencsétlen gépben bármilyen többmagos processzor, gigabájtnyi memória, elég megnyitni néhány alapalkalmazást (például szövegszerkesztőt, levelező- és prezentációs programot meg egy táblázatkezelőt), fel kell telepíteni néhány jópofa kisalkalmazást (világóra, névnapjelző), indexelgessen egy desktop search program, és máris vánszorgó, kibírhatatlanul lassú lesz a gép. Ha mindezekhez a háttérben egy víruskereső szöszmötöl, és megnyitunk néhány weboldalt, akkor szemtanúi lehetünk a korábban fürgének vélt laptop agóniájának.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a fenti állítások az átlagos, 100-200 ezer forintos notebookokra vonatkoznak. Kaphatóak 5-600 ezer forint felett olyan laptopok, amelyek a legmagasabb igényeket is kielégítik. A gond csak az, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2006-ban a felső jövedelmi tizedbe tartozó háztartásokban az egy főre jutó nettó jövedelem átlagosan évi 1 millió 824 ezer, a legalacsonyabb jövedelmű tizedbe tartozóké 319 ezer forint volt.

Vagyis egy kompromisszummentes hordozható számítógép megvásárlása még a jó anyagi helyzetben lévőknek is közel négyhavi jövedelmét emészti fel, a kevésbé szerencsések pedig évekig kuporgathatnak.