Digitális magyar tavasz: Miért nem netezik a nép?

Internethajó, Klikk 3.0, Idős netezők házibulija, sajtóklub, Kék Notesz, Kattints rá, nagyi, Unoka-nagyszülő számítógépes verseny. Igazi majális hangulatban van a hazai IT szektor, már csak az a kérdés, hogy miért ünneplünk még mindig ilyen kevesen? Végre olcsó az internetelérés, szinte minden területen van mire büszkének lennünk az IT szektorban, de több millió magyar még mindig soha nem netezik.

2008, az eBefogadás éve. Erről már többször írtunk és bizonyára még fogunk is, főleg amiatt, mert a nemzetközi aspektusban főként a hátrányos szociális helyzetben vagy fogyatékkal élők felzárkóztatását jelölő program itthon jóval többet jelent: a cél minden digitális szakédok túlit megszólítani. Kis hazánkban jelenleg kevesebb, mint 3 millió ember internetezik havonta legalább egy órát. 6,5 millióan egyáltalán nem használják ki a hálóban rejlő előnyöket és örömöket. A látszólag gazdag tartalom és szolgáltatás-kínálat ellenére, amit a blogok, közösségi szájtok és tartalomszolgáltatók nyújtanak, még mindig elit kisebbségnek számítanak a netfelhasználók. Akár az ország jövőbeni sikereinek kulcsa is lehet, hogy mi, akik valamit sejtünk a jóból, megosszuk ezt az eszközt az információs társadalomtól távolmaradókkal.

Nagy közös érdek ez, hiszen azon túl, hogy nagyobb lenne az online piac, egy jobb életminőséget jelentene a többieknek is a digitális írástudás, sőt a XXI. században ez a demokrácia és az információ szabadság kulcsa is - bíztatott Dombi Gábor, az Inforum elnöke. Elmondása szerint ha 2010-ig 1 millió új felhasználó csatlakozna, az összességében 160 milliárd forint pluszt generálna az IT szektorban. Ebbe bele kell érteni a hirdetési költéseket, az internetszolgáltatás díjait, a vásárolt hardverek értékét és még néhány dolgot. Tény, hogy ez a pénz valahonnan máshonnan jön át ide, de tagadhatatlan, hogy itt fial a legjobban.


Letettek valamit az asztalra Fotó: NFÜ
A nem internetezők közül vajon ki élvezi a bürokráciát? Vajon ki évezi a személyes ügyintézést megelőző 3 órás sorban állást? Vajon a nem internetező szegények közül hányan lennének rászorulva arra a gázárkedvezményre, ami az online szerződőknek jár egy újonnan feltűnt alternatív gázszolgáltatónál? A példákat sorolhatnánk napestig.

Érdekes módon a teljes kép viszont nem olyan borús, csak kissé torz. A Sulinet generáció 90%-a aktív internethasználó, ami azt jelenti, hogy elméletben csak meg kell várni, hogy ők legyenek a nyugdíjasok, bár ez kissé morbid és hosszadalmas megoldás. Ráadásul elhárultak a pénzügyi akadályok az internetezés elől, hiszen a régi drága szélessáv helyett a környéken szinte nálunk legolcsóbbak a megabitek: egy alap kapcsolathoz már 14 euróért is hozzá lehet jutni, míg Szlovákiában ez majd 50 euró (Igaz, jövőre náluk legalább már nem kell átszámolni az összeget helyi pénzre.)

Az internetezők száma is félmillióval nőtt az elmúlt évben, ami rendkívül bíztató, de ismét az ifjú titánok erősítettek, hiszen a 18-29-es korosztályon belül kétszer annyi az új megtérők aránya, mint a 60+ korosztályban. Jók vagyunk közösségi internet szolgáltatásban, sőt még a sokat szidalmazott eKözigazgatás területén is közepes teljesítményt tudunk felmutatni. SIM kártyából pedig már több van itthon, mint emberből.

Mi a baj?

Az a gond, hogy a szakadék viszont óriási. Ma a metrón utazva egy kőporos, egyszerű tekintetű munkásruhában lévő kőművest figyelgettem és azon morfondíroztam, hogy vajon őt hogy győzném meg, hogy netezzen? Mit adna neki, érdekelné-e? A pornót biztosan szereti, szakmai praktikákat nyilván hasznosítani tudna, sőt sosem felejtem el, mikor a Google hirdetések között egyszer egy kőműves ajánlotta szolgáltatásait, minden honlap nélkül, csak egy telefonszámmal. Óóó, igen. Több megrendelés, több zseton. Gyorsabb ügyintézés, kevesebb sorban állás, több szabadidő, vagy több munkaidő és több pénz.

Ennek megértésétől viszont sok millióan vannak távol még itthon, így a digitális írástudatlanság leküzdése szélmalomharcnak tűnik. Nagyban nézve a folyamatokat, az sem hálás dolog, hogy itthon ultraalacsony a foglalkoztatottság, viszonylag kevés a lakossági elérések száma, de a munkavállalók internethasználata sem meggyőző, a hazai piacon pedig a kutatás+fejlesztés szintén a béka hátsója alatt van. Pedig vannak civil mozgalmak, a Teleház program teljesen átalakult és tudást, motivációt szolgáltat, ismereteket közvetít. Százhalombattán "Digitális Szolidaritási Program" indult, Csákberényben "WiFi paradicsom" van teljes lefedettséggel, 150 kistelepülésen pedig a romák kaptak vezetéknélküli internetet.

Még az egyébként pénzéhesnek titulált internetszolgáltatók is megerőltették magukat, a UPC például a Kattints rá, nagyi programot pénzeli, aminek keretében már 4000 idős kapott 25 kontaktórás gyakorlati online kiképzést, a Magyar Telekom pedig a Telekom Internet Akadémia program keretében igyekszik szintén sok ezer ember érdeklődését felkelteni ingyenes tanfolyamokon és előadásokon. Szintén a UPC pedig mostanság szórja majd a laikus felhasználók számára készült Családi eBiztonsági csomag kiadványát a kezdő felhasználóknak.

Egy IT szaklapban, mint amilyen az SG.hu is viszont elcsépelt szónak tűnhet minden meggyőző misszió, hiszen mi már tényleg tudjuk, hogy mitől döglenek a bitek. Feladatunk viszont akad bőven. A statisztikákból kiderül, hogy kevesebben interneteznek valójában, mint amennyien a háztartásokon belül hozzáférnének a hálóhoz. Anyu, apu, nagyszülők, tesó netezik otthon? Mutasd meg nekik. Rokonok megvannak MSN-en, Skypeon? A szomszéd bácsi neten nézi már az időjárást? Mari néni netbankon fizet sárga csekk helyett? A falunak van már közös fóruma vagy levelező listája a fontos dolgokra? A polgármester blogon közli, hogy mit döntöttek Nyírmadán a tanácskozáson?

Ha minden hardcore felhasználó csak ezredannyit tenne a leszakadtak segítésére, mint amennyit az ITTK szakértői, az Inforum vezetője vagy épp a Teleházak aktivistái, akkor a 2010-re 1 millió új felhasználó nem lenne nagyképű becslés.

Nemrégiben Baló György interjút készített Finnország miniszterelnökével, aki arról mesélt, hogy 1990 körül elveszítették az orosz piacot (mint mi is), de összefogással és az oktatás és a technológiai innováció erőltetésével szárnyalni tudtak 10 éven belül. A gumicsizma gyárból a világ legnagyobb mobiltelefon gyártója lett, az 5 milliós országból pedig egy digitális Kánaán. Nyilván demagógnak hangzik, de kezdjünk el alulról építkezni.

Ajánlott történetek:

Kék Notesz: Alapos tanulmány a hazai IT helyzetről

50+ Internetezők első házibulija: Május 17. Millenáris, Teátrum 19-24 óra

Sajtóklub: 05.21. Mit tehet a média az idősek informatikai bevonása érdekében? Alexandra könyvesház, Károly krt. 3.

Unoka-nagyszülő számítástechnika verseny: május 25.

Klikk 3.0: magyar IT kutatás+fejlesztési kiállítás

Kattints rá, Nagyi!: Sosem késő

NFÜ - Elektronikus Közigazgatás Operatív Program: van EU-s 100 Mrd erre is