MR 73 - Ej, de szar a rendőrélet...

A hivatalos szervek a film megtekintését csakis edzett nézőknek ajánlják, hiszen minden hetedik ember a megtekintést követően öngyilkosságot kísérelt meg.

Létezik, hogy Olivier Marchal nem tud hibázni? Már a 2002-es Gengszterek is kiváló volt, de utána a 36 Gerard Depardieu-vel és Daniel Auteuil-jel simán felülmúlta azt, s a sormintát ismét egy "számos" filmcímmel rendelkező zsarufilmmel próbálta folytatni a direktor. A próbálkozás sikerességi fokát majd mindenki eldönti; részünkről a 36 egy fokkal erősebbre sikeredett, de ettől még az MR 73 is nagyszerű filmélmény, a műfaj rajongóinak pedig úgymond kötelező.

Főhősünk Schneider alkoholmámorban, tragédiáktól sújtottan egy busz eltérítésével kezdi a filmet, s zárja ezzel napját. Mikor egész Marseille és Marseille-alsó rendőri állománya kivonul megfékezésére, ő is megvillantja rendőrjelvényét, mire az ember elgondolkodik, hogy milyen jó, hogy ő a törvény őre. De vajon akkor milyenek lehetnek a bűnözők? Például olyanok, mint Charles Subra, aki brutális gyilkos, de miután lehúzott pár évtizedet szabadulni fog, mert a jó magaviselettel nem csak az amerikaiakat lehet megetetni. A szabadulást persze az általa kiirtott család egyetlen túlélője, az akkor még kislány Justine nem nézi jó szemmel. A két szál, pedig ahogy az szokás, idővel összetalálkozik.


Az MR 73 a sok főszereplő ellenére igazi egyszemélyes film. Ha nem hangzana túlságosan tapsikolósnak és optimistának a "jutalomjáték" címke, akkor el is látnánk vele Daniel Auteuil alakítását. Azonban az MR 73 sem a nézők, sem a szereplők számára nem szolgál jutalommal, játékról pedig végképp nincs szó. Persze ettől még kiemelkedő Auteuil színészi teljesítménye, rég láttunk ennyire lecsúszottnak rendőrt, csak az a gond, hogy olykor már túlzásba is viszik ennek ábrázolását. Valahogy érezni, hogy a rendezőnek az egyre nagyobb sokk elérése volt a célja, s idővel ez az igyekezet kontraproduktív lesz és repetitív öncélúságba csap át.

Ha felületesek lennénk, akkor kriminek is aposztrofálhatnánk a filmet, s bár valóban folyik benne nyomozás, de az annyira másodlagosnak (sőt, huszonharmadlagosnak) hat, hogy inkább maradunk a jó öreg "zsarufilm" cetlinél, miközben felidézzük magunkban a régi francia korszakot, az Alain Delon-mozikat, ahol ugyancsak nem sok feloldozásban lehetett része a nézőnek. (A krimiszál egyébként akkurátusan, visszafele gondolkodva van felépítve, ami egy kicsit ront az élvezeti értékén és növeli a véletlen szerepét.)


De mivel nem vagyunk felületesek, ezért inkább egy rendőr utazásának krónikáját látjuk az MR 73-ban, amelyet kísér ugyan némi hatásvadászat és sok eső, de ezek a hangulati elemek valamennyire szolgálják is a filmet, így még örülünk is nekik. Mint ahogy annak is, hogy a hollywoodi termékektől eltérően itt nincs minden pedánsan, "takkra" megvágva, a jelenetek mindig egy mondattal, tekintettel, snittel tovább tartanak, mint ahogy azt megszokhattuk, ezzel is hozzáadva némi pluszt az élményhez.

Szívesen dobálózik az egyszeri kritikus az efféle filmekre, mint az MR 73 olyan jelzőkkel, hogy realista, de igazából a karosszék és a körülötte ülők lágy öleléséből nem feltétlenül lehet azt eldönteni, hogy mekkora a filmben a realizmusfröccs és mennyi a túlzás. De egy biztos: az MR 73 európai film, vagyis a sztori, a képek, a szereplők nem kapnak hollywoodi púdert, nincs mismásolás, csak nyersesség, naturalizmus, a nyomasztó filmvalóság.

Azonban hiába húzza le mélybe az embert az MR 73, hiába nyomasztó a végletekig, egyes elemeinek mégis olykor elég meseszerű hatása van (a Grimm-tesók kánonban forognak a sírjukban), ez pedig sajnos levon az értékelésünkből. Szörnyű ezt mondani, mert a kákán is csomót keresésnek hangozhat, de valóban mindvégig olyan érzésünk volt, hogy ebből az alapanyagból lehetett volna egy sokkal jobb filmet is készíteni, viszont így be kell érnünk azzal, hogy egy szimplán jó filmet kaptunk. (Ez legyen a legnagyobb problémánk...)


Az MR 73 lassú, tohonya film, bár akad benne akció, de azt is, ahogy kell, nem szuperhősök, hanem nyugdíjközeli rendőrök vívják, tehát aki száguldást és bravúrokat vár, az kerülje. Mint ahogy az se váltson jegyet, aki a megtekintés után nem akar pár tucat méter zuhanás után a Dunában megmártózni, hiszen a megcsömörlött szereplők, a kilátástalan helyzetek által keltett komor hangulat a néző csontjáig hatol, rátelepedik a gyomrára. Az persze más kérdés, hogy látva az MR 73-at eszünkbe jut, hogy a saját életünkben közel sem ilyen a helyzet, s máris derűsebbek lesznek a hétköznapok. Mármint remélhetőleg.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

MR 73 színes feliratos francia krimi, 116 perc, 2008 Rendező: Olivier Marchal Forgatókönyvíró: Olivier Marchal Zeneszerző: Bruno Coulais Operatőr: Denis Rouden Producer: Cyril Colbeau-Justin, Jean-Baptiste Dupont Szereplők: Daniel Auteuil (Schneider) Olivia Bonamy (Justine) Catherine Marchal (Marie Angéli) Francis Renaud (Kovalski) Gérald Laroche (Matéo) Philippe Nahon (Charles Subra)