Gutenberg-rablás a web 2.0

A kérdés, miszerint a web 2.0, az e-tanulás és a Google elősegítik-e egy új tudásalapú társadalom kialakulását, egyelőre még nyitott.

A Google és a web 2.0 kapcsán régóta vitatkoznak azon a szakemberek, hogy vajon demokratizálják-e az információkhoz való hozzáféréseket? A kérdés egyelőre még eldöntetlen, de vannak érdekes elképzelések. Stefan Weber médiakutató elsősorban azt kifogásolja, hogy az új médiák bírálata szinte tabunak számít és hogy sok kollégája inkább a médiaipar PR-ügynökének számít, mint független szakembernek.

"Amikor egy olyan környezetben élünk, ahol nem lehet bírálni a Google-t vagy a Wikipediát, akkor ott általában csak rossz kérdések merülnek fel. A mai közéletben és politikában aki megkérdőjelezi az internet és különösen a web 2.0 szerepét, feladatát, jelentőségét, azt azonnal elmaradottnak nevezik és megbélyegzik. Ma már egyre inkább az a fontos, hogy mit ír egy wiki vagy egy blog, mint az, hogy mit derít ki egy tudományos vizsgálat. A legnagyobb baj azonban az, hogy a felhasználók is inkább az előbbieknek és nem az utóbbiaknak hisznek."

"Az, aki meglel például a Google segítségével egy információt, azonnal mindentudónak képzeli magát és az álláspontja megváltoztathatatlan. A legfontosabb az lenne természetesen, hogy ha a tanulmányok is követnék a technika fejlődését. Sajnos viszont a leggyakrabban az történik, hogy bármit is vizsgáljon egy csoport, szinte előre ki van adva, hogy például az internettel kapcsolatos végeredmény csak pozitív lehet. Azt szeretném, hogy ha végre fel lehetne tenni a valóban fontos kérdéseket. Például miért nincsenek a Google vagy a Wikipedia magatartását, illetve a világháló miatt egyre növekvő számú plágiumokat vizsgáló jelentések?" - kérdezte a szakember.

Weber szerint ki kell mondani, hogy a web 2.0 minden előnye ellenére a szövegkultúra ellaposodásához járul hozzá. Az emberek előbb keresnek meg valamit és másolják be a más által leírt dolgokat, mint hogy maguk írnák le a gondolataikat. Jó példák erre a biográfiák, amik hiába vannak más oldalakon, szinte mindegyik szóról szóra ugyanaz. "Ezt a jelenséget leginkább Gutenberg-rablásnak hívom. Pedig az emberi agy még közel sem érte el azt a szintet, mint amit a technikai lehetőségek biztosítanak. Semmi sem indokolná a plágiumokat, bőven lennének még lehetőségeink a képességeink kiaknázására. Persze lehet, hogy ahhoz már nem a technológiákat, hanem az agyunkat kéne frissíteni" - tette hozzá ironikusan Stefan Weber.