Szén-dioxid és vízpára egy idegen világban

Szén-dioxidot és vízpárát észleltek egy Naprendszeren kívüli, úgynevezett exobolygó légkörében, ami a csillagászok szerint újabb bizonyíték az élet Földön kívüli kialakulásának lehetőségére.

A felfedezés a Hubble Űrtávcsőnek köszönhető, ami egy "forró Jupiter" kategóriába sorolt óriásbolygó, a HD 189733b esetében észlelt szén-dioxidot. A Földtől 63 fényévnyire keringő égitest túl forró ahhoz, hogy otthont adjon bármilyen általunk ismert életformának - a felszínen 1000 Celsius-fok körüli hőmérséklet uralkodik, a Földön pedig elvileg 130 Celsius fölött már semmilyen organizmus nem képes fennmaradni. A csillagászok azonban örülnek a felfedezésnek, mivel alátámasztja, hogy a jelenlegi technikánkkal is képesek vagyunk más csillagok körül keringő égitesteken észlelni az élet alapvető jeleit.

Februárban egy nemzetközi csillagászcsapat metán formájában szerves molekulákat észlelt a bolygón, ami csak egy az eddig felfedezett közel 300 exobolygóból. "Ezek a légköri tanulmányok lassan felfedik a távoli világok összetételét és a rajtuk munkálkodó kémiai folyamatokat" - nyilatkozott a NASA részéről Eric Smith, a Hubble Űrtávcső program tudósa.

A mostani felfedezés Mark Swain nevéhez fűződik. A NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának csillagásza, aki a metán észlelésében is részt vett, a Hubble infravörös kamerájával és multiobjektum-spektrométerével tanulmányozta a bolygó fényét. A színképelemzés alapján szén-dioxidot és szén-monoxidot azonosított, amik a közeli infravörös sugárzás bizonyos hullámhosszait elnyelik. "A szén-dioxid az igazán érdekes, mert a megfelelő körülmények között biológiai tevékenységhez kapcsolódhat, mint ahogy az a Föld esetében is igaz" - olvasható Swain állásfoglalásában. "Maga a tény, hogy képesek vagyunk észlelni és megbecsülni a mennyiségét, rendkívüli jelentőséggel bír a bolygók jellemzésénél, amivel megállapíthatjuk, miből épülnek fel és alkalmasak lehetnek-e az élet hordozására."

A vízpárát egy másik űrteleszkóp, a Spitzer észlelte a folyékony magú és sűrű gázatmoszférájú HD 189733b-n. A felfedezés a mag hőképzésének köszönhető, a légkör ugyanis módosítja a bolygó felszínéről érkező hő hullámhosszait, ezt pedig észlelik az űrtávcsövek. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy jóval hűvösebb, a Földhöz hasonló sziklás bolygó esetében ez a módszer nem működne.