Hazugságok hálója - a terror jótékony hatása

Azt hittük, hogy tudtuk, miképpen zajlik a mindent behálózó terrorizmus elleni harc, de itt az ideje, hogy nagyot koppanjunk, és csak nézzünk ki a fejünkből.

Legutóbbi aktuális filmjénél már értekeztünk arról, hogy milyen jó manapság Ridley Scottnak lenni, hiszen a veterán rendező szinte lubickol a műfajokban. S bár olykor randán belenyúl egy-egy bukásba, de nem lehet nem észrevenni, hogy így 70 fölött is egyre jobb és megbízhatóbb lesz (annak fényében is, hogy régen milyen alapfilmeket készített). A Gladiátor előtti 3 éves filmes szünet úgy tűnik, hogy jót tett a rendezőnek, hiszen azóta afféle kommersz Woody Allenként kvázi évente tesz le egy filmet az asztalra, az egyik évben egy rablós-átverőset, majd egy látványos kalandot, hogy azok után egy romantikus mozi, egy gengszterfilm és egy politikai thriller következzen. Naná, hogy következő filmje a 2010-re csúszott Robin Hood-sztori, a Nottingham lesz.


És az említett filmben természetesen az a Russell Crowe lesz az íjász, akinek utóbbi négy filmje közül hármat Scott rendezett, így csak az okozott meglepetést a filmkedvelőknek, amikor bejelentették, hogy mellette Leonardo DiCaprio lesz a főszereplő David Ignatius politikai regényének moziverziójában. Úgy tűnik, manapság, ha már lemondtak Tom Clancyről és az ő akcióthrillereiről (mondjuk tervezik az új Jack Ryan-filmet, szó se róla), akkor a keményvonalas olvasmányadaptációk felé próbálják terelni a nézőket - más kérdés, hogy kevés sikerrel.

Mert hiába a neves rendező, a két szupersztár és a némi akcióval dúsított előzetes, a néző átlátott a szitán, hogy most egy túl komoly, túl szövevényes, nem túl fiatalos és kevésbé kommersz sztorit akarnak rásózni és a kisebb ellenállás felé mozdulva inkább megnézte a fele olyan hosszú Madagaszkár 2-t. Tehát egy pillanatig sem lepődünk meg azon, hogy a Hazugságok hálója így elhasalt (Amerikában épp úgy, mint nálunk), a felnőtt közönség úgy tűnik, hogy már az Oscar-esélyes filmekre spórolt, s a szőrmentén hasonló témájú Sziriánával ellentétben a Scott-filmet nem tartották díjátadós alapanyagnak.

A film történetének főhőse Roger Ferris CIA-s ügynök (vagy még inkább katona), aki titokban a Közel-Keleten működik, s próbál a maga eszközeivel, s a Nagy Testvér figyelő tekintete mellett küzdeni az egyre globalizálódó terrorizmus ellen. Szaúd-Arábia és Irak után Jordániába veti küldetése, ahol is megpróbál az egyik vezető terroristavezér elkapásához segítséget szerezni, hogy aztán olyan trükkel csípje nyakon a gazfickónak tartott illetőt, amiről még nem nagyon hallott a világ - kérdés, hogy ki lehet-e keveredni abból a bizonyos hálóból, melyet az egymásra épülő, olykor egymást kioltó hazugságok teremtenek.


Miközben DiCaprio kissé kivagyian, de hozza magát, szokás szerint jó, csuklóból teljesíti a feladatát (volt már Leo barátunk rossz egy filmjében?), addig Russell Crowe, akárcsak az Amerikai gengszterben, itt is hengerel. Utóbbiban és a Hazugságok hálójában is olyan karaktert kapott, aki rettentően visszafogott, s éppen ezt a visszafogottságot talán a legnehezebb megjeleníteni, de Crowe olyan magabiztossággal teszi, hogy meglengetjük előtte süvegünket. Ed Hoffman karaktere, afféle kiskirályként folyton a telefonon lógva egész egyszerűen elképesztő, emberek hadának sorsáról dönt vásárlás vagy kislánya focimeccsének nézése közben.

S, ha már színészek, meg kell említenünk a remek Mark Strongot (Hani) és Golshifteh Farahanit is Aisha szerepében, aki talán a legkellemesebb meglepetés, a filmből mégis leginkább a fojtogató terrorizmus rejtett veszélyforrásaira fogunk emlékezni, melyeket (többek között) egy baromi látványos és CGI-mentes robbantással mutatnak be a filmben. A hátborzongató érzést csak tetézi Crowe karakterének film eleji monológja arról, hogy a terroristák kőkori technikákkal, finesszel simán meg tudják állítani az amerikai csúcstechnológiát, s mindez hasson bármennyire is hihetetlennek, a Hazugságok hálójában bőven látunk efféle megoldásokra példát.


A Hazugságok hálója nehéz film, de ha az ember átadja magát, akkor igazán élvezetes lesz, még akkor is, ha nagyon érezni rajta, hogy hol kellett kicsit kurtítani a könyvön, néhány aspektusa eléggé elnagyolt. Ráadásul sok újat sem hoz, hiszen, ha lefejtjük a történetről a szövetet, akkor a puszta vázat vizsgálva rengeteg ismerős, már-már panelnek ható elembe ütközünk, de mindettől még egy profi módon elkészített, jó filmről van szó (mely azért nem kerül fel az idei 10 legjobb közé, de a annak közelében csápol), csak sajnos mindebből a közönség jó része mit sem fog észlelni, mert valahogy a műfaj, a közönségbarátság látszatát sem keltve nagyon taszítja a mozik fő célközönségét, a tiniket.

Azon pedig ismét csak nem szabad meglepődni, hogy egy amerikai film szól be Amerikának, egy amerikai film mutatja meg, hogy Amerika még saját maga ellen is fordulna a szent cél elérése érdekében (az ilyet a bohó összeesküvés-elmélet pártiak szeretni fogják), egy amerikai film fogalmaz meg értelmes kritikát a rendszer ellen. Cikkünk tárgya épp ezért rettentő intenzív film, egy számunkra hihetetlen világot mutat be, ahol az információ minden hatalom kulcsa, s ahol senki nem bízhat meg senkiben, olykor még sajátmagában sem - kérdés, hogy a sugallt kép mennyire áll közel a valósághoz?

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Hazugságok hálója (Body of Lies) rendező: Ridley Scott író: David Ignatius forgatókönyvíró: William Monahan zeneszerző: Marc Streitenfeld operatőr: Alexander Witt producer: Donald De Line, Ridley Scott szereplők: Leonardo DiCaprio (Roger Ferris) Russell Crowe (Ed Hoffman) Mark Strong (Hani) Oscar Isaac (Bassam) Golshifteh Farahani (Aisha)