40 éve született az ARPAnet

A mai internet elődjének számító Advanced Research Projects Agency Network (ARPAnet) 1969 óta működött. Ugyan 1989-ben hivatalosan üzemen kívül helyezték, számos ötlete és megoldása ma is jelen van a számítógépekben.

"Az ARPAnet az internet legidősebb hálózata, 1969 óta működött és a mai világháló az ARPAnet 1983-as szétválasztásakor jött létre. Ekkor alakult ki ugyanis az ARPAnet és a MILnet" - olvasható John S. Quarterman 1989-ben megjelent The Matrix című könyvében. Amikor Quarterman műve megjelent, az ARPAnet már történelem volt, hiszen 1983-ban az NCP protokollt felváltotta a TCP/IP, 1989-ben pedig az utolsó részeit is lekapcsolták.

Az őshálózat legmeghatározóbb személyiségének Joseph Carl Robnett Licklider pszichológus-informatikust tartják, akit 1962-ben neveztek ki az Advanced Research Projects Agency (ARPA) amerikai katonai kutatóügynökség adatfeldolgozó részlegének élére. Licklider kezdeményezte, egy a számítógépek hálózatba kötését célzó kutatóprogram elindítását. Ez véleménye szerint hozzájárulhatott ahhoz, hogy az eddigieknél jobban és kényelmesebben kihasználhatók legyenek a számítógépek és az emberek képességei, erőforrásai.

Ronda és Michael Hauben amerikai hálótörténészek a Netizens című könyvükben pontosan és részletesen leírják, amint Licklider az Intergalactic Network szlogen kifejtette álláspontját és legfontosabb célját. A szakember úgy vélte, hogy a számítógépeket nem szabad buta számítási segéderőknek tekinteni, hanem hálózatba kell kötni őket és kommunikációs célokra használni.

Az ARPA egyik 1967 októberében, a michigani Ann Arborban tartott kutatási találkozóján a jelenlévők már gyűjtötték a jövő számítógépes hálózatának alapjait meghatározó ötleteket. Akkor került szóba, hogy a különböző berendezéseket egy különleges telefonhálózattal kellene összekötni. A különböző készülékek közötti "tolmácsként" speciális, Interface Message Processorsnak (IMP) nevezett számítógépeket kellene alkalmazni. Az ügynökség végül úgy döntött, hogy 1969 végéig négy intézményt szerelnek fel IMP-kkel: a Kaliforniai Egyetem (UCLA) Informatikai Részlegét, a Menlo Parkban található Stanford Kutatóintézetet (SRI), a UC Santa Barbarát és a Utahi Egyetemet.

A hűtőszekrény méretű IMP-ket eredetileg a Honeywell gyártotta és miniszámítógépeknek számítottak. Ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a feladatukra, először - egy rendkívül hosszadalmas folyamat keretében - át kellett építeni őket. A munkában a Bolt Beranek Newman (BBN) és az egyetemek tudósai vettek részt. A történetet Kate Hafner és Matthew Lyon részletesen leírták Where Wizards Stay Up Late című művükben.

Szintén 1969-hoz köthető az első Requests for Comment (RFC) megjelenése. 1969. április 7-én Steve Crocker, az UCLA munkatársa megjelentette az IMP-k szoftveréről szóló első RFC-t. Az anyagot hivatalosan publikáló Network Working Group 1968 nyarán alakult meg és rövid időn belül a fiatal hálózat legfontosabb informális intézetévé vált. Az első IMP-ket 1969. szeptemberében szerelték fel az UCLA termeiben, majd október elsején az SRI is megkapta a saját készülékeit. Így telefonok és modemek segítségével létrehozható volt egy távkapcsolat a két egyetem számítógépközpontjai között.

Az első történelmi üzenetet Charles Klein hallgató továbbította egy egyszerű terminálprogrammal az UCLA rendszeréből az SRI hálózatába. A LOGIN szót akarta begépelni, a G betűt írta éppen, amikor az SRI számítógépe összeomlott. Az ok: egy szoftverhiba. A második kísérlet már sikeres volt. Az UCLA számítógépe képes volt távirányítani a Menlo Parkban található társát. A TCP/IP elődjének számító Network Control Program (NCP), amely a hálózati adatcsomagok forgalmát szabályozta, azonban csak 1970-ben készült el.

A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a projektet finanszírozó amerikai fegyveres erők mielőbb kézzel fogható eredményeket akartak látni, hogy elterelhessék a figyelmet a sikertelen vietnami háborúról. Így 1972-ben az ARPA-t átkeresztelték Defense Advanced Research Projects Agencyre (DARPA) és ez egyben azt is jelentette, hogy a szervezet már nem közvetlenül az amerikai védelmi miniszter irányítása alá tartozott. Az ARPAnetnek ekkor már több mint 20 részlege volt különböző intézményekben. Az internet alapjait sikerült lefektetni.