Tomb Raider: Underworld

Erre a fantasztikus érzésre tesz rá egy lapáttal a töményen, ipari mennyiségben a nyakunkba zúduló akciójelenetek sokasága, melyekben nem az ügyességünk, hanem a reflexeink lesznek mérvadóak. Ezekben a szituációkban lép életbe a "Situational Adrenaline" névre keresztelt kisegítő mód, mely a korábbi quicktime opciót váltotta le. A fejlesztők célja ezzel az volt, hogy a korábbi gombnyomogatás helyett a filmszerű hatást fokozzák. A "Situational Adrenaline" gyakorlatilag amolyan "pókösztön", vagyis a rendszer előre jelzi, ha valami komoly probléma következik, mi pedig Lara babát irányítva felkészülhetünk rá, így elkerülhetjük, hogy idő előtt elhalálozzunk. Sokak szerint megöli a játékélmény okozta véletlenszerűséget, a meglepetés erejét, azonban a dinamikus, pergős játékmechanizmus egyszerűen megköveteli az efféle segédeszközöket.

Az ellenfelekről elmondható, hogy mindegyikük iszonyatosan szívós, rengeteg ólmot kell a testükbe pumpálnunk, hogy véglegesen a túlvilágra küldhessük őket. Az MI ugyan néha sántít, de ha figyelembe vesszük, hogy a Tomb Raider: Underworld durván fele-fele arányban tálalja az ügyességi elemeket és az adrenalinpumpáló részeket, akkor könnyen szemet tudunk hunyni az ellenfelek elbaltázott mesterséges intelligenciája felett. Apró adalék, hogy éles helyzetekben a rendszer megnöveli adrenalinszintünket, és ha megfelelő mértékűre sikerül pumpálni dózisunkat, akkor egylövéses fejlövésekkel vethetünk véget a különféle vadállatok, emberek és túlvilági lények offenzívájának. Mondanom sem kell, hogy szorult helyzetekben igencsak hatásos eredményeket lehet így elérni, és nem egyszer fogja Lara formás hátsóját ezen opció megmenteni.


Ha ez nem lenne elegendő, akkor a jó minőségű hangeffektek tovább fokozzák a parázs hangulatot. Az audiovizuális élmény másik fő pillére, a grafika sem okoz csalódást. Lara fantasztikusan fest új külsejében, ráadásul a fejlesztők olyan apróságokra is ügyeltek, minthogy hősnőnk bőre hol koszos, hol csillog a víztől, továbbá Lara mozgáskoordinációja is nagy fejlődésen esett át. A Crystal Dinamics Heidi Moneymaker hivatásos tornászkisasszonyt kérte fel a hajmeresztő akrobatikus mutatványok kivitelezésére, melyeket a motion capture-labor munkatársai utólag húztak rá Lara Croftra. A korábbi részekkel szemben az Underworldben a környezet végre élő, szerves része a játéknak. Ha futunk, a leveleket vagy ágakat eltaszítjuk magunktól.

A nagy ajnározás közepette azért érdemes megemlíteni, hogy bőven akad hiba a játékban, mely a végső értékelésnél sajnos érzékeltette a hatását. Először is, a kamerakezelést nem sikerült jól megoldania a Crystal legénységének. Idegesítő, otromba hiányosság, mely az amúgy zseniálisan működő elemeket kártyavárként dönti fel. A felhasználóbarát játékkészítés szempontjából megbukott a Crystal, ugyanis a kamera olykor nagyon furán viselkedik. Néha hirtelen elfordul, vagy takarásba kerül a következő platform, így annak elérése esélytelenné válik, hiszen Larával néha szó szerint ki kell centizni, hogy elérjük a megfelelő kapaszkodót. Ennek következtében helyenként gyakorlatilag vakon ugrunk, vetődünk bizonyos esetekben, és nem tudni, hogy lesz-e valami fogódzkodó, amin Lara meg tudja tartani magát.


Az optimalizálás relatíve jónak mondható, és ugyan itt kizárólag a PC-s verziót boncolgatjuk, érdekes adalék lehet konzollal rendelkező olvasók számára, hogy PlayStation 3-on szó szerint akadozik a játék, továbbá "globális" jelenség, hogy a tereptárgyak beleolvadnak a környezetbe, azok megtalálása szinte lehetetlen feladatnak ígérkezik. Lara korábban dicsért mozgása néha megbicsaklik, sokszor a logikusnak tűnő mozzanatok helyett teljesen máshogy reagál parancsainkra a régész maca, ami sok esetben vezet majd nem várt elhalálozáshoz vagy idegőrlő pillanatokhoz.

Mindezektől függetlenül nem lehetetlen teljesíteni a játék által elénk állított akadályokat. Aki kicsit türelmes, és képes magát túltenni az apró, de bosszantó hibákon, az garantáltan jól fog szórakozni, ugyanis a Crystal sikeresen ötvözte a régen jól működő elemeket a kornak megfelelő igényekkel, és egy olyan magas szintre emelte a jelenlegi epizódot, amiről minden Tomb Raider-rajongó álmodott. A régi szép időket idézi a játék, melyben végre nem csak az nyújt élvezetet, hogy elmerülünk Lara formás virtuális idomaiban, hanem maga a produkció is olyan kellemes élménnyel gazdagít bennünket, amiért érdemes némi pénzmagot félretenni rá.