Tom Clancy's: EndWar

Az EndWarban a UbiSoft Shanghai kihagyta a nyersanyagbányászás és a bázisok felhúzását, így a játékmechanizmus a Warhammer-sorozatokból ismert pontelfoglalós rendszer elvén működik. Ez röviden annyit tesz, hogy egy előre megkapott egységszámmal kell a térkép különböző pontjain megszabott "ellenőrzőpontokat" elfoglalnunk, hogy utána tovább tudjunk haladni az adott pályán, továbbá ilyen pontokat kell elfoglalnunk, ha utánpótlást szeretnénk hívni. Ez esetben érdemes okosan és megfontoltan cselekedni, mert csak korlátozott számban áll majd rendelkezésünkre az utánpótlás lehetősége.

Ahogy feljebb már említettem, az uplinkek elfoglalása kulcsfontosságú, ugyanis csak ekkor kérhetünk speciális támadásokat, amikkel komoly pusztítást végezhetünk az ellenfél táborában. Ilyen lehetőség az ellenfél áramellátásának bojkottja, légi támogatás kérése vagy bónusztámogatást hívhatunk be a csatatérre. Egységeink tapasztalati pontokat gyűjthetnek, folyamatosan fejlődnek, így háború közben érdemes mindegyikre nagyon vigyázni. A pontok segedelmével növelhető védelmük és tűzerejük, de plusz támadásokkal is felruházhatjuk őket.


Azonban nemcsak ezért érdemes ügyelni egységeinkre, ugyanis a fejlesztők azzal is nehezítik feladatunkat, hogy a térkép lehető legtávolabbi pontjára dobják le a kért utánpótlásokat, így mindenképpen taktikai előnyt jelent, ha odafigyelünk veterán harcos egységeinkre. A támogatás tűzvonalba történő eljuttatása macerás és időigényes, így mire elérik a kijelölt célterületet, könnyen megeshet, hogy a földbe döngölt minket a gép. Éppen ezért érdemes a valósidejű stratégiákra jellemző kő-papír-olló taktikát követni. A tankoknak kiadhatjuk parancsba, hogy lőjék szét a rakétás transzportokat, melyek a helikoptereket tudják hatékonyan leszedni, a légi járművek pedig a tankokat képesek könnyűszerrel levadászni és harcképtelenné tenni. Ugyan az újonnan szerzett másodlagos képességekkel némileg bővíthető a taktikák tárháza, de az alapkoncepció mindenki számára ez lesz.

Aki azt hiszi, hogy sima lerohanásokkal végigviheti a küldetéseket, annak sajnos rossz hír, hogy a fejlesztők lehetőséget biztosítottak a vereség szélén álló csapat számára egy utolsó nagy csapásra. Ez azt jelenti, hogy felhatalmazást kapunk egy uplink kikapcsolására és az adott frakcióra jellemző tömegpusztító fegyver bevetésére. Ezzel pedig könnyedén megfordíthatjuk a csata kimenetelét. Érdekes ízt ad a játéknak, amit a különleges irányítás csak tovább fokoz. Az EndWar éppen ezért egyesek szerint egy végletekig lebutított, a valósidejű stratégiák által kitaposott ösvényre még csak rá se lépő produkció.

A bejelentés óta nyomott reklámkampány egyértelműen arra az újításra épített, amit hangvezérlésnek nevezünk. Ez az az újdonság, ami a játék sava-borsát adja, ami miatt alig várjuk, hogy újabb küldetéseket teljesíthessünk. Konzolok esetében még mindig problémás dolog megfelelő irányítást biztosítani a stratégiai játékokhoz, éppen ez az oka, hogy lassabb ütemben terjed ez a stílus X360-on és PlayStation 3-on. A kínai székhelyű UbiSoft Shanghai pont ezt próbálta áthidalni a hangvezérléssel és a kontroller együttes használatával. Persze, a PC-s verzió esetében valamelyest könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a billentyűzet és egér kombinációja lehetővé teszi a könnyebb irányítást, a játék mégis sokat veszít a varázsából és hangulatából, ha nem headsettel osztogatjuk a parancsokat.


Éppen ezért a fejlesztők úgy alakították ki a rendszert, hogy bizonyos parancsokat a két perifériával adhatunk ki, azonban a legtöbbször hangunk által vezényeljük a csatában az egységeinket. Az új elgondolás szerencsére majdnem 100%-osan működik, a rendszer simán megbirkózott sajátos akcentusunkkal, és csak ritkán kellett egynél többször újra kiejtenünk a parancsokat. A koordinálás egyszerű, minimális számú parancsot kell memorizálnunk, ráadásul mindegyik kifejezés rövid és könnyen megjegyezhető, így hamar beleélhetjük magunkat új titulusunkba.

A grafikai körítés is jól vizsgázott. Ugyan nincsenek korszakalkotó elemek a játékban, az egyetlen percre se akad meg, még a legnagyobb csatákban is zökkenőmentesen futott az EndWar. A térképek változatosak, a robbanások és a puszítás látványos, a különleges fegyverek okozta csapások pedig lélegzetelállítóak. A többjátékos mód is ügyesen kidolgozott, ötletesen felépített. Gyakorlatilag az egyjátékos mód amolyan tutorialnak felel meg, ugyanis a "Háború Színháza" módban élő, naprakész globális konfliktus zajlik, területek cserélnek gazdát, folyamatosan változnak az erőviszonyok, és minden valós időben zajlik.

A Tom Clancy's: EndWar egy nagyon jó kezdeményezés, ráadásul a kivitelezés is első osztályúra sikeredett, így mindenképpen jó választásnak bizonyul, ha megvételére adjuk a fejünket. Egyetlen negatívumként talán azt tudnánk felhozni, hogy hiába szeretne a UbiSoft a Tom Clancy nevével fémjelzett alkotások között összefüggő kapcsolatot teremteni - a játékban megjelennek a HAWX, Ghost Recon egységek, de a Splinter Cellből ismert Third Echelon is felbukkan -, igazi hangulata mégsincs a játéknak. Hiányoznak a hangulatos átvezető videók, a csavaros történet, egyszerűen nem érezzük, hogy értelme lenne ennek a háborúnak, és mint játékos, úgy érezzük, hogy a nagy semmiért harcolunk. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor mindenképpen jól fogunk szórakozni, ha másért nem is, a hangvezérlésből eredő móka miatt mindenképpen.